Az izraeli rendezőpáros Navot Papushado és Aharon Keshales legújabb filmjét maga Quentin Tarantino magasztalta az egekbe. Sőt! Odáig ment, hogy a Csúnya, gonosz bácsikat (18) egyenesen a tavalyi év legjobb filmjének nevezte. Minden Tarantino rajongó fellélegezhet, a mesternek valóban kiváló az ízlése.
A filmben a rendőrség egy hidegvérű pedofil gyilkos után nyomoz, ám hiába találtak rá a minden meggyőződésük szerint bűnös gyanúsítottra, bizonyíték hiányában kénytelenek szabadjára engedni a férfit. Egy öntörvényű ex-rendőrnyomozó, és az egyik áldozat édesapja ezért személyes bosszúhadjáratba kezdenek, egy erdei házba viszik a gyilkosságokkal gyanúsított tanárt, hogy vallomásra kényszerítsék. A tanár azonban az egyre elviselhetetlenebb kínzások és fenyegetések ellenére is szilárdan tagad. Ezzel párhuzamosan az önkényes igazságszolgáltatókban is gyanú ébred, hogy talán mégsem ő a tettes.
A brutális kegyetlenséggel elkövetett pedofil gyermekgyilkosságokról szóló történetet néhol abszurd, néhol morbid fekete humor színezi, ez a két ellentmondásos elem pedig sokszor teljesen összezavarja a befogadót. Tudjuk, hogy valami súlyos és iszonyú dologról van szó, ám a film hirtelen stílus- és hangulatváltásai, a helyzet- és karakterkomikumok mégis nevetésre, vagy legalábbis kellemetlen fészkelődésre kényszerítenek minket. Ezt a furcsa, kissé kényelmetlen érzést tovább fokozza, hogy a rendezők felvonultatnak egy rakás olyan elcsépelt műfajfilmes klisét, mint például az öntörvényű, durva arcú, de tiszta szívű rendőrnyomozó karaktere… Ezeket azonban teljesen felforgatják, szinte önmaguk paródiájává teszik.
A cselekményvezetés végig egyenletesen izgalmas, tele feszültséggel és állandó játékkal: a néző, hol ítéletet alkot, hol azonosul. Épp úgy, ahogy a nyomozók a filmben: az adott információk alapján próbálunk dekódolni egy történetet. Végig megmarad azonban a kínzó morális dilemma, hogy van-e jogunk ítélkezni mások felett, hovatovább ítéletet végrehajtani embertársunkon.
A film lezárása nem törekszik igazán ennek a kérdésnek a megválaszolásra, egyszerűen ott hagy minket egy újabb megrázó képsor utáni sokkos állapotban a moziban – egy csomó zavaros kérdéssel a fejünkben.
Premier: május 29. (Parlux)
