Mi már láttuk: Világok között

2014. október 10. |

Afganisztánról és az ott dúló háborúról általában a médiában szerzett benyomásaink és előítéleteink alapján vélekedünk. A Világok között című német alkotás közelebb hozza az európai hadseregek afganisztáni szerepvállalásának kényes kérdését, miközben súlyos morális és emberi jogi témákat feszeget. Elgondolkodtató és megrázó filmdráma a háború értelmetlenségéről - európai szemszögből.

Vannak filmek, amelyek mondanivalójukkal és képi világukkal sokáig bevésődnek az emlékezetünkbe. Feo Aladag osztrák rendezőnő által jegyzett Világok között című mozi pont ilyen, rendesen fejbe kólint, és új kontextusba helyezi mindennapi problémáinkat.

A történet főszereplője Jesper (Ronald Zehrfel) a német hadsereg századosaként szolgál Afganisztánban, és bár elvesztette a bátyját a háborúban, mégis vállalja az újabb kiküldetést. Egy kis faluba vezénylik, hogy társaival az ottani helyőrséget védje a tálibokkal szemben. A fiatal afgán tolmács, Tarik (Mohsin Ahmady) segítségével igyekszik fenntartani a falubéliek és a megszálló törzsi milícia közti törékeny egyensúlyt. Tarik családja állandó veszélyben van, a fiút árulónak tartják, mert idegeneknek tolmácsol, apját kivégezték a tálibok mondván „a rossz oldalon állnak”, húga Nala pedig építésznek tanul, ezzel is szembe menve a társadalmi normáknak. A sokkoló kultúrális különbségek ellenére Jesper igyekszik megérteni és tiszteletben tartani az ott élők szokásait, szabályait, miközben nem mindennapi barátság alakul ki közte és a két világ közé rekedt tolmács fiúval. Amikor Nalát halálos találat éri, Jespernek komoly döntést kell hoznia: vagy engedelmeskedik felettesei parancsának és a rábízott katonái mellett marad, vagy győz az embersége és megmenti a lány életét.

A film egyik erénye, hogy nem próbál szépelegni, a háború borzalmait a maga nyers valóságában tárja elénk, folyamatosan nekünk szegezve a kérdést, mi mit tennénk ebben az embertelen helyzetben. Az állandó bizalmatlanság a békefenntartók és a helyiek között csak még jobban megerősít minket abban, hogy joggal kérdőjelezzük meg a háború értelmét. Jesper is erre a felismerésre jut a film egyik kulcsjelenetében: „Van-e egyáltalán értelme a katonák ottlétének, vagy hiábavaló az egész?” Erre nem kapunk választ, de a főhőst alakító Zehrfeld szerint, nem is ez volt a cél, hanem a keleti és nyugati kultúrák közötti párbeszéd megindítása. A háborús drámákra gyakran jellemző happy end elmarad, de a film legfontosabb beszélgetései egy merőben más kultúra szokásairól, érzékenységéről és a világ katonai beavatkozásának a legitimitásáról minimum gondolatébresztőek.

Feo Aladag már első filmjével, Az idegennel (2010) komoly szakmai visszhangot váltott ki: a Németországban élő török nő kiszolgáltatottságáról szóló alkotás számos díjat nyert, ezzel a filmmel pályázott a 2011-i Oscar-díjra is. A rendezőnő a tolmács szerepére egy amatőr színészt Mohsin Ahmadyt választotta, aki Tarikéhoz hasonló személyes sorsa miatt a leghitelesebb alakja lett a filmek. A 28 éves Ronald Zehrfeld (Barbara, A láthatatlan nő, Elborult világ) a kortárs német film egyik kiemelkedő sztárja, meggyőző színészi eszközökkel mutatja be a tépelődő, de nagyon emberi századost. Zehrfeld hiszi, hogy az európai hadseregek afganisztáni jelenlétének egyetlen legitimációja, hogy segítsenek az emberi jogok helyreállításásban. Bár nem könnyű film, jó lenne, ha minél többen látnák…

Premier: október 9. Mozinet

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Podcast: Bovaryné és A kis herceg a Zeneakadémián Boldizsár Ildikó

Podcast: Bovaryné és A kis herceg a Zeneakadémián