Szardínia valóban az a hely, amit az ember álmában elképzel. A tenger gyönyörű kristálytiszta, indigókék színű, a homok pedig hófehér. A sziget gazdag történelmi-kulturális látnivalókkal és változatos szárd gasztronómiával rendelkezik, ide tartozik a seadas is, ami olyan, mint a cannoli Szicíliában, vagy mint a pastiera Nápolyban… kihagyhatatlan és isteni! Ez az édesség a sziget egyik szimbóluma is.
Talán mi nem mondanánk tipikus desszertnek, mivel az édességét egyedül a méz adja. A alapja egy vajas tésztához hasonlít, annyi különbséggel, hogy ez zsírral készül. Kinyújtják és kör alakúra kiszaggatják, így tettem én is a saját verziómmal.
Ami számomra igazán érdekes volt, az a töltelék. Olvasztott sajt és reszelt citrom illetve narancshéj egyvelege. Miután kidermedt, ezt is kiszúrtam kör alakúra, és megtöltöttem a tésztákat, mintha csak raviolit készítenék. Kisütöttem, majd melegen, langyos mézzel megcsurgatva tálaltam. Nagy sikere volt.
Elengedhetetlen, hogy mézzel készüljön, mert a szárdoknál a mézkészítés nagyon fontos mezőgazdasági tevékenység. A helyiek eredetileg amúgy húsvétkor fogyasztották ezt a finomságot, de mostanra már a legtöbb helyen kapható, illetve a mindennapi sütés-főzés során is gyakorta készítik.
Fontos hozzávalója még a pecorino sajt, mint töltelék, ami az egyik legkedveltebb helyi alapanyag. Ha nem kapunk ilyet, akkor nyugodtan válasszunk bármilyen félzsíros kemény vagy félkemény sajtot, például Pannóniát.
Tulajdonképpen ez a desszert egy citromos sajtmártással töltött tészta, amit olívaolajban szokás kisütni. A lágy sajt és a langyos méz remek kombinációja az édes-sós ízvilágnak, nem beszélve a ropogós tésztáról. Próbáljátok ki!
A receptért kattints a Nosalty oldalára!
