Timur Vermes: Sokat gondolkodtam azon, meddig mehetek el…

2014. június 09. |

A német író, Timur Vermes első, Nézd, ki van itt című könyvében Hitler bőrébe bújva írt korunk Németországáról. A könyv pedig annyira sikeres lett, hogy hamarosan film is készül belőle. Vermes a Brody Studios minden hónap utolsó szerdáján tartott irodalmi vacsoraestjének vendégeként látogatott Magyarországra, és azt is elárulta nekünk, melyik a kedvenc magyar étele.

Had jegyezzem meg, hogy nagyon tetszik a könyv borítója. Egyszerű, de nagyon kreatív.

Köszönöm. Johannes Wiebel érdeme. Ami külön érdekesség ezzel kapcsolatosan, hogy általában az országok különböző borítókat szoktak tervezni az egyes fordításokhoz, de ebben az esetben a legtöbb ország, ahol megjelent a könyvem, megtartotta ezt a borítót. Szóval most megvan a könyvem vagy húsz nyelven, és mindnek ugyanaz a borítója! (nevet) De nem szabad elfelejteni, hogy ez ugyanakkor Hitlernek érdeme is, hiszen nagyon következetesen alakította ki az imidzsét – a jellemző hajviselettel és persze a bajusszal. 

Tartott tőle, hogy milyen lesz a könyv fogadtatása?

Valójában nem. Átgondoltam, hogy mi történhet. Tudtam, hogy a könyvem talán megbánthat néhány embert. Másfelől eszembe jutott például a berlini Holocaust emlékmű esete. Amikor az emberek szinte felháborodtak, hogy persze, ez rendben van, de mi van a cigány vagy meleg áldozatok emlékművével? Rájöttem, hogy még a legjobb szándékkal is meg lehet bántani másokat. Tulajdonképpen két lehetőséged van: egyáltalán ne csinálj semmit, vagy csinálj, és viseld a következményeit. Ha az utóbbit választod, akkor azt mondhatod, igen, lehet, hogy megbántottam valakit, de adtam is valamit cserébe. Azt hiszem, én is ezt teszem a könyvemmel. 

Milyen érzés volt Adolf Hitler bőrébe bújni, és megpróbálni az ő fejével gondolkodni?

Különös, de valahogy mégsem annyira. Valójában addig csak a történelemkönyvekből és filmekből ismertem Hitlert, de sosem próbáltam meg az ő fejével gondolkodni. Amire bukkantam, az pedig egy olyan ember, aki bár rengeteg hatalmas hibát vét, közben mégis ijesztően logikusan gondolkodik. Bizonyos szempontból nem volt olyan nehéz értelmezni a logikáját: őrült volt, olyan őrült, aki nem sokban különbözik attól, aki egy szombat délután kartondobozban ülve űrlényekről és a világvégéről hadovál. Valójában inkább azok az emberek ijesztőek, akik támogatták, akik megvalósították az őrült elképzeléseit, és segítették őt az útján. Hitler inspirálta őket, és ők engedtek ennek a befolyásnak. Ezrek, százezrek, milliók értettek vele egyet, és segítettek neki mindenben. Azt hiszem, ez az igazán ijesztő.

Főleg arra gondoltam, hogy rengeteget ír a legbelsőbb érzéseiről és gondolatairól.

Valójában, ha belegondolunk, az egésznek az a kulcsa, hogy megpróbáltam elképzelni, milyen képet akart volna Hitler kialakítani önmagáról. Tulajdonképpen erről szól a Mein Kampf is. Állandóan  szerepet játszott, egy olyan ember szerepét, aki bármikor kész feláldozni önmagát a hazájáért. Amit én írok, tulajdonképpen Hitler ugyanebben a szerepben. Nem fontos, hogy igaz legyen, nem kell tudnom, hogy valóban szerette-e a kutyája fején pihentetni a kezét a hegyekben, elég tudnom, hogy szerette volna, ha az emberek ilyennek látják. 

Íróként nem érzett lelkiismeretfurdalást, amikor a sokakat bántó megjegyzéseket írta? Persze nyilvánvalóan Hitler szájába adja a szavakat, azért mégsem lehet kellemes érzés ilyeneket írni.

Én csak Hitlert játszottam. És ha már játszottam, akkor jól akartam csinálni. Persze sokszor belegondoltam, hogy meddig mehetek el. Jobb, vagy rosszabb embernek feltűntetni, mint amilyen volt, egyaránt hiba lett volna. Próbáltam a valódi Hitler figurához ragaszkodni és pontosan úgy gondolkodni, ahogy ő tette volna. Sokan számon kérték, hogy miért nem beszél olyan sokat a zsidókról. De ez olyasmi, mint az instant epres tejpor: a gyerekek sokszor magukban eszik, és annyira megszeretik ezt a tömény ízt, hogy a tejbe keverve már nem is ízlik nekik. Ilyen a Hitler-kép, amit kialakítottunk: háborúzás és a zsidógyűlölet keveréke, amihez képest a valódi Hitler sokkal „hígabb” és unalmasabb.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha jól tudom filmet is akarnak készíteni a könyvből. Tudja már ki alakítja majd Hitlert?

Igen, már eladtuk a filmes jogokat. De nem én fogom kiválasztani a színészt, esetleg majd egyeztetnek velem néhány dolgot a filmmel kapcsolatosan. Azt hiszem a legfontosabb, hogy hogyan mondják majd el a történetet, ahhoz fog majd alkalmazkodni Hitler karaktere is. Ha jól tudom 2015-re ígérik a filmváltozatot.  

Beszéljünk kicsit a magyar gyökereiről is. Megvan Önben a magyar identitástudat?

Magyarország mindenképpen nagy hatással volt rám, de sajnos nem igazán alakult ki bennem magyarságtudat. Édesapám magyar származású volt, de ő sosem tanította nekünk a nyelvet, ugyanis akkoriban az volt a felfogás, hogy nem szabad a gyerekeket két nyelvvel összezavarni, és a szüleim inkább a német mellett döntöttek. Gyakran meglátogattuk a nagyszüleimet a hetvenes évek elején, sok gyerekkori emlékem van az utcák illatáról, a nyári forróságról, az épületekről és a magas szobákról bennük. Aztán amikor a nagyszüleim meghaltak, az örökség miatt kellett ideutaznunk, ugyanis mindig meg kellett mutatni minket az „országos takarékpénztárnak”, hogy kaphassunk valamennyit a pénzből. Aztán persze ott van a magyar konyha, amit imádok. 

Van kedvence?

Nagyon sok. Tegnap éppen pörköltet ettem tarhonyával a Vásárcsarnokban. Az ilyen egyszerű ételeket szeretem. Mint egy jó, hosszan főzött pörkölt, vagy egy zsíros kolbász. Tudom, hogy a magyar ételek nem túl egészségesek, de annyira finomak, hogy egyszerűen nem tudok ellenállni.

A Brody Studios-ban legközelebb, június 25-én Tibor Fischerrel vacsorázhatunk.

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban bárnai péter

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban

Egy falmászó klubban is lehet fesztivál – PLACCC Fesztivál 15. PLACCC Fesztivál

Egy falmászó klubban is lehet fesztivál – PLACCC Fesztivál

Purcelltől a Pink Floydig a Müpában európai hidak

Purcelltől a Pink Floydig a Müpában

Mundruczó Kornél filmje díjat nyert Velencében díj

Mundruczó Kornél filmje díjat nyert Velencében