Pár héttel ezelőtt szólt ÍzHuszár, hogy a Gourmet fesztiválon lesz egy laza egy órás haknink, ahová valamilyen desszertet kéne készíteni. A sok tennivaló között kicsit elfelejtődött a projekt, aztán 2 héttel korábban kaptunk észbe, hogy még semmi jópofaságot nem találtunk ki. ÍzHuszár egy berlini cukrászdai élmény nyomán ragaszkodott az uborkához – én meg nem ellenkeztem. Próbáltunk hozzá kitalálni valamilyen süteményt, ami különleges, egy óra alatt meg tudjuk csinálni, és még kóstoltatni is tudunk belőle. Mivel a fesztivál fő témája idén a paprikás csirke volt, azt javasoltam, hogy az uborka mellett a tejföl legyen a fő vonal. Egy darabig próbálkoztunk különböző sütiötletekkel, de végül úgy döntöttünk, legyen egy sima tejfölfagyi.
Aláírom, hogy ez így elsőre akár meredeknek is hangozhat, de ha valaki szereti lenyalni a kiskanálról a tejfölt, miután tett a levesre vagy bármilyen más ételre, amihez passzol, na az az ember a tejfölfagyit is szeretni fogja, garantálom.
És ami az egészben a legjobb, hogy nem kell hozzá fagyigép. Amúgy nekem személy szerint nincs semmi bajom ezekkel a ketyerékkel, de viszonylag ritkán készítek otthon fagyit, így nem érzem szükségét annak, hogy még egy dolog porosodjon a konyhámban. De néha azért rákívánok a házi fagyira, ahogy ez tavaly is történt az olívás verzióval.
Akkor csak úgy próbaképpen álltam neki, mert a korábban kóstolt, gép nélküli házi fagyik egy kicsit mindig kristályosok lettek. Ez egyébként cukrászdaival is előfordulhat, ilyenkor kell a helyet a későbbiekben messze elkerülni. Lényeg a lényeg, mindig azt hittem, az otthoni készült fagyi gép nélkül jeges lesz, punktum. Még az olívaolaj-fagyinál sem esett le a megoldás, de most, mikor a harmadik adag tökéletesen krémes tejfölfagyit szedtük elő a mélyhűtőből, rájöttem, mi a siker titka – ha hiszitek, ha nem, a zsír.
Ebben a fagyiban gyakorlatilag csak magas zsírtartalmú tejföl van, és szintén nem túl fogyókúrás tejszín – piacon szerzett házi, aminek a tetején ujjnyi vastagon ott ül a föl. Más folyadék nincs, csak cukor és lime, hogy beállítsuk azt az ízt, amitől olyan abbahagyhatatlan lesz. A magas zsírtartalom és a sima víz kizárása miatt pedig nem kell kristályosodástól tartani.
Az alapfagyi íze olyan, mint egy jó retró krémtúró – hogy ezt az ízt hogy hoztuk össze, az nem tudom, de kíváncsi lennék, ti is ezt gondoljátok-e – amit aztán variálhatunk a „feltétekkel”. Az uborkás-korianderes lime-os toppinggal friss, nyárias, izgalmas lesz, csokiba forgatva pedig teljesen olyan, mint egy krémes, jéghideg házi túró rudi. Na, melyiket választanátok?
A receptért kattints a NoSalty ízHUSZÁR blogra!
