Mi már láttuk: Halálos mélység

2014. április 17. |

A jobbnál jobb bűnügyi filmeket kitermelő skandináv filmipar újabb dobása, a Halálos mélység ismét bizonyította, hogy az északiak a sötét hangulatú és feszültséggel teli zsánerek nagymesterei.

Erik Skjoldbjarg megtörtént eseményeken alapuló filmje a nyolcvanas évek derekán játszódik, amikor amerikaiak és norvégok versengtek az Északi-tenger fenekén talált óriási gáz- és olajkészlet megkaparintásáért. Egy norvég és amerikai búvárokból álló csapat indul az addig ismeretlen mélységek meghódítására, azonban rögtön az első merülés alkalmával balul ütnek ki a dolgok: a tenger fenekén csővezetékekkel bajlódó norvég testvérpárt baleset éri, és bár Petter (Aksel Hennie) mindent megtesz, hogy megmentse bátyja életét, az akció tragédiával végződik.

A nyughatatlan Petter görcsösen keresi a felelősöket testvére haláláért, miközben retteg attól, hogy talán szembesülnie kell a ténnyel, hogy ő maga hibás a balesetért. Az önjelölt nyomozó azonban rövid időn belül szövevényes összeesküvésbe bonyolódik, melynek szemmel láthatóan mindenki, amerikaiak, norvégok is részesei, és amelyben bárki képes bárkit eltenni láb alól a hatalmas vagyon reményében.

A történetet végigkíséri a műfajhoz elengedhetetlen feszültség, ami az egyre bonyolódó és egyre több holttesttel rendelkező nyomozás légkörét körüllengi. A szálak felgöngyölítése közben ráadásul Pettert egyre gyakrabban kínozzák különös rohamok, amelyek során mintha elveszítené idő- és realitásérzékét, és valamilyen különös transzszerű állapotba kerülne. Ezekkel az idegrendszeri károsodásokkal egyébként valóban meg kellett küzdeniük a norvég búvároknak a nem megfelelően felügyelt merülések miatt.

Külön szót érdemel Jallo Faber pazar operatőri munkája: a rázkódó, dülöngélő kameramozgások és homályos, elmosott képek segítségével tudunk igazán azonosulni – tudniillik a film végére ettől a sok rázkódástól már nekünk is megfájdul a fejünk – a merülés után jelentkező rohamokkal, melyek újra és újra rátörnek Petterre. A hipnotikus erejű víz alatti felvételeken pedig szinte érezzük a tüdőnkre nehezedő víztömeg súlyát, így még inkább a székbe szegez a film feszült atmoszférája.

Skjoldbjarg meglepően őszintén és önkritikusan zárja le a történetet. Hiszen ma már mindenki tudja, hogy napjaink Norvégiájának virágzó gazdasága részben az északi-tengeri kincsek kiaknázásának köszönhető. Ez pedig vitathatatlanul jó dolog, a kérdés csak annyi, amit a Halálos mélység is feltesz: megérte ez az árat, amit fizetni kellett érte?

Premier: április 17. (Vertigo)

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

5+1 zseniális mesekönyv a rossz evő gyerekeknek gyerekek

5+1 zseniális mesekönyv a rossz evő gyerekeknek