Azt hiszem, a kakaós csiga volt az első kedvenc péksüteményem. A gyerekek jó szokásához híven hűséges voltam – évekbe tellett, míg megkóstoltam valami mást. A nagymamámmal minden héten csütörtökön mentünk a fehérvári útra az SZTK-ba. Nem miattam, ő járt valami felülvizsgálatra, amit összekötött a kötelező nyári gyerekvigyázással. Én alig vártam, hogy végre csütörtök legyen, és mehessünk – nem mert szívtelen voltam, vagy mert jó volt a nagyit vérvételre vinni, hanem mert minden alkalommal kaptam egy kakaós csigát az SZTK melletti piacon. Egy idősebb bácsi árulta egy lakókocsi-pékségből, és én imádtam – olyan vastag kakaós cukorréteg bújt meg a kanyarokban, hogy azóta is csodálkozom, hogy nem vették el tőlem az orvosnál.
A nagyi egyébként – aki köszöni, azóta is jól van, szerencsére – gyakran megörvendeztetett saját készítésű kakaós csigával. Ő a leveles helyett vastag, rusztikus kelt tésztából készítette, de legalább annyira megcukrozta-kakaózta, mint a pékségben. Muszáj volt neki, ott álltam mellette, és lestem, nem csalja-e el az adagot. A másik nagymama specialitását legalább annyira szerettem, mint kakaós csigát – ő diós csigában volt bajnok. Nem a leveles vagy kelt tésztás, hanem a nagyon vajas külsőbe rejtett tojáshabos darált diós változattal kedveskedett minden alkalommal, ha kértem.
Nem is óhajtom tovább taglalni a csigamániát, de legyen elég annyi, hogy a mai napig 10/9 arányban győz a kakaós csiga, ha péksütivásárlásról van szó. Kakaós csigát viszont nem sütnek az országhatáron túl, ami nem probléma addig, ameddig csak pár hétig tart a látogatás, hosszabb idő elteltével azonban már komoly elvonási tüneteim vannak. Persze elkészíthetem magamnak, de tudja fene, szívesebben kísérletezek helyi specialitásokkal.
Nekem az enyhén – a helyi ízléshez képest mindenképpen – karamellás, de valóban elég ragacsos változat a kedvencem – így ehhez próbáltam receptet keresni. A netes receptkísérlet nem mindig sül el jól, ez most egész egyszerűen tökéletes lett. A tészta annyira puha lett, hogy legközelebb valami mást is készítek belőle – például valamilyen kalácsot. Ha véletlenül nem jutna rá időm a közeljövőben, átadom nektek a próba jogát – de aztán mindenképpen tessék róla beszámolni!
A receptért kattints a NoSalty
ízHUSZÁR blogra!
