Opera, ahogy mi szeretjük: Tosca

Régen Verdi nem merte kiadni a kottákat a zenészeknek a premier napjáig, különben az utcán rögtön a legjobb dallamait fütyülték volna. Manapság az operáról inkább az unalmas középiskolai énekórák jutnak eszünkbe. Pedig az opera ennél jóval több. Most induló (szubjektív) sorozatunkban minden kiderül.

Amikor minden egy hajszálon múlik – Puccini: Tosca

Ha van olyan opera, ahol értelme lenne a „mi lett volna, ha …?” kérdés felvetésének, akkor a Tosca biztosan azok közé tartozik. Bizonyára mindenkinek rémlik még gyerekkorából a Kaland, játék, kockázat című sorozat, ahol folyamatosan dönteni kellett: jobbra, balra vagy egyenesen haladjunk tovább. Ha rossz döntést hoztunk, meghaltunk. A Tosca pont ilyen darab, csak éppen mindössze egy élettel. Főhősei folyamatosan rosszul választanak, ezért a záróakkordot senki nem éli túl. De ne szaladjunk ennyire előre.

Adott egy boldog művészpár: Cavaradossi, a republikánus érzelmű festő és Floria Tosca, a szeretője (akit valamiért még szerelme is többnyire csak a vezetéknevén szólít). Háttérként képzeljük el 1800 fülledt nyarát, Napóleon marengói győztes csatája utána pár nappal. Rómát még az előző rendszer által megbízott Scarpia rendőrfőnök irányítja, akinek titkos perverz vágyai elől Tosca sem menekülhet. A fiatal hölgy féltékenységét kihasználva bravúros módon csalja csapdájába politikai ellenfelét, Toscát és a forradalmi eszméket valló Cavaradossit. Tosca dönthet: enged a rendőrfőnök vágyainak, vagy szeretője kínvallatása folytatódik. Az a lelki tusa, amit a Tosca imája névre keresztelt áriában hallunk, bármelyikünket meghatna. Nem így Scarpiát, így Tosca végül beadja a derekát, majd utolsó kétségbeesésében egy vacsorakéssel leszúrja a rendőrfőnököt. Felvirrad a hajnal, semmi nem állhat a szerelmesek útjába. Cavaradossit azonban még a formaság kedvéért látszólag ki kell végezni. „Úgy, mint Palmieri grófot.” Vagyis igazi tölténnyel… Cavaradossi holtan rogy össze, Tosca pedig üldözői elől menekülve leveti magát az Angyalvár tetejéről. Tényleg csak egy hajszálon múlott, hogy jobban végződjön.

Ha még több képre kíváncsi vagy, kattints ide!

A darab érdekessége, hogy az egész cselekmény egy nap alatt játszódik. Ezen felbuzdulva készítettek 1992-ben egy felvételt, méghozzá valós időben, valós helyszíneken: az első felvonást este 6-kor, a másodikat este 9-kor, míg a harmadikat másnap hajnali 6-kor rögzítették és vetítették élőben.

Mit érdemes meghallgatni belőle?

Sietőseknek:

Ínyenceknek:

Mikor játsszák és hol? Magyar Állami Operaház február 18., 20., 22.

Fotó: Csillag Pál, Nagy Attila, Rózsa Zsuzsanna, Tomas Opitz