Kultúrtitkok: Till Attila

2014. február 17. |

Ha én nő volnék című kampányunk egyik szereplője, Till Attila nagy zenerajongó, kedvencei a művészfilmek, és ajánl is nektek egyet első randira.

Milyen zene pörget fel?
Az erőteljes, dögös előadókat szeretem, a lényeg, hogy dal legyen, vagyis zenekar, vagy énekes legyen mögötte. Ezen belül aztán hosszú a lista. Kedvelem a régi klasszikusokat – Iggy Pop, AC/DC ,Sex Pistols, Janis Joplin -, a mai előadók közül pedig Tricky-t imádom, magyar zenéket is hallgatok, például az Ivan & The Parazol-t, mert a rock akkor a legjobb, amikor tényleg fiatalok játszák! Sok indie rockot is hallgatok, nem feltétlenül világsztárokat. Világzenéből pedig Rashid Taha vagy Khaled muzsikája áll hozzám közel – arab túlfűtöttsége és a burjánzó hangszerelése miatt. Egyébként legtöbbször futás közben hallgatok zenét.

Prózát vagy verset olvasol szívesebben?
Mindkettőt szeretem. Prózában Cormac McCarthy volt, aki leginkább megérintett az elmúlt időkben. Az ő könyvei elég brutálisak tudnak lenni, de nagyon karakteres a stílusa és nagyon szabálytalan, ami különösen tetszik nekem. A költők közül inkább a régiek, Pilinszky, Ady és József Attila állnak közel hozzám, de a verseket sokszor jobban szeretem hallgatni, mint olvasni. Éjszaka szoktam a neten vadászni, nem rég fedeztem fel, hogy Petőfit például nagyon szeretem Víg Mihály előadásában.

Milyen típusú filmeket nézel?
A legjobban az úgy nevezett művészfilmeket szeretem. Vagy, mondjuk azt, azok a filmek tetszenek, amelyek kifejezetten nem sablonok szerint készülnek, hanem látom, hogy valamiben mások, mint az ipari filmek. De a régi mozik is bejönnek, sok film meg van DVD-n is. Szórakozásként pedig akciófilmeket, vagy tipikus amerikai filmeket, vígjátékokat nézek, főleg a gyerekeimmel, akiknek ezek jobban tetszenek. Nem vagyok finnyás, teljesen boldogan beülök velük, kukoricával, kólával, csipsszel a moziba, nem gondolkodunk, hátradőlünk, színes, üvölt, lepereg, a kukoricát és az üdítőt pedig kidobjuk a végén, és volt egy laza két óránk. Ilyen is van.

Mi az, ami igazán megérint a moziban?

Egyértelműen azok a mozik, ahol eredeti karakterek, érzelmek, és nem iskolás rendezés van. Ilyen volt mostanában A nagy szépség című film, ami Golden Globe-díjat kapott a legjobb idegennyelvű film kategóriában. Remélem, az Oscar-díjat is elnyeri majd. A művészfilmeknél maradva, én Tarr Béla Sátántangó című filmjére is beültem a moziba még a kilencvenes években. Négyen, vagy öten kezdtük, a végére ketten maradtunk! Nagyon erős élmény volt, egy nap elment arra, hogy megnéztem egy filmet, azért ez megnyomja az embert, nem száll ki belőled olyan könnyen, amit láttál, hanem hosszan cipeled magaddal. Nehéz elmondani, mi történik az emberrel a Sátántangó után, de az biztos, hogy egy ideig nem ugyanúgy lépdelsz az utcán!

És milyen mozit ajánlanál első randira?
Az Alabama és Monroe című belga filmet. Tragikus szerelmi történet, de valahogy mégsem a tragédia dominált, szép film volt, megérintett, elérzékenyültem a végére, de jól lehet beszélgetni is róla, és valahogy nagy szerelmet látni, ha jól van tálalva, mindig felemelő!

Szereted a magyar alkotásokat is?
Ha lehet, mindent megnézek, szerintem elképesztő mennyiségű nagyon jó magyar film van. Sokan panaszkodnak, pedig egyáltalán nem kellene, inkább élvezzük, hogy milyen jó rendezőink, színészeink vannak.

Fotó: Papp Éva & Schneider Zoltán

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

A filmkészítés jövője: “Senki nem akarja, hogy az ő filmje forgatásán induljon a második hullám” film

A filmkészítés jövője: “Senki nem akarja, hogy az ő filmje forgatásán induljon a második hullám”