Imádom a pitéket, talán ezek a kedvenc süteményeim. A diónak már, a szilvának még van szezonja, ezeket vettem hozzá és megint egy régi családi receptet. A tészta a legegyszerűbb linzertészta, ezt tanította meg elsőként a nagymamám. Mi 30, 20, 10-es tésztának hívjuk. A diós töltelék receptjét is az ő szakácskönyvében találtam.
Hozzávalók:
300 g liszt
200 g vaj
100 g nádcukor
1 tojás sárgája
csipet só
reszelt citromhéj (lehetőleg bio)
esetleg néhány teáskanál tejföl, ha a tészta állaga megkívánja.
A töltelék:
6 tojás szétválasztva
250 g nádcukor (vagy kókuszvirágcukor)
1 rúd vanília kikapart belseje
1 bio narancs lereszelt héja
250 g darált dió
500 g szilva
Elkészítése:
A receptes füzetben csak ennyi állt: lassan sütni, ezért 160 fokosra melegítettem elő a sütőt. Kb. Két 18 cm átmérőjű formát kibéleltem sütőpapírral, de a tészta valamivel több, így használhatunk nagyobb formát is hozzá. Először morzsoljuk össze a lisztet a vajjal, adjuk hozzá a cukrot, a sót, a citromhéjat és egy kevés tejfölt, majd gyúrjuk rugalmas tésztává. Nyújthatjuk is, de ha valaki jobban szereti, bátran nyomkodja csak bele a formákba, az aljára és oldalra is, majd szurkáljuk meg villával. Nem csinálok ügyet abból, ha az elősütés közben visszacsúszik a tészta a forma oldalán, de ha valakit ez zavar, bélelje ki sütőpapírral és öntsön bele rizst. Körülbelül tíz percig süssük a tésztát.
A szilvákat mossuk meg és magozzuk ki, majd egy kevés fahéjjal pároljuk elő néhány percen át. Ezalatt már el is kezdhetjük a tojások szétválasztását a töltelékhez. A hat tojás sárgáját keverjük ki a cukorral és a vaníliával, adjuk hozzá a darált diót és a narancshéjat is. A tojások fehérjét pár csepp citromlével verjük kemény habbá, majd óvatosan forgassuk bele a keverékbe. Az elkészült tölteléket kanalazzuk az elősütött tésztába, sőt, azon is túl, mehet, ameddig a sütőpapír tart, ez a süti legfinomabb része. Ezután nyomkodjunk bele pár szem szilvát, nem mertem túl sokat, hogy minél ropogósabb legyen a töltelék, de szerintem ezzel bátran lehet kísérletezni, sokat nem veszíthetünk.
Jó sokáig sült, legalább negyven percen át, bevallom elfelejtettem ránézni az órára. Akkor vettem ki, amikor a teteje már ropogósra sült.
