Honnan jött az ötlet, hogy az Aranytó történetét vegyék elő és állítsák színpadra?
Az ötlet Orlai Tiboré volt. Két, általa nagyon tisztelt és szeretett idősödő színészének, Vári Évának és Benedek Miklósnak keresett egy színdarabot Zöldi Gergely dramaturggal és erre esett a választásuk. Anno Tolnay Klári és Mensáros László játszották nálunk a Madách Színház Kamara Színházában a mai Örkény Színházban, de a Rydell-féle filmnek is nagy sikere volt Henry Fonda és Katherine Hepburn főszereplésével. A szerző, Ernest Thompson Oscart-díjat kapott a forgatókönyvre, ő írta át a saját színdarabját. Én magam most találkoztam először ezzel a történettel, amikor megkaptam a szövegkönyvet, nem néztem meg előtte a filmet sem.
Mi fogta meg benne?
Ez tulajdonképpen egy Philemon-Baucis-történet, két idős ember a főszereplő. Rengeteg országban játsszák rengeteg nyelvre lefordítva – talán az is a népszerűség titka, hogy mindenütt vannak idős színészek, akiknek ez a darab jutalomjáték. Egy egyetemi professzor szellemi-fizikai leépüléséről szól, aki ötven éve él élete párjával. Ketten próbálják elfogadni és végigcsinálni az öregedés, az elmúlás folyamatát és rendbe rakni maguk körül azokat a dolgokat, amiket a hosszú évtizedek alatt elrontottak, például a lányuk nevelését. Három generáció találkozása és együttélése köré szövődik a történet, az idős házaspár mellett megjelenik a középgenerációt képviselő lányuk, aki negyvenegynéhány évesen egy fogorvos mellett révbe ér, fogorvosnak pedig van egy tizenöt éves fia. A legszebb fordulat, amikor a szülők otthagyják az öregeknél a fiút, és hirtelen lesz egy unokájuk. Tulajdonképpen mindhárman gyerekek, csak egyikük kamasz, a másik kettő pedig hetvenes. Mindhárman nevelik egymást, hatnak egymásra. Az együtt töltött hónap végül hozzásegíti az apát, hogy helyrehozza a lányával való megromlott viszonyát.
Az előbb azt mondta, idős színészek számára ez a darab jutalomjáték. Miért?
Azért, mert egy színész, aki leélt egy életet, és végigdolgozta azt a szakmában, belerakhatja azokat az érzéseket, gondolatokat, amik ebben az életszakaszban foglalkoztatják. Fizikailag nem könnyű két felvonást végigjátszani, mégis ajándék, hiszen kevés olyan színdarab van, ami az elmúlás utolsó fázisait jeleníti meg és helyezi központba, és mindezt rendkívül humorosan és emberien.
Mit gondol, lehet-e párhuzamot vonni, hasonlóságot találni a Vári-Benedek és a Tolnay-Mensáros páros szerepformálása, játéka között?
Nem, teljesen különböző karakterek, ahogy Hepburn és Fonda is azok voltak. Egészen mások, hiszen a saját életüket, a saját múltjukat viszik bele a játékba. Egy színész ennyi év után már annyira beérik, hogy elég egy nézés, egy mondat és abból már mindent tudni lehet, az Aranytó pedig ezekre a megmutatásokra tökéletesen alkalmas. Nem könnyed, de persze nem is vérdráma. Thompson egyébként nagyon fiatalon, alig harmincévesen írta, valószínűleg családi élmények hatására.
A generációk közötti szakadékok, az ebből eredő nézeteltérések, ha nem is mondhatóak tipikusan huszadik-huszonegyedik századi problémának, mindannyiunk életében, családjában jelen vannak, bár talán másként, mint évtizedekkel ezelőtt. Mennyire aktualizálták, ültették át kortárs környezetbe?
Eleve a ’80-as években játszódik, akkor is íródott, így például mobiltelefon sem szerepel benne. Mi is a néhány évtizeddel ezelőtti viszonyok közé helyezzük a történetet. Fontos megemlíteni, hogy nem is egy „civilizált”, modern technológiával működő és abban létező közegben játszódik, hanem egy észak-amerikai államban, egy erdős, tavas, hegyes-vadonos helyen, ahova az idős házaspár már-már hazajár üdülni.
Az, hogy szabadtéren mutatják be és játsszák egész nyáron, majd évadkezdéskor „beköltöztetik” a Belvárosi Színházba, mennyiben módosít a rendezésen?
Ősztől, ha majd bevisszük a Belvárosiba, nyílván másképp kell majd hangolni.
Amellett, hogy létösszegzésről, elmúlásról, komoly konfliktusokról és családi-generációs problémákról szól…
…rengeteg humor van benne. A szereplői intelligens, értelmiségi figurák – egyetemi tanár, orvos, reklámügynök –, így a humora is egyfajta intellektuális humor. A legtragikusabb pillanatban is lehet nevetni valamin. Az is előfordul, hogy egy temetésen nevetnek az emberek. De az élet ilyen és ettől jó.
Premier: 2015. július 24. 20.30 óra, Szentendrei Teátrum
További előadások: 2015. július 25., 30., 31., augusztus 1.
Belvárosi Színházi premier: 2015. október 14., 15., 19 óra
