Az európai jazz – és különösképp a francia jazz – történelméről nem lehet úgy beszélni, hogy ne említsük meg a műfaj egyik úttörőjeként számon tartott Django Reinhardtot. Egy balesetből adódó fogyatékosság – egy lakókocsi tűzben elszenvedett sérülésben bal kezének két ujja lebénult – következtében kénytelen volt hegedűről gitárra váltani és kifejleszteni egy teljesen új akkordozási technikát; ez lett a manouche jazz.
Az ötfős breton zenekar, a szabad fordításban „sapkácskának” nevezett La Gâpette az ezredfordulón tűnt fel a francia világzenei színtéren. A zenekar a nyolcvanas évek végén, a Les Négresses Vertes és a Mano Negra nyomán teremtődött új francia világzenei iskola nyomait követve alakította ki saját stílusát. A gitár-harmonika-bőgő-bendzsó felállású, vidám fúvósokkal kiegészült együttes zenéjében Django örökségét, a manouche jazzt ötvözi az eredetileg dudával, később harmonikával kísért tradicionális francia tánczenével, a bal-musette-el. Így született meg a rájuk oly jellemező lendületes, szvinges muzsika, a „muzouche”. Szvinges-punkos sanzonjaikból tavaly új album is kikerekedett, Aprés la pluie, la tempête címen. Így azok sem maradhatnak távol, akik már ronggyá hallgatták a korábbi, Keep on Musettin’ című korongot.
Több mint negyed évszázada állandó szereplője a világzenei szcénának a Paris Combo. Muzsikájukban egyszerre van jelen a harmincas évek kabaréja, a Django-féle gypsy-szving és a latin ritmusok. Mindezt teszik olyan egyéni előadásmóddal és hamisíthatatlan francia könnyedséggel, hogy hazájukon kívül – São Paulotól Los Angelesen és Berlinen át egészen Sydneyig – is hamar nagy ismertségre tettek szert. A 2007-es szünet és tagcsere után töretlen lendülettel folytatták a munkát. A tavalyi 20 állomásos amerikai koncertsorozat után világkörüli turnéra indultak, és gőzerővel dolgoznak az új albumon is. Így a Müpába is erejük és alkotókedvük teljében érkeznek.
A Latcho Drom alapítója, Christophe Lartilleux, Djangohoz hasonlóan egy karavánban nőtt fel. Nem csoda, hogy 1933-ban megalapított együttesére a Reinhardt féle manouche jazz mellett a kelet-európai cigányzene gyakorolta a legnagyobb hatást. Utóbbi hozta őket össze a nyírségi Parno Graszttal, akikkel – az EtnoRommal közösen – Paris Budapest Caravane címmel közös albumot is kiadtak.
Kreatív fiatal jazz-zenészekből áll össze Mózes Tamara Triója. A zongorista-énekesnő több szállal is kötődik a francia kultúrához, hiszen 2009-től a párizsi Conservatoire à Rayonnement Régional jazzének és improvizáció szakán tanult, 2011-ben pedig francia állami ösztöndíjat kapott. Szeptember 24-i koncertjével teljes egészében a sanzon párperces drámákat teremtő műfaja előtt tiszteleg majd.
Parno Graszt & Latcho Drom
2016. szeptember 24. szombat 18:00-19:30
Átrium (Előcsarnok)
Közreműködők: Oláh Kálmán, ének, gitár, tambura; Oláh Viktor, ének, gitár, tánc; Horváth Sándor, ének, kanál, tánc; Oláh Heléna, ének, tánc; Oláh Krisztián, tangóharmonika; Németh István, szájbőgő, kanna
Mózes Tamara Trió
2016. szeptember 24. szombat 19:45-21:00
Átrium (Előcsarnok)
Mózes Tamara, ének, zongora; Kovács Zoltán, bőgő; Benkó Ákos, dob
La Gâpette
2016. szeptember 24. szombat 20:00-21:30
Fesztivál Színház
Paris Combo
2016. szeptember 24. szombat 21:30-23:30
Átrium (Előcsarnok)
Közreműködők: Belle du Berry, ének; Potzi, gitár; François Jeannin, ütőhangszerek, vokál; Emmanuel Chabbey, bőgő; David Lewis, zongora, trombita
