Ha Amerikában a 70-es években rövid életű zenei divathullám volt is a diszkó-korszak, az európai szórakozóhelyeket hosszú időre bevette a műfaj. Elég volt hozzá egy „lemezlovas”, és sok csillogó fekete bakelit. Az elsőről, amely igazi világsikerként hasított a 1974-ben a diszkó-slágerlista élén, a Never can say goodbye szólt, Gloria Gaynor dala.
Igazi „amerikai álom”-sztorinak indult az övé: szegénységben élő hétgyermekes család, ahol a szép hang genetikailag adott. Aztán egy népszerű helyi banda koncertjén Gloria „leénekelte” a zenekart, és nem elhajtották, hanem maguk közé vették. Az egyik koncerten pedig épp ott volt egy híres impresszárió…
De az álom az első siker után – ez volt a – She’ll Be Sorry/Let Me Go Baby dalokat tartalmazó szólókislemez 1965-ben – véget is ért volna, ha nem követi kemény, szívós munka és elképesztő akarás. A csúcsév, 1975, amikor „bemutatkozó” albumáról egyik dal a másik után lett sláger: Reach Out I’ll Be There, Honey Bee, Casanova Brown, Let’s Make a Deal. Aztán a következő albumok ezt a kiugrást már nem tudták megismételni, de Gloria nem adta föl. Egy színpadi baleset következtében majdnem megbénult, úgyhogy a dal stúdiófelvételére, amely őt igazán világhírűvé tette, tolószékben vitette be magát. I will survive – hullámzott végig 1978-ban a glóbuszon az élni akarás dala – és lett az emancipált nők himnusza. Elnyerte a diszkóműfaj Grammy-díját is 1980-ban – ebből nincs is több a világon, az övé az első és az utolsó.
Az I Will Survive számos filmben is elhangzott, majd 2005-ben New York-ban felvették a Dance Music Hall of Fame-be, mint minden idők legnagyobb diszkóslágerét.
megélni a diszkó- és a popműfajban, hogy a közönségnek mindig új nevek kellenek. Gloria Gaynor a kereszténységben talált útmutatást, és erről önéletrajzi könyveiben, televíziós fellépésein is szívesen beszél. Jótékonysági hozzájárulásaival gyermekkórházat és gyermeksegélyező alapítványt, gyógyászati intézményeket támogat, részt vesz a mellrák illetve a párkapcsolati erőszak elleni küzdelemben, és számos állatvédő egyesület munkáját is segíti.
1983-as visszatérése már a popműfaj jegyében történt – I Am What I am, Vagyok, aki vagyok, énekelte kitartóan Gloria Gaynor, és olyannyira túlélte a diszkó hanyatlását, hogy a koncertnaptárja ma is tele van. Megjárta a Broadwayt, szerepelt filmekben, tévéshow-kban, de igazán elemében akkor érzi magát, amikor élő koncerteken sugárzik felé a közönség szeretete.
A december 29-i budapesti koncertre jegyet váltók igazi slágerparádé részesei lehetnek az Arénában: felcsendülnek az örökzöld klasszikusok is – a Can’t Take My Eyes Off Of You, a You’re The First The Last My Everything, a Killing Me Soflty. Aki az ünnepek közti koncertszezonban fergeteges bulira vágyik, és egy igazi világsztárral szeretné elbúcsúztatni az évet, annak ott a helye december 29-én a Papp László Budapest Sportarénában.
