Kerekes Kristóf: „Mindenben a színházat keresem”

2015. július 07. |

Táncos, koreográfus, énekes, egészségközpont-üzemeltető, jogászhallgató, mindemellett piszkosul fiatal. Egy párját ritkító sikertörténet kulisszatitkai mögé pillanthatunk be. Mert tanulni a legjobbaktól érdemes.

Fiatal kora ellenére a tanulás- és tudásvágytól hajtott Kerekes Kristóf a tánc, az ének, a színház világában elért sikerei mellett edzőként is segíti mások életének jobbá tételét. Ennek legékesebb bizonyítéka saját vállalkozása, a 2014-ben létrehozott, KK Moves egészségközpont, ahol holisztikus szolgáltatásokkal, komplexen kidolgozott módszerrel vértezi fel a benne és a csapatában megbízó vendégeit az előttük álló, kihívásokkal teli út minél zökkenőmentesebb teljesítése érdekében. Hogy még izgalmasabb legyen a történet: az ifjú titán jogászhallgatóként ült vissza az iskolapadba.

Végigpásztázva az eddigi életutadat, teljesítményeidet, az ember elképed, milyen határozottan kezedben tartod a saját életed gyeplőit. Milyen arányú ebben az ösztönösség és a tudatosság?

Nagyon sokáig hosszú évekre nyúló, komoly terveim voltak, azonban nekem is rá kellett döbbennem arra, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy szeretnénk. Így mindig próbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és abban megkeresni a lehető legjobbat, legszínvonalasabbat.

Az előadó-művészet iránti vonzódásod honnan ered?

A családomban nincs színház-szakmabeli. Elsőként a tánccal ismerkedtem meg olyan 12 éves koromban, ami viszonylag késői kezdésnek számít, és ekkor is csak azért írattak be, hogy mozogjak valamit. Ám olyannyira jól sikerült, hogy másfél év múlva felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Főiskolára. Ahogy teltek az évek, kinyílt előttem a világ, megismertem a színház különböző ágait. 15-16 évesen elmentem az első énekórámra, ahol nagyon szomorú lettem, mert a mutálás miatt nem igazán lehetett erőltetni a hangképzést. Nem adtam fel, gyakorolgattam, és azért néha – ugyan csak fél-fél órákra, de – eljutottam az énektanárhoz. Később – a Táncművészeti Főiskola mellett – vendéghallgatóként a Weiner Leó Konzervatóriumba járhattam, ahol már sokkal komolyabb szinten tudtam a belcantót gyakorolni.

Ha külön nézzük azokat a területeket, amelyekben otthonosan mozogsz, melyikben tudsz leginkább kiteljesedni? Vagy már nem választhatóak ilyen mértékben el egymástól, túlságosan összefonódtak?

Ami a táncot és az éneklést illet, mindkettőt napi szinten gyakorolom. Azt gondolom, másként nem is lehet ebben a szakmában fennmaradni. Miután alkotói munkák terén a koreografálás áll közelebb hozzám, hamarabb nyúlok mozgásformához, mint hangjegyhez. Azonban számomra a színház összművészet. Így, ha tehetem, olyan darabokat vállalok el, amelyekben mind az ének-, mind a tánctudásomat használhatom.

Hogyan született meg a KK Moves ötlete? A megvalósításban kaptál segítséget?

Mikor megszereztem a tréneri végzettségeimet a vendégeim fogadásához termet kellett bérelnem, ami hosszú távon nem éppen praktikus megoldás, hiszen a sokszor előforduló időpont-módosítások miatt nem volt egyszerű termet találni. Ezért először egy saját kis helyiségben gondolkodtam, ahol órákat tarthatok. Aztán elkezdtem ötletelni, miért ne lenne egy masszőr, egy pszichológus, esetleg még egy dietetikus is egy helyen. Kirajzolódott a fejemben egy egészségközpont ötlete, ami a lehető legszélesebb körben tud a vendégeivel foglalkozni. A vállalkozást teljesen egyedül indítottam. A bíztatáson kívül nem kaptam, és nem is kértem segítséget. Gyűjtögető típus vagyok. Amit addig megkerestem, azt felhasználtam, hogy valami olyat alkothassak, amivel hatással lehetek az emberekre. Mindehhez a fantasztikus kollégáim munkaszeretete társul, akik az egészségközponton belül a különböző területek szakértői.

Az egyik közösségi oldaladon, büszkén osztottad meg Peti történetét, aki a stúdiódban indult látványos változásnak. Ez, illetve a hasonló motivátorok milyen érzést váltanak ki belőled? Tisztában vagy azzal, milyen pozitív hatással vagy emberekre, és hogy ez hosszú távon felelősséggel jár?

Peti az első vendégeim között volt. Nagyon büszke voltam rá, hiszen hihetetlen változást értünk el nála. Azóta nagyon sok és sokféle emberrel találkoztam. Borzasztóan sikerorientált vagyok, és ezt a vendégeimtől is elvárom. Miután a rengeteg színházi munkám mellett viszonylag korlátozott számban tudok órát tartani, szeretek olyanokkal dolgozni, akik valóban komolyan veszik a foglalkozásokat, illetve konkrét céljuk van azzal, hogy hozzám járnak.

Miért kezdtél el aztán jogot hallgatni?

Egy vállalkozáshoz nagyon jól jön, ha jogászszemmel is átlátom a cég működését. Nagyon szeretem képezni magamat, újabb és újabb kihívások éltetnek. A jogi pályán belül, ahogy mindenben, a színházat keresem. Későbbi szakirányként művészeti területet szeretnék választani: színház, médiajog, jogdíjak stb.

Mi az életfilozófiád lényege?

Ennél a kérdésnél az jut eszembe, amit a vendégeimnek szoktam mondani: „Minden fejben dől el. Nincs lehetetlen.”

Mik a további terveid? Mi a végcél?

Rövid távú tervekről tudok beszámolni. Az egyik nagy lépés egy alapítvány, amelynek éppen az alapító okiratán dolgozom. Az alapítvány célja sérült művészek rehabilitációs költségeinek fedezésére irányul. Koreográfusi tevékenységként pedig jelenleg óriási erőkkel dolgozom egy alkotói munkán, amelyben egy fantasztikus rendezőtársat kaptam. Erről egyelőre csak annyit árulok el, hogy egy olyan rövidfilm készül, amely a kortárs tánc eszközeivel mutat be mentális társadalmi problémákat.

Feltételezem, ennyi tevékenység mellett kevés idő jut magadra.

Igazad van, ritkán adódik ilyen időszak. Törekszem rá, hogy megtaláljam az egyensúlyt. Ebben főként közeli barátokkal eltöltött vacsorák, a családi programok segítenek.

Fotó: Csányi István

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra