A Spaghetti alla Carbonara születése a XX. század közepére tehető, hazája pedig Lazio régiója. Nagy valószínűséggel a II. világháború befejező szakaszához, az olaszországi hadjárat során lezajló eseményekhez kötődik, létrejöttében pedig nagy szerepet játszhatott az amerikai katonai tápanyag is: a tojás és a bacon (illetve bármilyen szalonna) összekeverve a helyi száraztésztával és sajttal hatalmas sikert aratott mindkét oldalon.
Minden „eredeti” receptnek is megannyi verziója van, ez alól a carbonara sem kivétel. Mi most egy római stílusút mutatunk be, ami csupán 5 összetevőből áll: spagetti, guanciale, Pecorino Romano, fekete bors, tojás.
A lelkét a guanciale adja, ami egy hónapokig érlelt tokaszalonna – ez teszi kellően zsírossá és ízessé a szószt. Helyettesítője általában a könnyebben beszerezhető pancetta szokott lenni, ami viszont a disznó egy kevésbé zsíros része. Ebben az esetben olívaolajjal segítik a pirulását. A bacon és füstölt társai egészen más ízvilágot adnak már az ételnek, ezért nem javasoljuk a használatukat.
Sajtok közül az érlelt Pecorino Romano juhsajt a legjobb választás, mivel ő szintén Lazio régiójából származik. Helyettesíteni vagy keverni szokták még Parmigiano Reggianoval, de ha igazán autentikek akarunk maradni, akkor válasszuk az őshonos pecorinot.
Továbbá a carbonara krémjéhez nélkülözhetetlen a tojás. Van, aki csak a sárgájára esküszik, viszont mi beletesszük az egészet, mivel mi sem szeretünk pazarolni, és ez régen sem volt szokás, főleg nem a háború utáni szegénységben.
Elkészítése kissé technikás, ha nem figyelünk oda, könnyen összehozhatunk egy szalonnás rántottát tésztával. A lényeg az időzítés és a megfelelő hőmérséklet. Zárjuk el a lángot, miután a lepirított szalonnát összekevertük a megfőtt tésztával és egy kevés főzővízzel. Miután kissé elcsendesedett, és már nem forró, akkor önthetjük hozzá folyamatos keverés mellett a sajtos tojást. Mikor kellően besűrűsödött, azonnal tálaljuk és fogyasszuk!
Fotók: Simon Gábor
A receptért kattints a Nosalty oldalára!
