Fátyol Hermina: Amit szeretek, teljes erőbedobással tudom csinálni

2014. május 27. |

Az egyik legtehetségesebb fiatal magyar színésznőként tartják számon, a nyáron mozikba kerülő Fekete leves című gengszterfilmben elmegyógyintézeti ápoltat alakít, nemrég pedig a Cannes-ban versenyző Provincia című kisfilm kapcsán hallhattuk a nevét. Fátyol Herminával néhány órával a cannes-i utazása előtt beszélgettünk a gimnáziumi éveiről, a rengeteg utazásáról és hogy hogyan lett Berlinben cigánylány.

Néhány óra múlva már Cannes-ban leszel. Milyen érzések vannak most benned?

Nagyon kíváncsi vagyok, még soha nem voltam Cannes-ban. Egyáltalán még sosem voltam ilyen nagy fesztiválon, bár voltam Szarajevóban. Meg a Berlinálén is több ízben, mivel sokáig ott éltem, de Cannes azért mégiscsak más. Van néhány film meg program, amit ajánlottak, és amikre mindenképpen szeretnék elmenni. Nagyon érdekel egy kisfilm ugyanabban a szekcióban, amiben a mi filmünk, a Provincia is versenyzik. Velük mindenképpen szeretnék megismerkedni, ők kairói filmesek, én pedig épp most költöztem Kairóba két hete.

A Provinciában egy régészlányt alakítasz. Milyen élmény volt egy ásatáson forgatni?

Nagyon izgalmas, nekem ez teljesen új és érdekes élmény volt. Amikor elkezdtük a filmet forgatni, rengeteg témával kapcsolatos cikket olvastam, elkezdett érdekelni a régészet világa. Az ásatáson mindent megnézhettünk, körbevezettek minket a régészek, hihetetlen volt egy igazi ásatáson jelen lenni. Sajnos nem volt valami jó idő a forgatás alatt, de valahogy ez a szürkeség, az állandóan szitáló eső is érdekes hangulatot adott a filmnek.

Meglepődtél, amikor kiderült, hogy a film megy Cannes-ba?

Én egyáltalán nem számítottam rá. Egyik este felhívott a Mór (Kárpáti György Mór, a Provincia rendezője), hogy meghívást kapott a film a Cinefondation verseny szekciójába. De még akkor sem gondoltam rá, hogy nekem is ott a helyem.

Beszéljünk egy kicsit a kezdetekről is. Ha jól tudom, tulajdonképpen véletlenül kerültél a szakmába.

Így is fogalmazhatunk… igazság szerint minden úgy kezdődött, hogy Balázs Zoli rendező elhívott az egyik előadásába játszani, aztán később megalapította a Maladype társulatot, és én majdnem tíz évre ott ragadtam.

Az egyetemen arab szakon végeztél. Addig soha nem kacérkodtál a színészkedés gondolatával?

Nagyjából egy időben kezdtem az arab szakot és a színházat is, sajnos emiatt kicsit hosszúra is nyúltak az egyetemi évek, de szerencsére végül sikerült befejeznem. Valójában az arab szak választása sem tudatos döntés eredménye: jól hangzott, tudtam, hogy valamit muszáj tanulni, és akkor arra gondoltam, hogy miért is ne ezt?

Későn érő típus voltál a pályaválasztás terén?

Mindenben nagyon későn érő típus voltam. Így utólag visszatekintve nem bánok semmit, amibe „belekeveredtem”. Alapvetően mindig sok minden érdekelt, sok mindenre nyitott voltam és úgy vettem észre, hogy ezeket mindig be is vonzottam, valahogy rám találtak. Mondjuk, tizennyolc évesen nem tudom ki tudatos egyáltalán, szerintem nonszensz, hogy ilyen fiatalon kell dönteni a jövőről, kitalálni, hogy mivel akarsz foglalkozni egész életedben. Én a gimnázium alatt nem foglalkoztam ilyesmivel, egyáltalán nem is érdekelt ez akkor.

Van egy olyan érzésem, hogy a gimnáziumi éveid alatt igazi rossz gyerek voltál.

Igen, én kimondottan rossz gyerek voltam, három gimnáziumba jártam, összesen öt évig. Nem az volt a probléma, hogy alapvetően nem érdekelt a tanulás, mert azokra az órákra, amiket szerettem, mindig bejártam és érdeklődve hallgattam. Például irodalomból nagyon jó voltam, sokat olvastam, emiatt sok mindent el is néztek nekem, azt hiszem. Inkább mindig azzal volt a probléma, ha nem én választhattam meg egy közeget. Ha valamit szeretek, azt teljes erőbedobással tudom csinálni, de ha valamit rám akarnak kényszeríteni, azt nem bírom.

A testvéreddel együtt kezdtetek színészkedni. Volt köztetek rivalizálás?

Tulajdonképpen én egy évvel korábban kezdtem, de Kamilla akkor már sokat járt be előadásokra és próbákra, egy alkalommal Balázs Zoli megkérdezte, hogy alakítaná-e az ikerpáromat egy darabban, ő pedig igent mondott. De soha nem volt rivalizálás, nekem mindig biztonságot adott az, ha a Kamilla mellettem volt a színpadon. Abszolút támogatjuk egymást, persze a magánéletben sokat vitatkozunk, mert alapvetően nagyon különbözőek vagyunk. Ennek ellenére, mégis nagyon sokszor összekevernek minket. Egyébként az is nagyon hullámzó, hogy épp melyikünket kapják fel, kit tartanak sikeresebbnek. Szerintem Kamilla a színpadon sokkal jobb és erősebb nálam.

De jól felosztottátok egymás közt a „területeket”, hiszen te már nem is nagyon játszol színházban.

Nem, és ez nem is véletlenül alakult így. 2010-ben otthagytam a Maladypét, aztán Palermóban dolgoztam két színházi prudukcióban, és egy kisfilmet is forgattam ott. Később is dolgoztam Pesten, három éve a Belvárosi Színházban ugrottam be egy előadásba, tavaly a Ganymed Goes Europe című színházi produkcióban vettem részt, de mindeközben már Berlinben éltem, és már csak azért is nehéz volt aktívan részt venni a színházi életben.

Hogyan kerültél Berlinbe?

A barátom miatt költöztem oda. Mi Szíriában ismerkedtünk meg, de akkor ő már nagyon régóta, úgy tizenöt éve ott élt Berlinben. Négy évig ingáztam Budapest és Berlin között, aztán meguntuk ezt a helyzetet. Gyakorlatilag egyszerre jött el az a pont, amikor úgy éreztem, hogy a színházban sincs már keresnivalóm, és mikor ebből a helyzetből is elegem lett, így kiköltöztem. De nem igazán találtam a helyem, valahogy németül sem sikerült rendesen megtanulnom, meg egyáltalán, akármennyire is szeretem Berlint, valahogy nem az én városom.

Berlinből egyenesen Kairóba költözöl?

Igen, januártól Bence, a barátom az MTI közel-keleti tudósítója. Ez egy négy éves kiküldetés, most májusban költöztünk, elvileg négy évre, aztán majd meglátjuk, meddig bírjuk. De nem aggódom a munka miatt, az Berlinben is mindig megtalált, ügynököm is csak az utolsó évben lett. Most úgy vagyok Kairóval, hogy jót is fog tenni egy kis távolság a budapesti és a berlini dolgoktól, szeretnék végre normálisan megtanulni arabul, most lesz erre időm.

A Fekete leves nagyon vegyes kritikákat kapott. Mit gondolsz, mi lehet az oka?

Én főleg jókat hallottam, nyilván hozzám inkább az jön oda, akinek tetszett. Nem tudom távolságtartással nézni ezt a filmet, bár a forgatáson sok olyan pont volt, amikor nem tudtam elképzelni, hogy ez az egész összeáll majd egy filmmé, annak ellenére, hogy emberileg és szakmailag is bízom Novák Erikben, a rendezőben. Eleve nagyon rövid idő, mindössze tíz nap alatt forgattuk ezt a filmet, ebből két nap a terápiás jelenetek felvételével ment el, amiből végül csak pár perc került a filmbe, különösen hogy a Titanicon bemutatott verzió óta újra megvágták, így a mostani 27 perccel rövidebb. A vágásnál nagyobb hangsúlyt kaptak a gengszteres jelenetek, de szerintem ez jót tett a filmnek, ha valamitől, hát ettől lett igazán közönségbarát és akciódús. 

Volt egy sorozatod is, a Hodor aurA nyilvánvaló titkai, ami ígéretesen indult, végül mégsem lett folytatása. Sajnálod?

Nagyon sajnálom. Végül csak három rész készült el belőle, amit egy pilot-csomagnak szántunk, és bíztunk benne, hogy megtalálja majd a maga közönségét, és persze szponzorát is. Aztán hogy pontosan mi történt, azt nem tudom, azt hiszem az egyik producer nem volt elégedett a végeredménnyel, és kiszállt belőle. Nekem ez az egyik kedvenc munkám volt, nagyon szerettem az egész világát. Egyébként azóta is rengetegen kérdezik tőlem, hogy mi lett vele. Pont tegnap futottam össze egy régi ismerősömmel, aki mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy végül nem lett semmi a sorozatból, mert fantasztikusan indult.

Rengeteget utazol, és szinte soha nem vagy itthon. Mikor és hol láthat téged a magyar közönség?

Színházban nem, de a Fekete leves most kerül a mozikba, úgyhogy ezt tudom ajánlani a magyar közönségnek. Illetve, ha sikerül forgalmazót találni annak a filmnek, amit legutóbb Berlinben forgattam (Westend) aminek a jövő hónapban lesz a bemutatója akkor esetleg még abban. Ez egy nagyon érdekes társadalomkritika, tele humorral és fordulatokkal. Egy Magyarországról elszakadt vidéki cigánylányt játszom, aki Németországban bekerül egy igazi nagypolgári miliőbe, ahol mindenféle kalandokba keveredik. Remélem ez is eljut majd ide

Fotók: a Fekete leves című filmből

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra