Vannak olyan helyzetek, amikor az ember sem igent, sem nemet mondani nem mer – ilyen volt, amikor a párom szülei felvetették, hogy menjünk el együtt két hétre Andalúziába. Ez tulajdonképpen kedves ötlet volt tőlük: mindig is szerettem volna megismerni ezt a kulturálisan és természetileg is sokszínű vidéket, de jobban örültem volna, ha Benjivel kettesben vághattunk volna neki az útnak. Nagyon szeretem a párom szüleit, és ők is a lányukként tekintenek rám, de valahol azért kényelmetlenül éreztem magam a gondolattól, hogy két hétig szünet nélkül együtt leszünk.
Az első próbatétel a repülőút volt: pont az ablak mellé szólt a jegyem, ami jó is lett volna, de így már beszállás előtt felmértem, hogy nem fogok mosdóba menni a közel négyórás út alatt. Benji apukája elég nagydarab ember, és nem tudtam elképzelni, hogyan, merre fordulva bújhatnék át úgy előtte, hogy ne jöjjek zavarba. Úgy általában nem szeretek átmászkálni embereken, és különösen nem szeretem használni a közös mellékhelyiséget a repülőn. Pontosabban fogalmazva nem is tudom, hogy szeretem-e, mert még sosem fordult velem elő olyan. Rettegek ugyanis attól, hogy egy izmos kis turbulencia pont akkor jön, amikor már magamra zártam az ajtót. Látom a lelki szemeimmel, ahogy csupasz hátsóval repülök, és velem együtt száll a minden… Nem ragozom, inkább maradok a fenekemen.
A stratégiám maradéktalanul bejött: még a reptéren elszaladtam mosdóba, utána pedig következetesen nem ittam egy árva kortyot sem. Mire Málagába értünk, konkrétan porzott a vesém, de kibírtam a majdnem négyórás utat kimászkálás nélkül. Még büszke is voltam magamra, milyen kemény lány vagyok. „Majd néhány bebidával megtolom a rendszert” – gondoltam.
Másnap reggelre az előző napi butaságom megbosszulta magát. Ébredés után iszonyúan kellett pisilnem, csípett, égett, és sehogy sem akart múlni az inger. Szomorú nyaralásnak nézek elébe, gondoltam, ha összeszedtem egy felfázást…
Szóval a vécé nemigen eresztett el. Benji sasszemű édesanyjának fel is tűnt, hogy igencsak gyakran zúdul le a víz a fürdőszobában anélkül, hogy kidugnám onnan az orromat. Bekopogott hozzám és megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Miután elmondtam neki, hogy jó eséllyel felfáztam, rámparancsolt, hogy most kezdjek el szépen inni, sokat és lendületesen. Közben adott a kincstári Urzinol tablettából, hogy ne töltsem az egész nyaralást a fajanszon. Ő ugyanis mindig hord belőle magával, mert egy ideje érzékenyebb a felfázásra. Állítólag a változókorban előfordul az ilyesmi.
Vény nélkül kapható, medveszőlőlevélkivonat-tartalmú hagyományos növényi gyógyszer
Utána olvastam, hogy az Urzinolban medveszőlőlevél-kivonat van, amelynek antibakteriális hatását klinikai vizsgálatok igazolták, és amely – bőséges folyadékfogyasztással kísérve – néhány nap alatt csillapítja a kezdődő hólyaghurut enyhe tüneteit. Hát, nem gondoltam, hogy éppen Benji anyukája fog megmenteni a valóra vált rémálomtól, ami egy hólyaghurut formájában tört rám…
Köszönet az Urzinolnak, hogy nem kellett napokig a fürdőben raboskodnom – hálás voltam a leendő anyósomnak is, hogy kissé határozottan ugyan, mégis kisegített a szorult helyzetemből. Két dolgot jegyeztem meg ekkor egy életre: ha menni kell, hát menni kell, árkon-bokron, pocakos utason, légiutas-kísérőn át. Másrészt jó, ha van az ember táskájában egy doboz Urzinol, mert sosem lehet tudni… Csodás érzés, hogy Andalúziából nem a mellékhelyiségek változatos csempéi maradtak meg az emlékezetemben.
HAGYOMÁNYOS NÖVÉNYI GYÓGYSZER. A JAVALLATOKRA VALÓ ALKALMAZÁSA A RÉGÓTA FENNÁLLÓ HASZNÁLATON ALAPUL. A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!
Promóció
Fotó: Getty Images
