2016. október 25. | marieclaire.hu

Életre kelt tárgyak – interaktív mese

Október 14-én mutatták be a Bohócok a Láthatáron csoport és a Marczibányi Téri Művelődési Központ közös interaktív bábelőadását, a Banyamosodát. A darab szerzőjével és rendezőjével, Markó Róberttel beszélgettünk.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Bohócok a Láthatáron csoporttal?

Télen keresett meg Feuer Yvette, a Bohócok a Láthatáron csoport alapítója, hogy szeretnének csinálni egy előadást az ovis és a kisiskolás korosztálynak. A határozott elképzelés az volt, hogy legyen egy boszorkányos mese, de nem népmese, hanem műmese, úgyhogy a szövegkönyvet is én írtam hozzá. A Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakos, bábrendező szakirányos végzős hallgatójaként már az egyetem alatt is nagyon sokat dolgoztam népmesékkel, rendezőként is és adaptálóként is. Nagyon szeretem ezeket a történeteket, mert olyan ösztönös, ősi rendet képviselnek, ami a színpadon magával hoz egy dramaturgiai átláthatóságot, miközben olyan metaforákat használ, amelyek mindannyiunk számára átélhetőek. Éppen ezért a mi mesénket, a Banyamosodát is népmesei elemek, motívumok felhasználásával hoztuk létre.

Mennyiben tér el egy hagyományos bábszínházi előadástól?

Kicsit speciális az előadásunk, a színészek nem előre elkészített bábokkal játszanak – nálunk nincsen kifaragott királyfi, megvarrt boszorkány. Tárgyanimációs bábtechnikát alkalmazunk, vagyis nem bábokat, hanem tárgyakat használunk: egy telefonnal vagy akár tollal is megszemélyesíthetnünk egy-egy szereplőt. Ez a világ tökéletesen illeszkedik az 5-7 éves korosztály világához, fantáziájához, egy 6 éves gyerek sokszor könnyebben azonosul egy tárggyal, mint egy plasztikus bábbal vagy egy élőszereplővel. A darabban mi textileket mozgatunk. A boszorkány egy nagy sötét anyag, a királylány egy rózsás pompon, a királyfi pedig egy ing, de a tárgyanimációt élő színészi játékkal kombináljuk a kerettörténetben.

Mitől lesz interaktív a darab?

Maga a kerettörténet is interaktív, illetve a belső mesének van egy pontja, ahol a gyerekek segítsége kell ahhoz, hogy a történet továbblendüljön. Ez érdekes kihívás volt számomra. A Bohócok a Láthatáron csoport alapvetően a klasszikus mozgásszínházi hagyományokon alapulva bohócelőadásokat hoz létre, én pedig még nem dolgoztam ezzel a technikával.

Mennyire jelenik meg a darabban a Bohócok a Láthatáron csoport szellemisége?

A darab specialitása, hogy bár a Marczibányi Téri Művelődési Központban mutattuk be, a Bohócok a Láthatáron misszióját követve jellemzően észak-magyarországi, hátrányos helyzetű családokhoz, közösségekhez, iskolákba is eljut. Éppen ezért fontos volt, hogy a darab működőképes legyen egy színpadon, és adott esetben egy iskolai tornateremben is.

És menet közben is formálódik még a darab?

Mindig. Érdekes módon ez egy klasszikus színházi szituációban is így van. Számos dologtól függ: hogy délelőtt vagy délután van, hogy milyen összetételű a nézi csoport… Ebben az esetben pedig ez nyilván hatványozott, hiszen a gyerekek egyrészt a darab részesei, bekapcsolódnak a cselekménybe, másrészt már az előadás elején eldől, hogy adott csapat mennyire lesz befogadó, együttműködő. A közönség mindig nagyot lendít a darabon, jó, ha van visszajelzés. Mindez persze vissza is üthet: nagyon kétségbe tud esni egy színész, ha semmilyen reakció nem érkezik a gyerekek részéről.

Van lehetőség a közös feldolgozásra?

Abszolút. Sőt az előadások után sokszor tartunk egy beszélgetést, amit nem neveznék feldolgozó foglalkozásnak, sokkal inkább lehetőségnek arra, hogy a gyerekek, a szülők és a pedagógusok elmondják az észrevételeiket, tapasztalataikat.

Mi a mese tanulsága? A jó itt is elnyeri méltó jutalmát?

Igen, a korosztály sokrétűsége miatt úgy döntöttünk, egy egyenes vonalú, egyszerű mesét mesélünk el, amiben a klasszikus karakterek jelennek meg. Van egy boszorkányunk, aki gonosz, egy királylányunk, aki szép és jó, és van egy királyfink, aki megmenti a királylányt. Én egyébként is hiszek abban, hogy ha egy történetet átélhető módon tudunk elmesélni, azzal előbb-utóbb mindenki tud azonosulni.

Hol? Mikor?
November 20., 16 óra – Marczibányi Téri Művelődési Ház Kamara terem
December 3., 16 óra – Marczibányi Téri Művelődési Ház Kamara terem
Bővebb infóért kattints IDE!

Szerző: Tímár-Gregorits Nóra
Fotó: Kállai-Tóth Anett Portré: Trokán Nóra

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Akverellbe költözött versek haniko

Akverellbe költözött versek

Ilyen volt Dallos Bogi legszebb péntekje dal

Ilyen volt Dallos Bogi legszebb péntekje