Két óra múlva kezdődik az előadásod, nem kell lélekben rákészülnöd az estére?
A mai darabot, A mi osztályunkat már 130-szor játszottuk, így más a helyzet lelkileg, mint egy friss darabnál. Olyan ez, mint egy hosszútávú kapcsolat: van, amikor nehezebben tudom átadni magam az előadásnak, máskor pedig alig várom a következő alkalmat, hogy eljátszhassam.
Három éve kerültél a Katonába, és sorra kaptad az erős, megrázó szerepeket. Hogyan éled meg ezeket a feladatokat?
A kéthónapos próbaidőszak alatt megpróbálok a lehető legközelebb kerülni a szerepemhez, a legfontosabb, hogy megtaláljam az igazságát és megértsem, mit miért tesz a karakterem. A Cigányokban például egy pultos lányt játszom, aki egy cigányfiú szerelmének elvesztése miatt válik rasszistává. Próbálom megkeresni, mitől fordul át a csalódottsága elkeseredett gyűlöletté. A mi osztályunkban egy tragikus sorsú zsidó lányt alakítok, akinek a története végtelenül megrázó, ezt a próbafolyamat alatt kellett feldolgoznom magamban. Az előadások megrendítőbbek a nézőknek, mint nekem. De minden darab más, ezért olyan izgalmas ez a szakma; a színészet folyamatos tanulás, minden egyes szerepet teljesen elölről kell kezdeni és ugyanazzal az alázattal kell megközelíteni.
A Cigányok című darabban Keresztes Tamással
A nemrég bemutatott Cukor Kreml naiv kislány szerepe közel áll hozzád?
Szeretek belehelyezkedni a tiszta, gyermeki gondolkozásba. A Cukor Kremlben, ami egy diktatúra szörnyűségeiről mesél, a kislánynak az az egyetlen vágya, hogy egy Kremlt ábrázoló cukorszobrocskát kapjon a Vörös téren, semmi egyebet nem észlel a sarkaiból kifordult világból. Egyébként játszottam gyerekdarabokban is. Semmihez sem hasonlítható az érzés, mikor egy nézőtérnyi gyereksereg skandálja: Kez-dőd-jön!
Naiv kislány, meghasonlott nő… Melyik vagy te?
Széles palettán mozognak a szerepeim. Néha azt mondják, hogy furcsa, groteszk vagyok, és Gobbi Hildához hasonlítanak, máskor meg Ruttkai Évához, és a naivságomat és nőiességemet emelik ki. Mindenki másképp lát, szerencsésnek tartom magam, mert emiatt a legkülönbözőbb lehetőségek is megtalálnak.
A mindennapokban milyen vagy? Milyen stílust képviselsz?
Spontán szexi. (nevet) Azt szeretem, amikor egyáltalán nem lehet eldönteni, hogy mennyi ideig öltözködtem. Amúgy, igyekszem egyre tudatosabbá válni. Egyre jobban érdekel és érthetővé válik a körülöttem lévő világ, nemcsak saját magammal foglalkozom és ezt jó észlelni. Érzem, hogy kezdek felnőni.
A mi osztályunk című darab egyik jelenetében
Mikor jöttél rá, hogy színésznő szeretnél lenni?
Már nagyon régen. Általános iskolás koromban láttam egy színdarabot, és azt éreztem, hogy sokkal jobban szeretnék a színpadon lenni, mint a nézőtéren. A gimnáziumban alapítottunk egy társulatot, és 16 éves koromra valahogy egyértelművé vált, hogy erre vágyom. Kaposvárra vettek fel elsőként, ahol nem azt találtam, amit kerestem, ezért két év után otthagytam. Egy Berlinben töltött év után jelentkeztem újra a Színművészetire. Sorsfordító lépés volt az életemben, hogy felvettek, itt tanultam meg színészként létezni.
Sok múlik a színészkollégákon és a rendezőn is.
Nagyszerű színészek között vagyok, rengeteget tanulok tőlük. Máté Gábor (a Katona igazgatója) az osztályfőnököm volt a Színművészetin. Ő több mint mentor, ő szélesítette ki a látókörömet. Ráébresztett, hogy tulajdonképpen mi ez a szakma és általa ismertem meg azt a fajta színházi szellemiséget, ami a Katonában működik. Több darabban is dolgoztunk együtt, és alapvetően jók a tapasztalataim a többi rendezővel is. Számomra az az ideális eset, ha egy színész nem csupán bábu a rendező kezében, hanem lehetnek saját javaslatai, gondolatai a karaktere kapcsán. Ez általában működik itt a színházban, de néha konfliktusba kerülök rendezőkkel, mert nem mindig találom el azt a határt, ami nekik még jólesik.
A Kurázsi mama és gyermekei című darabban
Kihatással vannak a szerepeid a kapcsolataidra és a viselkedésedre?
Persze, például a Kurázsi mama és gyermekei című darabban Fullajtár Andrea lánya vagyok. Önkéntelenül is figyelem a viselkedését a mindennapokban, keresem benne, hogy mitől leszek mellette egy elnyomott gyerek, mitől némulhatok el a társaságában. Egy néma lányt játszom a darabban, és emiatt a próbafolyamat idején tudatosan sokkal többet voltam csendben. De minden szerep más: a 011-Alkotócsoporttal játszott Garzonpánik egy modern Ádám-Éva történet, a párkapcsolat minden buktatójával, poklával. Abban a szerepben minden eddigi kapcsolatomból felgyülemlett sérelmet kiadhattam magamból.
Van valaki, akit a példaképednek tartasz?
Példaképem nincs, de nagyon felnézek Jordán Adélra és Keresztes Tamásra. Szabadnak látom őket. Sokat tanulok tőlük szakmailag és emberileg is. Egyébként sok időt töltök velük, mert a kisfiúk, Andor keresztanyja vagyok. Ő az egyik legjobb barátom. Szoktam rá vigyázni, legutóbb az állatkertben voltunk.
Van a színháztól elkülönülő része az életednek?
Heti 20-25 estét játszom egy hónapban, a Katonán kívül még a 011-Alkotócsoport előadásaiban is szerepelek. Kevés szabadidőm van, ezért felírom, hogy mi az, amit csinálni szeretnék, ha mégis lesz. Hetente 4-5 alkalommal jógázom, toronymagasan várakoznak a könyvek az ágyam mellett, szabad estéimen jazzkoncertekre járok, és igyekszem moziba is eljutni. Örültem néhány új magyar filmnek is, különösen a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannak. Régóta vártam már, hogy legyen a generációmnak egy kultuszfilmje.
Az iglic című darabban
És te magad, hogy állsz a filmezéssel? Legutóbb az Isteni műszakban láthattunk.
Az Isteni műszak nagyon izgalmas forgatás volt, nagyon szerettem a szerepem. Nem is tudom lesz-e még lehetőségem kard általi halált halni filmen. Tavaly nyáron is dolgoztam egy nagyjátékfilmben, és most kezdek majd a Csak színház című TV-sorozatban forgatni. A színházhoz képest a filmezést kicsit csalásnak élem meg színészileg. Teljesen más koncentrációt igényel. Nagyon érdekes azt tanulgatni, hogy filmen mennyire máshogy kell egy történetet elmesélni a nézőknek. Amúgy nem tudom objektíven látni magam a moziban. Ahhoz még nem forgattam eleget, hogy simán elviseljem, amikor egy 4×5 méteres vásznon feltűnik a fejem.
Van olyan pillanat, amikor nem figyelsz magadra?
12 éve minden nyáron gyerekeket táboroztatok. Egész évben tükrök között létezem és elemzem magam a szerepeimen keresztül. Igazi kikapcsolódás innen kiszakadni, és három hétig gyerekek között lenni. Ez egyáltalán nem teher, hanem igazi lelki feltöltődés, ami fontos az életemben.
Mire vagy a legbüszkébb?
Nagycsaládban nőttem fel, négyen vagyunk testvérek. Nagyon büszke vagyok arra a szellemiségre, amit a szüleim képviselnek, és arra a gyerekkorra, amiben részem lehetett. Az apukám operatőr, több mint 20 évvel ezelőtt fogadott egy kollégájával, hogy lehet-e nulla forintból filmet csinálni, és leforgattuk családilag a Piroska és a farkast, még moziban is ment… Mostanában keveset látjuk egymást, mert a család egy része külföldön él, de amikor mégis egy ország területén vagyunk, és leülünk reggelizni a teraszunkon, annál nincs jobb…
Nagyon szerencsésnek tűnsz.
Nem panaszkodhatom. Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok. Jól esett, hogy az idei évadzárón megkaptam a Máthé Erzsi díjat, amit minden évben a társulat szavazatai alapján osztanak ki. Tele vagyok vágyakkal és tervekkel, remélem mindnek eljön majd az ideje.
Fotók: Katona József Színház
