A gyerekszegénység egyike azoknak az ügyeknek, ami a legtöbb embert képes megmozgatni. Ez nem meglepő, hiszen az evolúció arra programozott minket, hogy segítsünk azoknak, akik nem képesek megvédeni magukat. A jószándék azonban önmagában még nem elég, az is fontos, hogy tudjuk, hogyan kell jól segíteni.
Segítségre márpedig nagy szükség van. Magyarországon a szegénység mérésére alkalmas statisztikai eszközök, az úgynevezett gyermek nélkülözési index és a relatív szegénységi mutató alapján is nagyon súlyosak a problémák: az UNICEF 2012-es beszámolója szerint a magyar gyerekek 31.9 százaléka számít nélkülözőnek (e szerint az eljárás szerint egy gyereket akkor tekintünk nélkülözőnek, vagy depriváltnak, ha egy 14 elemes listából – amin olyasmik szerpelnek, mint például napi háromszori étkezés, új ruhadarabok, minden nap friss zöldség és gyümölcs, internetkapcsolat – legalább kettő esetben hiányt szenved). A relatív szegénység a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő gyerekek arányát vizsgálja – ez Magyarországon 10,3 százalék, vagyis ennyi gyerek él olyan háztartásban, ahol a család jövedelme kevesebb, mint az ország mediánjának fele.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a szegénység olyan bélyeggé válhat, amit borzasztóan nehéz lemosni – és ezt gyakran szó szerint kell érteni. A Persil megbízásából az NCR által készített friss kutatásából kiderült, hogy a lakosság ötödénél fordult már elő, hogy alapvető higiéniás termékeket kellett nélkülözniük. A koszos, hanyag ruhát viselő gyerekeket könnyebben bántják és megbélyegzik a társaik, nagyobb eséllyel vállnak iskolai zaklatás, vagyis bullying célpontjává, és nagyobb a kockázata annak, hogy a kortárs közösségek perifériájára sodródnak. A külső jegyeken láthatóvá váló higiéniai szegénység gátolhatja a szegénységből való kitörést, és rengeteg negatív előítéletet aktivál a társadalom szemében. A felméréséből az is kiderült például, hogy a magyar emberek negyede nem engedné gyermekének, hogy olyannal játsszon, akinek láthatóan koszos a ruházata. Érdekes adalék azonban, hogy a társadalom nem elsősorban a gyerekeket, hanem inkább a szüleiket hibáztatja a kiskorúak elhanyagolt, nem megfelelően tisztán tartott külseje miatt: a Persil vizsgálatában résztvevők 58 százaléka azt nyilatkozta, hogy inkább sajnálatot érez a szegény sorsú gyerekek iránt. Ennek ellenére a fogalmak sokszor összemosódnak, ami ellentmondásos vélekedéshez vezet. Jó példa erre, hogy a lakosság 39 százaléka szegénynek tartja a koszos ruhában megjelenő általános iskolás korú gyerekeket, és 25 százalék nem is engedné, hogy saját gyerekük játsszon velük, azonban a szülők mindössze 15 százaléka érezte úgy, hogy nem akarná, hogy gyereke szegény kisgyerekkel játsszon. Vagyis úgy látszik, lehetséges a gyerekekkel szemben érzett empátiára és segítő szándékra építeni – már csak az kell, hogy mindezt a megfelelő szakmai tudás segítségével lehessen becsatornázni.
Méltósággal adni
Még jobb, ha célzottan segítünk, felvesszük a kapcsolatot a szakmailag megbízható civil szervezetekkel és megkérdezzük, mire volna szükség. „Jól segíteni nem egyszerű feladat, a jószándék nem elég, ismerni kell annak a csoportnak a nehézségeit, gondolkodását, megküzdési stratégiáit, akit segíteni akarunk. Az Új Start Alapítvány munkatársai képzettek és tapasztalattal rendelkeznek a hátrányos helyzetű gyerekek támogatásában” – magyarázza dr. Szőke Judit, az Új Start Alapítvány kuratóriumi elnöke. A nehéz körülmények között élő gyerekek tehetséggondozásával foglalkozó Új Start Alapítvány most a Persillel karöltve segít a szegénységben élő gyermekeken: a Persil termékek vásárlásából származó bevétel egy része az alapítvány munkáját támogatja, és termékadománnyal is segítik a higiéniai szegénység leküzdését. „Hisszük, hogy a gyerekeknek a képességeikkel, nem pedig a ruhájukon lévő foltokkal kellene kitűnniük – teszi hozzá Pásztor Csilla, a Henkel Magyarország Brand managere. – Ezért világszerte több szervezetet bevonva küzdünk a higiéniai szegénység ellen. Az Új Start Alapítvány révén Magyarországon egy megbízható partnerrel működünk együtt azért, hogy elérjük célunkat: legalább 150.000 kg tiszta ruhát biztosítsunk a rászoruló családoknak és 50 tehetséges gyerek taníttatását támogassuk.”
Mindezek mellett ugyanilyen fontos lenne a szemléletformálás is. Szülőként például a mi felelősségünk megtanítani a gyerekeknek, hogy a látszólag piszkos, elhanyagolt ruházat nem szégyen, nem rossz tulajdonságok (például igénytelenség) eredménye, hanem csupán a méltatlan életkörülmények látlelete. Az adományozáson, önkénteskedésen, segítő szervezetek támogatásán túl tehát azzal is rengeteget segíthetünk – és ez igazán nem kerül semmibe – ha megváltoztatjuk saját magunk és a környezetünk szegénységgel kapcsolatos negatív attitűdjeit.
Fotó: Getty Images
Promóció
