Van pár titkos recept a világon, amit hét lakat alatt őriznek, de általában valamelyik franchise étterem ikonikus fogásai: a Big Mac szósz, a KFC káposztasalátája, a Krispi Kreme fánkja vagy éppen a Dr Pepper receptje. A nagy részük az a kategória, amit minden sarkon megkapsz, és igazából mi a frászért is akarnád otthon elkészíteni, ha fillérekért hozzájutsz bárhol a világon.
Most akkor pastel vagy pastéis, Belém vagy nata?
A tojásos főzött krémmel töltött ropogós tésztakosárkák Portugália-szerte annyira népszerűek, hogy még a legutolsó kis ivóban is figyel belőlük pár darab a pulton. Aki viszont járt már arrafelé, annak feltűnhetett, hogy több névvel is említik: pastel de nata, pastéis de nata, pastel de Belém, és pastéis de Belém. Akkor most melyik elnevezés a helyes? Az igazság az, hogy mindegyik. A pastel de Belém egy eredetvédett süti, csak azt nevezhetik így, amit a valamikori kolostor helyén lévő üzletben árulnak. Nem lehet eltéveszteni, különleges, hatszögletű, kék-fehér dobozban árulják, és minimum fél órát, de inkább többet kell érte sorban állni. Minden más, ami hasonló koncepcióra épül, csak a pastel de nata nevet viselheti hivatalosan, így ezek a kosárkák lepik el Portugália összes vendéglátóipari egységének pultját. A pasteis pedig a pastel többes száma, és mivel szerintem egy nemigen elég belőlük, célravezetőbb volna, ha a többes számot használnának – minden esetben.
És hogy honnan jönnek ezek a kis csinos, krémes kosárkák? Ahonnan Európa legjobb sütijei: Franciaországból! Persze nem egyenesen, a történet viszont onnan indul: a Szent Jeromos kolostor szerzetesei valamikor egy francia kolostorból érkeztek. Az anyakolostorban nagyon sok tojásfehérjét használtak, főleg keményítésre, a feleslegesnek ítélt sárgákból pedig krémet főztek, amit aztán különböző sütikbe töltöttek. A szerzetesek Portugáliába érve is folytatták ezt a gyakorlatot, egészen 1820-ig, amikor a liberális forradalom hatására bezárták a kolostorukat. A szerzetesek végül eladták a receptet a közelükben lévő cukorfinomítónak, akik 1837-ben megnyitották a Pasteis de Belém gyárat – és mi a mai napig ez előtt az épület előtt állunk sorban.
…mivel a kötelező hűlési idő letelte után 5 perccel az egész tepsi elfogyott, szerintem elég jó munkát végeztem!
A receptért kattints a Nosalty ízHUSZÁR blogra!
