Sok szempontból a dutch baby a palacsintanemzetség legkülönösebb tagja. Először is ott a hétköznapinak legkevésbé sem nevezhető, karimás alakja, aztán meg a tény, hogy a legtöbb palacsintaverzióval szemben ebbe semmiféle térfogatnövelő anyag nem kerül: nincs benne se sütőpor, se szódabikarbóna, se élesztő. Ráadásul nem is tűzhelyen készül, hanem forró sütőben, egy előzetesen jól felhevített serpenyőben. Igazából pont ez a közvetlen, extrém forróság az, ami növekedésre készteti a dutch baby-t.
A növekedést pedig szó szerint kell érteni: a sütőbe kerülve a tészta ijesztően magasra felfut, azonban onnan kivéve összeesik nagyjából a felére-harmadára – gyakorlatilag így nyeri el végleges formáját. Ha valakinek esetleg ismerős ez a folyamat, de nem tudná honnan: igen, technikáját tekintve a duch baby gyakorlatilag egy óriási, édes yorkshire puding.
Utóbbiról már írtunk, ez a britek legkedvesebb körete, általában szószos húsok mellé fogyasztják. Ezzel szemben a nagytesó dutch baby elsősorban édesen fogyasztandó – cikkelyekre vágva lekvárba, nutellába, juharszirupba tunkolni egyaránt ér.
Én azért most kicsit emeltem a téten, és ha már egyszer a szüretszezont tapossuk, csodás, mosolygósan érett körtéket pároltam hozzá. Na persze nem csak úgy á la natur: a körteszeleteket gyömbérrel, citrommal és zöld kardamommal fűszereztem, édesítésként pedig juharsziruppal locsoltam meg. A palacsinta és a párolt körte duójához pedig remekül passzol egy-két kanál felvert tejszín, tényleg egészen mennyei lesz tőle a végeredmény.
A receptért kattints a Nosalty oldalára!
