A sok amerikai mese, rajzfilm és animációs mozi között igazi gyöngyszemre bukkantunk. (Nem mintha azokkal baj lenne.) A Münó, a holdbéli manó azonban egy francia animációs mese, ettől pedig kicsit finomabb, kicsit légiesebb, kicsit franciásabb, mint amiket manapság a mozikban láthatunk.
Egy olyan mese, amire igazán szívesen viszi el az ember a gyerekét: legyen az lány vagy fiú. Egy különös, távoli világban játszódik, ahol őrzők vigyázzák a nappalokat és az éjszakákat, pontosabban a Napot és a Holdat. Nekik köszönhetően marad fenn a világ állandó körforgása, a nappalok és éjszakák váltakozása. Az új őrzők választásakor azonban, legalábbis elsőre úgy tűnik, hiba csúszik a gépezetbe és az apró, kétbalkezes Münót választják a Hold őrzőjének. A kalamajka itt kezdődik: a Hold elveszik, a Napot elrabolják…
De nem is a történet miatt érdemes leginkább beülni a moziba erre az igen látványos (3D-s) álomvilágot a szemünk elé varázsoló mesére. Egyfelől a gyerekek valamiféle képet kapnak a Föld, a Nap és a Hold viszonyáról (persze a mesés elemeket leszámítva), másrészt, ahogy egy ideális mesében lennie kell, helyet kapnak olyan fontos kérdések, mint a barátság, egymás segítése és a szerelem (csak annyira, amennyire egy gyereket ez nem hoz zavarba). Persze a jó, még akkor is, ha néha hibázik, képes tanulni, fejlődni, és így győzedelmeskedhet a rossz felett.
Münó karaktere szerethető, mesterien megrajzolt, társai a kalandban a Nap őrzője, aki elsőre nagyképű, de persze megváltozik, és a törékeny viaszlány, akiben megtalálja élete szerelmét.
Meseszép látvány, szuper magyar szinkronhangok (Baráth István, Szabó Győző, Hajdu Steve és Csifó Dorina), szeretnivaló karakterek és egyszerű, de a gyerekek számára mégis fontos történet. Eláruljuk, hogy azért felnőtt kísérőként sem fogunk unatkozni…
Premier: július 30. (Freeman Film)
