Az étel lelke: a húsgolyó
A tökéletes gombócokhoz érdemes marha- és sertéshúst vegyesen használni, így se túl zsíros, se túl száraz nem lesz a végeredmény. Nagyon fontos a fűszerezés, az én húsgolyóimba a reszelt vöröshagyma mellett szegfűbors, szerecsendió és gyömbér került, ízre pedig meglepően hozta a kint kóstolt harmóniát. A só-bors természetesen kötelező, mint mindig. A darált hús gombóccá tapadásáról a szokásos tojás mellett kevés főtt és összetört burgonya gondoskodik, ennek mennyisége a használt darált hús víztartalmától is függ. Meglepetésvendégként cameózik a masszában némi felvert tejszínhab is (igen, jól olvassátok!), ettől lesz ellenállhatatlanul lágy és szaftos a húsgolyó. Ezt a trükköt egy svéd szakácskönyvből lestem el.
Az étel lelke: a húsgolyó
Az összegyűrt masszából dióméretű golyóbisokat kell porciózni, majd megsütni. Lehet serpenyőzni is persze, de ha ránk hallgattok, mindig sütőben sütitek a húsgolyókat, így ugyanis egyenletesen sülnek át, és könnyebb elkerülni, hogy megfeledkezzünk valamelyik oldalukról. Gáztepsi helyett ezúttal használjunk peremmel rendelkező sütőedényt, a golyókból kisülő szaftnak ugyanis még jelenése van a mártásban.
Fontos a hidratálás: a mártás
A fentiekből sejthető már, hogy a mártás a húsgolyókból kisült zsiradékon indul, ami némi lisztet kap társként maga mellé, hogy a kettőből homokszínű rántást kavarjunk. Ebbe kerül először némi vörösbor (mert Svédországban így kóstoltam, és mennyei volt), majd kevéske feketekávé is. Utóbbi elhagyható, bár szép színt ad a mártásnak, nem engedi, hogy a bor túl vörösre színezze.
Fontos a hidratálás: a mártás
A boros alapra jöhet aztán a marhaalaplé és pár kanálka áfonyaszósz, hogy még finomabb legyen. A mártást ezután addig főzzük, amíg elpárolog a bor alkoholtartalma, és kicsit besűrűsödik a szósz. A végén érdemes kevés tejszínnel is lágyítani, szigorúan ízlés szerint – inkább apránként adjátok hozzá, mint hogy túlhígítsátok a mártást.
A rekreálhatatlan: vörösáfonya-szósz
Sajnos a svédeknél használt kísérő szószt itthon elég nehéz reprodukálni, hiszen az alapjául szolgáló vörös áfonya (lingon) nálunk nem túl elterjedt friss formájában. Nem istenkáromlás így, ha lekvárt használunk helyette, de akár aszalt vörös áfonyából is főzhetünk egyszerű szószt. Állagban nem fog hasonlítani az eredetire (a svédek egész szemekben hagyják az áfonyát, és inkább savanyítják, mint befőzik), de ízben kellemesen idézi azt.
A rekreálhatatlan: vörösáfonya-szósz
Én egy híg cukorszirupban, kevés borral, lassú tűzön főztem puhára az aszalt áfonyát, aminek aztán a kétharmadát leturmixoltam kevés citromlével, majd beleforgattam a darabosabb áfonyát is. Mivel kevés áfonyaszósz kerül a mártásba is, ha nekiállunk házilag bíbelődni vele, érdemes ebből kanalazni hozzá.
Elmaradhatatlan kísérő – a burgonyapüré
Ami a krumplipürét illeti, ebben nincsen semmi extra, a lényeg, hogy selymes és krémes legyen. Az oldalunkon számos remek receptet találhattok, a mi tuti tippünk, hogy vaj és tejszín is kerül a burgonyához, amit aztán kézi krumplinyomóval krémesítünk ki.
Az ízek balanszírozója – az uborkasaláta
Szintén kihagyhatatlan körete a svéd húsgolyóknak a savanyított uborka, ami érthető is, hiszen a sok, alapvetően édeskés elemet ennek savassága egyensúlyozza ki. A svédek hozzánk hasonlóan imádnak savanyítani, az uborka pedig különösen nagy szeretetnek örvend: készítik a mi kovászos uborkánkhoz hasonlóan, fermentálva (saltgurka), de uborkasaláta-szerűen is (pressgurka).
Az ízek balanszírozója – az uborkasaláta
Ehhez a fogáshoz én mindenhol utóbbit láttam kínálva, így ezt is készítettem el: a legyalult uborkaszeleteket megküldtem a skandináv országokban elmaradhatatlan kaporral, majd egy egyszerű fehérborecetes-mustármagos felöntőlével hagytam pácolódni.
Az ubisalit az elkészítés után már akár 15 perccel is fogyaszthatjuk,
de akkor az igazi, ha hagyjuk 1-2 hetet érni, így érdemes előre számolni ezzel.
A pontos receptért kattints a Nosalty oldalára!
