Tény, hogy a tejbegríz kötődik leginkább a gyerekkorhoz, mert biztosan mindenkinek volt egy korszaka, mikor az volt a kedvenc étele, de nagy átlagban a tejberizs is olyan igazi „babakajának” számít. Nálunk valahogy csak a tejben megfőzött, cukros, szimpla változat dívik, ami érhető is: soha nem voltunk rizsnagyhatalom, és vaníliában, citrusfélékben sem dúskáltunk, amivel általában a tejben megfőzött rizst felturbózzák.
Pedig a növényi vagy állati tejben megfőzött, gyümölcsökkel és fűszerekkel ízesített rizsnek egész Ázsiában óriási hagyományai vannak. Hozzánk is így került, hiszen a törökök egyik legnépszerűbb desszertje, és nem csak a világszerte megtalálható török büfék miatt. A sült rizspuding, vagyis a sütlac egy igen elegáns családfával rendelkező recept. Az Oszmán Birodalomban előkelő pozícióban voltak az úgynevezett pudingmesterek, akik tökélyre vitték a mai pudinghoz nagyon hasonló édes krémek készítését. A nagyrészt rizs alapú krémekből több mint 40 fajta létezett a Oszmán Birodalom legfényesebb napjaiban, és mind az előkelők csemegéjének számítottak. A kelet összes mesés kincsével, aszalt és szárított gyümölcsökkel, rózsavízzel, a mustból visszaforralt pekmezzel, mézzel és illatos fűszerek végtelen kombinációjával készült különlegességek a felső társadalmi rétegek lakomáinak szerves részei voltak.
Ha ezt vesszük, akkor bizony nem túl fényes karrier, hogy ez a fejedelmi desszert a baklavával együtt a különböző keleti gyrosbüfék hűtőibe lett száműzve, de hát így legalább bármikor élvezhetjük a legegyszerűbb változatát. Az alaprecept – amit hoztam nektek – pofonegyszerű, direkt nem is cifráztam, hogy mindenki úgy dobhassa fel, ahogy a kedve tartja. Nem pont a kakaóra gondoltam, de egy kis s.k fügedzsemmel, pirított mandulával, alkoholba áztatott mazsolával, bármilyen illatos, különleges mézzel feldobva igazi ünnepi desszert készíthető belőle.
Készítésekor csak arra kell figyelni, hogy jó minőségű alapanyagokat használjunk – igazi vaníliát és jó zsíros házi tejet. A fél bögre rizs és az egy liter tej arányában elsőre én is bőszen kételkedtem, de a lassú főzés megteszi a hatását – az állaga pont olyan lett, amilyennek lennie kell. Eredetileg jól behűtve kell tálalni, de ha nem bírtok magatokkal, egy ilyen borongós, barátságtalan napon szerintem bocsánatos dolog melegen nekiesni. Végül is, az adag két tálra elegendő…
A receptért kattints a NoSalty ízHUSZÁR blogra!
