Mi már láttuk: A nő

2014. február 06.
Annak ellenére, hogy ő az egyik főszereplő, Scarlett Johanssont egy pillanatra sem látjuk Spike Jonze öt Oscar-díjra jelölt új filmjében. De ahogy a hangjával játszik... Szinte megértjük, hogyan szerethet egymásba ember és gép.

Theo egy talán átlagosnak mondható Los Angeles-i alkalmazott életét éli, már amennyire meg tudjuk ítélni, hogy néhány évtized múlva milyen lesz egy átlagos fiatalember és az élete. Története egyfelől rendkívül egyszerűen leírható: szenved tönkrement házassága miatt, magányosnak érzi magát, majd találkozik Samanthával, és úgy tűnik, újra kerek lehet a világ. De a dolog mégsem ilyen egyszerű. Samantha ugyanis nem hús-vér ember, hanem mesterséges intelligencia. Egy program, aki apró fülhallgatón keresztül (sziporkázóan) társalog Theóval.

Banális emberi érzések, tehát. A főszereplő képtelen lezárni a múltat, aláírni a válásáról szóló papírokat, és fél a nem túl vidámnak ígérkező jövőtől. Theo mély érzelmekből amúgy is többet kap a kelleténél: levélfogalmazóként dolgozik egy irodában, és minden nap szerelmes levelek sorát írja megrendelésre. Látja, tudja, hogy (újra) el kellene kezdenie élni, de ez egyelőre nem megy. Hogy maga a film azonban ne legyen banális, a rendező leönti a sztorit fantasztikummal. Theo furcsa, meghatározhatatlan kapcsolatba keveredik Samanthával, mi pedig izgatottan követjük, hogyan szeret egymásba ember és gép – egy olyan világban, ahol ez az őrület társadalmilag már tökéletesen elfogadott.

És hogy mit kapunk még, ami miatt érdemes beülni a filmre? Scarlett Johansson hangjáért már önmagában. Le a kalappal a rendező előtt, aki képes leszerződtetni a világ legmenőbb színésznőjét, majd megengedi magának azt a luxust, hogy egy pillanatra sem mutatja őt a vásznon, csupán a hangját használja. A programozott világban bánatosan mozgó Theo szerepére pedig remek választás volt Hollywood marslakója, Joaquin Phoenix.

Az enteriőrök és az öltözékek stílusa ráerősít a főszereplő nosztalgikus hangulatára, a képeket a pasztellszínek uralják, a nagyon modern világ máris kifakult: vintage a jövőben… És folyamatosan látható egy biztosítótű Theo ingzsebe alá tűzve. Ez tartja a telefont, amelyben Samantha virtuális lénye él. Értjük. A „jövő” egy hagyományos, évezredek óta használt eszközön, ha úgy tetszik, a „múlton” támaszkodik. Aminek ráadásul benne van a nevében a biztonság. Angolul is.

Premier: február 6. (InterCom)