A szerző jellegzetes humorú rajzaival illusztrált szöveg végigveszi a legjellemzőbb iskolai élethelyzeteket, amelyekbe egy apa kerülhet. Válogatott idióták és szociopaták tanácskozása a szülői értekezleten, osztálykirándulás vadidegen alkoholistákkal, gyerekbulik, kínos fogadóórák és a közös tanulás megszégyenítő alkalmai. Kötelező olvasmány minden érintett apának és anyának, továbbá mindazoknak, akik túl vannak ezeken a keserveken, és azoknak is, akik érveket gyűjtenek a gyerekvállalás ellen – vagyis jóformán mindenkinek.
Olvass bele!
Az utolsó nyáron ehelyett érdemes inkább olyan dolgokat csinálni, amiket legközelebb majd akkor tehetsz meg, amikor a gyerek kiöregedett a közoktatásból, vagyis amikor már túl öreg leszel ahhoz, hogy képes legyél élvezni őket. De optimális esetben és legeslegkorábban is csak a következő nyári szünetben. Ilyenek a
1. szex;
2. alvás hajnali 6 után;
3. újságcikknél hosszabb bármi elolvasása;
4. kétpercesnél hosszabb zeneszám végighallgatása;
5. elutazás bárhová hirtelen ötletből, beleértve a szomszédos kerületbe tervezett utakat is;
6. sportolás;
7. bármi más hobbi;
8. meccsnézés elkezdése a második félidő 40. perce előtt.
Jó nyári szórakozás még utánanézni, hogyan tud a gyerek gyalog vagy tömegközlekedéssel eljutni a suliba, aztán sorban kipróbálni a járatokat, majd rájönni, hogy te hiába közlekedtél egyedül elsős korodtól kezdve, a saját gyerekedet nyilván nem mered elengedni 43 éves koráig.
Az iskoláskort két, markánsan eltérő szakaszra lehet bontani. Az első fele olyan, mintha újra bevezették volna a totális diktatúrát: egyszer csak mások mondják meg, mit csinálhatsz és mikor, hálából a seggüket is ki kell nyalnod. De kit érdekel, ha a kis Dzsindzser legalább szeret téged. A második fele ugyanolyan, csak Dzsindzser közben úgy néz rád, mint egy 1 méter 87-re nőtt meztelen csigára, és ötpercenként beszól egy olyat, amin még egy, a saját anyját is lecigányhitlerező netes troll is sírva fakadna.
A helyzet mégsem reménytelen! Ha ugyanis nem esel kétségbe, hanem megpróbálod kihozni a helyzetből a maximumot, remekül fogsz szórakozni. Ha úgyis kiröhög a saját gyereked, bosszúból legalább te is röhögj ki másokat! A gyerekről nem is beszélve.
Az alternatív iskolák egy része arra a koncepcióra alapul, hogy a gyerek mindenképp érezze jól magát, amennyire csak lehet. Ez persze irtó rokonszenves, de kérdés, hogy megéri-e olyan áron, hogy a boldog tanulónak még 10-12 éves korában sem lesz halvány segédfingja sem olyan, a hétköznapi világ régivágású lakói által istenített trükkökről, mint két egyjegyű szám összeadása vagy egy tetszés szerinti, kétmondatos magyar nyelvű szöveg gördülékeny felolvasása. Cserébe úgy fognak horgolni, mint egy isten és úgy vetnek vályogot, mint egy hétpróbás cigány.
Az üres és tartalmatlan „semmire sincs időm” frázis életedben először valós tartalommal fog megtelni. Előtte ezt képtelenség elképzelni, de a „nem lesz semmire sem idejé”-t úgy értsd, hogy a szokásos közös, negyedórás kutyasétáltatás is csak nagyon ritkán fog összejönni. Lenézően röhögtél azokon a nyomorult, szánnivaló prolikon, akik jól láthatóan közös családi programnak tekintik a teszkózást? Hát nemsokára sírva kérsz tőlük magadban bocsánatot.
Meghökkentő, hogy magabíró, gyereknemzésre és családalapításra képes magyar emberek milyen dadaista mutatványokra képesek, ha nagyobb csoportban, gyerekek társaságában le kell biciklizniük akár csak egy tíz-tizenöt kilométeres távot. Ötvennél több résztvevő és tíz kilométeresnél nagyobb táv esetén, átlagos magyar vidéki környezettel számolva 77 százalék az esély arra, hogy tanúja leszel vagy egy drámai, lelki-fizikai összeomlásnak, vagy egy, gyerekét éppen egy Tour de France-veterán stílusában kioktató apuka „isten büntetése” típusú kisebb balesetének.
Pizsamaparti, ottalvós buli: bárhogy nevezzék is, fizikailag ez lesz az egyik legkeményebb próbatétel eddigi apai karrieredben. A naiv apa először abszurd módon még örülni is szokott, amikor a gyereke felveti, hogy szervezhetne-e ottalvós bulit. Hiszen ez ugye azt jelenti, hogy milyen jó barátai vannak, meg hogy milyen nagy lány/fiú lett, blablabla.
Az ottalvós buli egyetlen lényege természetesen az, hogy hülye, aki elalszik, de hülyék nincsenek, mert aki mégis kezdene elhülyülni, azt erőszakkal felébresztik a többiek. Jóval többen alszanak bármilyen, tetszés szerinti, felnőttek által napközben tartott eseményen, mint egy ottalvós buliban. Csak azért nem ottébrenlevős bulinak hívják, mert az bénán hangozna.
Egyetlenegy dologban viszont tényleg hasznos a pizsamaparti. Ha esetleg olyan tévképzeteid lennének, hogy te egy szuper jó fej, kenyérre kenhető, csak filmsorozatokban látható haver-apa vagy, nincs hatásosabb kijózanító, mint arra ébredni, hogy a nappaliban állva egy kiképző őrmester fojtottan agresszív hangján éppen azt sziszeged: „azonnal menjetek vissza a szobába, és ha még egy ajtócsapkodást vagy röhögést hallok, nektek annyi.”
A fogadóóra nélkülözi a szülői értekezlet minden előnyét. Nincsenek jelen más, nálad is hülyébb szülők, akiken röhöghetnél, és ilyen körülmények között az is furcsán venné ki magát, ha elkezdenél lovagi páncélba öltözött, szivarozó polipokat rajzolgatni. Én azért megpróbáltam! És tuti senki sem fogni nevetni a szellemes benyögéseiden. Ha megkísérelsz ilyesmit, a beszélgetőpartnered olyan felháborodott tekintettel fog bámulni, mint egy délutáni álmából felriasztott fülesbagoly.
A boldog fogadóóra Három Törvénye:
1. Sose viccelj!
2. Legfeljebb akkor, ha a tanár már előbb viccelt.
3. Ne mondj ellent, bólogass mindenre, egyszer csak vége lesz!
Ha ezeket betartod, te is boldog leszel, mert végzel 10 perc alatt, meg a gyerek is, mert nem heccelted föl a tanárát, hogy utána helyetted őt szívassa. Most, ahogy nézem, lényegében ugyanez a Három Törvény vonatkozott annak idején azokra a ritka alkalmakra, amikor a Magyar Néphadsereg valamelyik politikai tisztje magához rendelte az embert.
