A Magyar Állami Népi Együttes három hónapos észak-amerikai turnéja nemrégiben ért végett: jártak az Egyesült Államokban, Kanadában, közel hetven városban és 26 államban – Kaliforniától Rhode Islandig és Indianától Floridáig. A turné rendkívüliségét bizonyítják az adatok: 73 előadás, majd’ nyolcvanezer néző, több mint negyvenezer kilométer (ami annyi, mintha körbeutazták volna a Földet), hatalmas és csodálatos színházak.
„Sok helyen és sokszor elhangzott már, hogy Magyarország legnagyobb értéke a kultúrája, legyen az klasszikus, kortárs vagy tradicionális – meséli Mihályi Gábor, a társulat művészeti vezetője. – Ennek a kijelentésnek a valóságáról személyesen győződhettünk meg ezen a vendégszereplésen, hiszen nem volt olyan előadás, ahol a harmadik kikövetelt ráadás után a közönség nem felállva ünnepelte volna a Magyar rapszódia előadásunkat és a Társulat művészeit. Miközben a nézőink többsége semmilyen magyar gyökerekkel nem rendelkező amerikai volt, az a szándék, hogy a műsor segítségével szólítsuk meg a diaszpórában élő magyarságot – fordítsuk figyelmüket az elhagyott hazájuk felé, erősítsük meg őket identitásukban –, maradéktalanul teljesült. Október huszonharmadika estéjén különösen szívszorító volt a nézőtéren lengő magyar zászlók látványa.
A három hónap során jó néhány táncházat is tartottunk. Az egyik legemlékezetesebb talán a New York-i volt, ahol a főkonzulátus nagytermében taníthattuk a 4-5 éves apróságokat. De szintén szívesen emlékszem vissza San Franciscóra, ahol a majd’ száz ember nagy része amerikai volt, bizonyítva a magyar táncház – mint unikális módszer – nemzetközi sikerét.
Még több képért kattints ide!
Bár a turné mind fizikailag, mind szellemileg rendkívül megterhelő volt a Társulat számára – hiszen utazásaink döntő részét busszal teljesítettük, utazva naponta akár hat-hétszáz mérföldet is –, ennek ellenére kicsit talán megismerhettük Amerikát is. Fürödtünk az Atlanti- és a Csendes-óceánban, sétáltunk a Golden Gate hídon. Láttuk a nagyvárosokat, a prérit, a sivatagokat, a Niagarát, a remek múzeumokat és a híres emlékhelyeket. Volt, aki kipróbálta a szerencséjét Las Vegasban, mások őrületes hullámvasutakon rémüldöztek. Volt, aki cápát fogott a Mexikói-öbölben, mások hajnalig táncoltak Memphisben az utcán. Ünnepeltünk névnapokat és születésnapokat, énekeltük a himnuszt a magyar házakban.
Még a turné elején keresett meg egy amerikai néző az előadás után. Az ő szavai talán a legkifejezőbbek a Magyar rapszódia amerikai sikerére és fogadtatására: „Amit láttam, mélyen felkavart. Jobban meg kell ismernem ezt a kultúrát, ezt az országot. Soha nem gondoltam volna, hogy saját múltamat egyszer egy magyar táncegyüttes tükrében pillanthatom meg.”
Fotók: Dely Kornél
