Szívszorító tánc Molnár Csabától

2016. október 26.
Szenvedély, agresszió, elnyomott dizőzök egy szívszorító táncelőadásban. Molnár Csaba koreográfiája olyan témákba merül bele, amelyeket mindannyian átélünk hétköznapjainkban.

Rohanás, megfelelési kényszer, örökös elvárások és kapkodás – ezt a nyughatatlan állapotot boncolgatja Az ökörben. A produkció munkabemutatóját Prágában tartották, az előadás azóta vendégeskedett Varsóban is, a magyarországi premier pedig október 27-én és 28-án lesz a Trafóban.

Erős, szenvedélyes, de kasztrált, termékenységétől megfosztott állat az ökör. Erejét pont úgy korlátozzák, ahogyan az információdömping és a teljesítménykényszer szorít bennünket keretek közé. Játékosság, fájdalom és öröm kettőssége, a testi-lelki bántalmazás és a mindennapi kapcsolatainkban rejlő feszültség áll az előadás középpontjában. A zajos, pulzáló produkció a mindennapi agresszióra és a félelmeinkre reagál, és arra a kapcsolatteremtési vágyra, ami napjaink egyre központibb kérdése. Pomponok, platform cipők, szörnyek és dobverők karneválja egy képzeletbeli zavargás romjai között.

A koreográfus tavaly bemutatott Eclipse-ében a partikultúrát dolgozta fel, és mutatta meg újra, hogy a kortárstánc olyan témákkal is foglalkozhat, amelyek a fiatal generáció életének meghatározó részét képezik. Ebben az előadásban profi táncosok mellett a Budapest Tánciskola fiatal művészei is szerepeltek. Az ökörben szintén két olyan alkotó is színre lép, akik nemrég kerültek a pályára. Szeri Viktor és Vavra Júlia egyaránt készítettek már saját produkciót, Vavra Júlia a Cipolla Collectiva tagjaként bontakoztatta ki alkotói ambícióit Nagy Csillával közösen. A tavaly bemutatott Öböl című előadásukat Lábán Rudolf-díjra jelölték. Szeri Viktor az Artus Arccal a halnak programjában szerepelt szólójával, az előadást pedig meghívták a Sziget Fesztiválra is.

Molnár Csaba munkásságában vízválasztónak ígérkezik Az ökör, nemcsak azért, mert szorosabb viszonyba került a fiatal generációval, de a produkció formanyelve is eltér a korábbi koreográfiáitól. Ismét mély mondanivaló és humor jellemzik a produkciót, de a komikum ezúttal keserűbbé teszi az előadást, iróniában és lazaságban azonban most sem lesz hiány.
A koreográfus eddig is bátran használta más előadóművészeti műfajok eszközeit, most azonban a színházból nem a szöveget, hanem dramaturgiai és látványelemeket kölcsönöz, a zenét pedig zörejek és hangjáték alkotják.

Fotó: Michal Hancovski