Egy kiégett, középkorú artista és egy fiatal lány találkozásának története a Kötélen a Niagara felett, amelyet a Tháliában láthat a közönség. Közös vállalkozásuk a boldogságkeresésről, a bizalomról és az egymásra utaltságról szól. Számodra mi a legfőbb mondanivalója a darabnak?
Az én olvasatomban elsősorban arról a vágyról szól, ami a főhősnőt, Carolint hajtja, hogy elérje célját. Minden létező eszközzel terve megvalósításán dolgozik, amit később megbán. Ellentét feszül a darabban: a vágyakért való küzdelem és az emiatt érzett lelkiismeret-furdalás.
Egy ilyen kétszereplős darab mennyire veszi igénybe a színészeket?
A színész első reakciója, hogy nagyon megörül a lehetőségnek, aztán pedig megijed a feladattól. Igen komoly kihívást jelent másfél órán keresztül, szünet nélkül lekötni a nézők figyelmét. Ráadásul nagy koncentrációt igényel tőlünk a saját energiaszintünk folyamatos fenntartása. Carolin hozzám nőtt, jó érzés belebújni a szerepébe, szeretek fiatalos lendületével és tenni akarásával azonosulni.
Nem jártál a Színművészeti Egyetemre. Jelentett ez valaha hátrányt számodra?
Fiatalon hihetetlen jó helyzetekbe csöppentem bele. 15 évesen forgattam az Apám beájulna című filmet, és ettől kezdve évente egy vagy két filmben is játszottam. Ezek között sok külföldi film volt – spanyol, amerikai, holland, lengyel és angol produkciók –, amiket a magyar nézők nem is láthattak. Érettségi után Jordán Tamás egyből felvett a Nemzeti Színház Stúdiójába, így 7 évig folyamatosan dolgoztam a színház tagjaként. Tündérmesébe illő kezdet volt. Azt gondolom, hogy akik elvégzik az egyetemet, nincsenek jobb vagy rosszabb helyzetben, mint én voltam pályakezdőként. Hozzám képest előny lehet számukra, hogy számíthatnak a vezető tanáraik támogatására.
Mit jelentenek számodra a Nemzetiben eltöltött évek?
Színpadon életemben először a Nemzetiben állhattam. Rengeteget tanultam ott. Hihetetlen élményt nyújtott az idősebb generáció játékát látni. 18 évesen olyan partnereim lehettek, mint Molnár Piroska, Garas Dezső, Básti Juli és Udvaros Dorottya. Stohl András többféle alakban volt a partnerem: vőlegényként, apaként és szeretőként is. Külön hálás vagyok azért, hogy dolgozhattam a Mohácsi testvérekkel. A munkamódszerükre jellemző, hogy a próbafolyamat alatt alakul ki a szövegkönyv, amin együtt gondolkodik az egész csapat. Alföldi Róberttől is rengeteget tanultam, ő az, aki soha nem hagyja egyedül a színészeit, mindig fogja a kezüket. A Nemzeti Színházban nagyon jó műhelymunka folyt, ami sokáig mindenkinek hiányozni fog.
Két éve szabadúszóként dolgozol.
Most már elmondhatom magamról, hogy megtapasztaltam a társulati és a szabadúszó élet előnyeit és hátrányait is. Egyrészt a társulat biztonságot nyújt, másrészt viszont kötöttséget jelent azok számára, akik másban is kipróbálnák magukat. A szabadúszó lét színesebb, de nagyon kiszámíthatatlan. Az ember szeret tartozni valahova, ha tartozik valahova, akkor viszont nagyobb önállóságra vágyik, ha önálló, akkor meg biztonságra vágyik.
Rögtön kaptál felkérést a Karinthy Színházba, ahol a Nők című darabban játszol.
Karinthy Marci egy olyan befogadó színházat csinál, ami sok színésznek ad munkalehetőséget. Jó vele együtt dolgozni, mert a rendszeresen nála játszó színészek mellé mindig új embereket válogat, ezzel állandóan frissül a csapat. Ő olyan rendező, aki minden előadást megnéz, figyel ránk és támogat.
Az Itt és Most Társulattal improvizatív esteket csináltok. Hogyan épül fel egy ilyen előadás?
Kizárólag a közönségre épül az este. Ötleteket kérünk a nézőktől, ők döntik el, hogy kit alakítsunk és milyen kapcsolatban legyünk egymással. Nekünk nagy kihívást jelent, hogy fogalmunk sincs, mit kell majd megjeleníteni a színpadon. Ebben a műfajban azt szeretem, hogy az agyam folyamatosan dolgozik, mivel előre nem tudom, mi lesz a feladatom. Kapok egy instrukciót, és az a kérdés: meg tudom-e oldani. Nem lehet leblokkolni. Megújít mindannyiunkat, mivel folyamatosan készenlétben kell lennünk.
A szüleid ismert színészek, Bánsági Ildikó és Gáspár Sándor. Ők a legnagyobb kritikusaid?
Adok a véleményükre, de munka előtt soha nem kérek segítséget tőlük. Miután megnézték a produktumot, utána kegyetlen őszinteséggel, de építő jelleggel együtt kivesézzük. Nagy segítség számomra, hogy igazán mélyen lehet velük beszélni egy-egy szerepről.
Fotó: Kanyó Béla
