„Nem csak világszerte elismert, szemtelenül fiatal jazzreformer zongorista, de »zenefeltaláló«, a világról másként gondolkodó és a tetejébe még népszerű figura is” – ezt tartják Michael Wollnyról a zenei szakújságírók. Illetve azt, hogy senki nem játszik úgy zongorán, ahogyan ő. Kiszámíthatatlan, a soha nem hallottat kereső, a pillanatnak élő művész, aki folyamatosan megújítja magát, nem csak hangzásban, de kompozícióban is.
Michael Wollny 2009-ben robbant be a jazz világába, amikor a müncheni BNW Jazzdíj közönsége és zsűrije is a legjobbnak választotta. Idén már biztosan az övé az egyik legkedveltebb jazzlemez a nemzetközi piacon: a Michael Wollny Trio Weltentraum című albuma tavasszal elnyerte a German Jazz Good Awardot. A „zongora kiforrott mestere” – ahogyan lemezkiadója aposztrofálja Wollnyt – szeptember 14-én a Művészetek Palotájában lép fel, ezúttal Tamar Halperinnel, aki csembalón kíséri.
Wollny zenei útjain az irodalomból, a filmművészetből és a festészetből merít inspirációt, és komolyan tanulmányozza más alkotók – köztük olyan filmrendezők, mint Luis Buňuel, David Cronenberg, Werner Herzog, David Lynch, valamint olyan zeneszerzők, mint Björk, Jarvis Cocker, Keith Jarrett vagy Peter Fulda – műveit. Wollnyt hallgatni egy szüntelen zenei utazás a különféle művészeti alkotások labirintusában, amelyet külön izgalmassá tesz, hogy a legmodernebb zenei utakat járva tekint vissza a múltba.
A koncert a Bridging Europe – Európai Hidak fesztivál részeként valósul meg.
Egy kis ízelítő:
