Ez a Sam nem öregszik. Változatlanul friss, szellemes és vonzó. Két olyan egyéniség tölti meg újra és újra lendülettel, erővel, humorral, mint Kern és Woody. Utóbbi ugyan valószínűleg nem tud róla, hogy filmje ilyen hosszú életű színházi előadást ihletett, de ez a lényegen mit sem változtat. Jelen sorok írója vállaltan teljesen elfogult véleményt fogalmaz meg, miután nem tud mást. Próbált, de nem tud. Hogy miért, arról később.
A színház bejárata fölött felirat hirdeti az évfordulót, miközben a jubileumi előadásra érkeznek a nézők. Köztük olyanok, akik a bemutató idején még szüleik gondolataiban sem voltak jelen. Ismert arcok is feltűnnek szép számmal, ám érezhetően nem egy társadalmi eseményre jöttek, hanem örömünnepre. Mint amikor rég látott, kedves családtaggal készülünk találkozni. Fogalmunk sincs, mennyit változott, hogy néz ki, mióta nem láttuk, de bizsergetően jó érzés újra látni. A nézőtéren pótszékek, de ez nem meglepő a Samnél.
A színészek már túl vannak egy délutáni felújító próbán. Ebben az évadban most megy először az előadás, ilyenkor nem árt „leporolni” kicsit. Sőt, a darab végi ünneplést is lepróbálták, és csupán a tűzijáték említésénél remegett meg a levegő. Nem kap lángra senki? Mindenkit sikerült megnyugtatni, kivéve Kern Andrást. Ő erre az időre mégiscsak kimenne a színpadról kicsit, jegyzi meg.
Az esti előadás hamarosan kezdődik. A két férfi színész – Kerekes József a másik – körül egész színésznőkoszorú nyüzsög. Kern Andrásnak nem csupán Woodyval volt szerencséje, hanem a nőkkel is. Tizenhét évig Halász Judittal alkottak párost, a darab legendás párosát. És ott a többiek, enyhén szélsőséges női karakterek: az ex-feleség, reményteli új prédák, véletlenül beesett szomszédlány. Woody és a nők. Kern és a nők. Szarkasztikus humorú értelmiségi férfi és a nők. Öniróniával, csetlés-botlással, pont úgy, mint az életben. A társalgóban röpködnek az évszámok. Ki hány éve játssza a szerepét, hányadik a sorban, ki volt az elődje. Hegyi Barbara pontosan tudja, hány éve vette át Halász Judittól a női főszerepet . Épp akkor szerződött a színházhoz, és nem sok ideje maradt megijedni. Három nap próba után állt színpadra. Csaknem a kezdetektől szerepel az előadásban Kovács Nóra, és Pápai Erika is hosszú ideje játssza az ex szerepét. A lánycsapat többi tagja elődök egész sorára emlékezhet. A nevekből összeállna egy középiskolai lányosztály névsora.
A 441. előadás elindul. Látszólag ugyanúgy, mint máskor az elmúlt harminc évben. Az öltöztetőnők még virágba borulva végigjárják az öltözőket, a főszereplő ugyanis minden színésznőnek küldött egy szál rózsát. A nosztalgiázás persze folytatódik a társalgóban, amely a szünetben hirtelen megtelik. Tévések forgatnak, fotósok kattintgatnak, vendégek kukkantanak be. A második felvonás vége felé ismerős hang és mosoly a művészbejárónál: Halász Judit érkezett. Nyomában a színházi titkár. Valami készülődik. A többi színész ilyenkor heringként préselődik az ügyelői monitor elé, mert csak onnan látható, mi történik a színpadon. Kicsit igazságtalan, hogy épp az nem sejt semmit, aki a színen áll, de hát neki szól a meglepetés. Halász Judit fogja a díszletajtó kilincsét, várja a darab végét és koncentrál. Aztán tizenhárom év után lenyomja a kilincset. Kern Andrást nehéz zavarba hozni, de most egy pillanatra megnémul. A nézőtéren viharos taps. Az egykori társak néhány kedves mondat után megölelik egymást. Majd sötét. Ezen a ponton illő az olvasót beavatnom. A krónikás-szerep kicsit sántít, merthogy magam is átvettem egy szerepet az előadásban. Amikor először álltam Kern András mellett a tapsnál, bizony beleremegett a lábam, és a lélegzetem is kihagyott néhány másodpercre.
Hirtelen nagyon sokan leszünk a színpadon. Eljöttek a lánycsapat régi tagjai, köztük: Götz Anna, Ábrahám Edit, Hullan Zsuzsa, Náray Erika, Nyírő Bea, Földesi Judit. Egri Márta és Epres Attila néhány perccel lekésték a tapsot, ők a saját előadásukról érkeztek. Nézzük az évfordulóra készült klipet a kivetítőn. Hegyi Barbara és Kern András énekel. Betolják a tortát, és pici hatásszünetet követően a tűzijáték is beindul. Kern persze marad. Nem siet ő sehová. Jó helyen van. És jön majd újra. Játssza majd újra.
Woody, azért neked piszok nagy mázlid van!
