Nem nagyon hiszem, hogy van olyan család ebben az országban, akinek karácsonykor ne kerülne az asztalára a töltött káposzta az első vagy a második napi vacsoránál/ebédnél. Hogy milyen az igazi töltött káposzta, arról fölösleges is vitatkozni, szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy a káposztafőző-korú lakosság számát kell megszorozni hárommal ahhoz, hogy a megtudjuk, hány variáció létezik. A három, karácsonykor kötelező, magyaros ízlésnek legkedvesebb káposztán kívül ugyanis több tucat elkészítési mód létezik még világszerte, de erről majd a kolléga mesél nektek. Itthon ilyenkor a szabolcsi, kolozsvári, és a csomborral-borsikafűvel készült erdélyi a legáltalánosabb.
Én egyszer már megmutattam, hogy a kolozsvárit hogyan csinálom, úgyhogy csak annyi dolgunk volt, hogy a maradék kettőt elosszuk, és én a szabolcsi paradicsomosat kaptam.
Agyaltam rajta sokat, hogy miért pont a töltött káposzta lett a mi szimbolikus karácsonyi ételünk a hal mellett, mert a paraszti világban nem tartozott szorosan ehhez az ünnephez. Ilyenkor főleg a nekik tulajdonított szimbolikus jelentés miatt került az asztalra mák, alma, dió. A hal részben a korábban szigorú böjt, részben pedig a gazdagságot jelképező pikkelyek miatt volt népszerű. Sertéshúst főleg Erdélyben ettek, módosabb családokban, ahol a disznóvágás utáni friss hurka és kolbász volt a főfogás. A töltött káposzta is valószínűleg innen ered – régen is kifejezetten ünnepi fogásnak számított. Nem azért, amiért ma, nem mert sokáig tart elkészíteni, sokkal inkább, mert ennyi drága füstölt húst csak lakodalomkor vagy jeles eseménykor engedhettek meg maguknak még a módosabbak is. Emlékeztek Móricz Tragédiájára? Az alapvetően lakodalmi fogásnak számító töltött káposzta valahogy így lett részese a karácsonyi asztalnak.
Hogy miért a három különböző verzió, arra sajnos már nincs válaszom. A paradicsomos változatot szabolcsinak hívjuk, de tulajdonképpen a Hajdúságban és a Nyírségben is így készítik. Tucatnyi receptet átnyálaztam a készítése előtt, sokkal sokkal okosabb nem lettem, de legalább irányelveket kaptam – így meg már csak egy lépés volt, hogy a saját ízlésem szerint alakítsam. Több helyen olvastam, hogy a rizs helyett régen darált kukorica került a töltelékbe, én a köles mellett döntöttem. Valahogy a saját, jól bevált kolozsvári töltött káposztámba nem nyúlnék bele, de mivel ilyet most készítettem először, úgy döntöttem, az én szabolcsim köleses lesz. Egyébként, ha valaki tudja, hogy miért szent és sérthetetlen a megszokott töltött káposztánk, akkor jelentkezzen – én még magamon is azt látom, hogy egész évben bármit és bármikor átvariálok és felforgatok, de hogy a karácsonyi káposztát máshogy csináljam – neeeem, azt semmiképpen.
A két káposzta között amúgy nem volt nagy különbség – ugyanazt a húst és füstölt húst használtuk, az ízesítésben sem volt sok különbség, de míg az enyémbe köles került, ÍzHUSZÁR rizst használt. A főbb különbségek a töltelékek elkészítése után következtek.
Be kell vallanom, hogy nem tudtuk eldönteni, melyik lett jobb, igaz, erre már a kezdetekor is számítottunk. Senkit nem is akarunk befolyásolni, de ha véletlenül nem lenne még meg a karácsonyi káposztareceptetek, akkor mindkettőt nagy szeretettel ajánlom – hogy a paradicsomos vagy a savanyú káposztás változatot választjátok, azt rátok bízzuk.
A receptért kattints a Nosalty ízHUSZÁR magazinjára!
(A receptért kattints az eredeti cikkben a képekre!
