Szekeres Adrien: „Képesnek kell lenni az azonnali változásokra”

2017. október 26. |

Húsz év telt el azóta, hogy Szekeres Adrien kiadta első nagylemezét. Az elmúlt két évtized a slágerek, az évszakokhoz és ünnepekhez illő hangulatos dallamok mellett Adrien külső, de legfőképpen belső változásairól is szólt. Stílusváltásokról, anyaságról, popszakmáról és persze a november 20-i nagykoncertről is beszélgettünk.

Amikor láttam a plakáton, hogy a 20 éves jubileumi koncertedre készülsz, visszagondoltam, melyik dalaidat mikor énekelted, melyik albumod borítóján láttam azt a jellegzetes szőke tincset a hajadban. Honnan jött az ötlet egy ilyen nagyszabású koncertre és miért éppen most?

Mindig az egyik ötletből jön a másik. Amikor lejövök a színpadról idilli hangulat kerít a hatalmába, a koncert utáni percekben az ember fel van töltve ingerekkel. Olyankor szokott jönni az ihlet. Minden évben csinálok Budapesten egy nagyobb koncertet és közben vidékre is járok fellépni. Megvannak azok a városok, ahova lassan tíz éve rendszeresen visszajárok. Tavaly, az egyik koncert után egy rajongóm megkérdezte, miért nem énekelek régebbi dalokat is? Nehéz összeállítani ezeket a koncert programokat, hiszen mindig arra törekszem, hogy a hangulathoz és a helyszínhez is megfelelő dalokat énekeljek el. Karácsonyra, Valentin-napra, egy nyári fellépésre mind-mind más dalokból szoktam összeállítani a koncerteket. Egy 90 perces fellépésbe nem férnek bele a régebbi slágerek is. Egy másik rajongóm pedig szintén tavaly szembesített azzal, hogy idén lesz 20 éve, hogy megjelent az első lemezem. ‘Úristen, tényleg!’ mondtam és tejesen le voltam döbbenve. Akkor találtuk ki, hogy csinálunk egy összefoglaló nagykoncertet, ahol elénekelem azokat a dalokat is, amelyeket már régen nem játszottunk. Egy közel 3 órás zenei program lesz két felvonásban.

Nem minden előadóművész mondhatja el magáról, hogy évszakokhoz és ünnepekhez tudja igazítani a dalait.

A változatosság gyönyörködtet. Kell, hogy mi is élvezzük, hogy jól érezzük magunkat a koncerteken. Nagyon örülök annak, hogy minden Szekeres Adrien koncert más tud lenni, mint az előzőek attól függően, hogy milyen évszakban vagyunk, vagy milyen ünnep közeleg. Ettől lesz nekem is izgalmas ez a világ. Négy hétig adventi koncerteken énekelek, utána újévi fellépésem van, majd tavaszi dalokat adok elő. Nem mondhatnám, hogy ez véletlen, minden koncertemre szeretek speciálisan készülni, nincsen állandó show-nk. Azon túl, hogy nyáron koncertezem, az sem mindegy, milyen rendezvényen. Szigligeten egy borászat teraszán adott koncert megint csak más dalokat kíván meg, mint például a Keszthelyfest, ahol háromezer ember volt a koncertemen most nyáron. Bizonyos helyszínekre rendszeresen vissza is megyek, olyankor is szeretek változtatni.

Nemcsak a dalaid, hanem te magad is sokat változtál az elmúlt 20 év alatt. Mertél változtatni a stílusodon, a frizurádon, ami nagyon izgalmas utazás egy nő életében ahhoz, hogy megismerje önmagát.

Emlékszem, eleinte nem fogtam fel, hogy az utcán a lányoknak azért van szőke tincs a hajukban, mert Krizsán Győző mesterfodrász megálmodta nekem azt a félhosszú, sötétbarna frizurát azzal az egy szőke tinccsel és a lányok ezt utánozták le. Egyébként nem foglalkoztam túl sokat a külsőmmel, mert soha nem ezt tartottam a legfontosabbnak. Például 2006-ban a Thália színházba szervezett koncertre készültünk és ahhoz volt egy plakátfotózásom. 3 és 1 évesek voltak a kislányaim, hullafáradt voltam és mindennek éreztem magamat, csak jó nőnek nem. A végtelenségig elhúzódó fotózás volt, mire lett végre néhány kép, ami tetszett. Az, hogy engem egy idegen fotós, legyen nő vagy férfi, ilyen intim helyzetben egy nagyítón keresztül vizslasson és közben nekem még valamilyen érzelmet is ki kelljen fejeznem az arcommal, nem megy. Én a színpadon, éneklés közben vagyok önmagam. A hangommal üzenek és mesélek a közönségnek, nem a ruháimmal, a tartásommal, a mosolyommal. De szerencsés vagyok, mert egy olyan csapat van körülöttem, akik még egy fotózáson is ki tudják hozni belőlem a maximumot, hiába nem érzem otthonosan magamat a szituációban. Azt viszont mindig meg szokták jegyezni körülöttem, ha a férjem, Gábor fotóz, mert az ő képein különösen sok érzelem van

20 évvel ezelőtt én 10 éves voltam. Emlékszem a fiú- és lánybandákra, hogy még poszterek voltak a falaimon, amiket az ifjúsági magazinokból szedtem ki. Nem voltak még közösségi oldalak, szelfik, sőt, még internet is alig. 20 év alatt hatalmas változások történtek a médiában.  

Képesnek kell lenni az azonnali változásokra, de ehhez hatalmas bátorság is szükséges. Nekem nem csak az volt a hátrányom, hogy gyerekként a szocializmusban éltem, egy egészen más világban, ha úgy tetszik, hanem amikor bejöttek a kereskedelmi televíziók, műsorok és tehetségkutatók, hibátlan megjelenésű, gyönyörű lányok özönlötték el a csatornákat. Én pedig ott álltam harmincas nőként, két kisgyerekes anyukaként. A nézők az utcán is azt a tökéletességet várják el, amit a tévében és most már a közösségi oldalakon is látnak. Szembe kellett néznem a változásokkal, hogyan tudok alkalmazkodni. Figyelem és követem a trendeket, de közben próbálok önmagam maradni. Két dologban hiszek végérvényesen. Nem engedek a minőségből és nagyon sokra tartom a közönségemet. Néhány évvel ezelőtt többen győzködtek, hogy hívjam meg az Aréna koncertemre vendégelőadónak az aktuális X-Faktor győztest, mert ő biztosan bevonzana még kétezer embert a koncertemre. De engem ez nem érdekelt. Nem is feltétlenül a színvonalról volt szó, hanem a képről, ami élt bennem arról a koncertről, hogy mit szeretnék a közönségnek adni. És ő nem illett bele az elképzelésbe. Egyébként is önbecsapás lett volna belemenni, mert az a kétezer ember nem miattam jött volna el. 

Össze tudod egyeztetni a karrieredet az anyasággal és a családdal? Merthogy ez is egyfajta változás volt az életedben, hogy időközben anyuka lettél.  

Valamiért az emberek azt hiszik, hogy akkor boldog egy előadóművész, ha sok koncertje van és nagyon sokat keres. Mert a boldogság egyenlő sok. De nekem van egy családom is, plusz, ha nem élvezed, ha nem éled meg az életedet, akkor mit sem ér az egész. Vannak barátnőim, akikkel csajnapokat szoktunk tartani, a családommal kirándulunk, elég időt tudok tölteni a gyerekeimmel. Decemberben például lesz nálam egy karácsonyi lakáskoncert, amit a barátainknak szervezünk. Idén nem lesz Budapesten karácsonyi koncertem, amire ők is mindig eljönnek, ezért találtuk ki, hogy így fogunk ünnepelni. Ez az este is éppolyan fontos lesz nekem, mint bármelyik másik.

Egyszer volt egy interjúm egy hazai ismert előadóművésszel, aki azt mondta, mindegy, mennyi időt tölt a színpadon, minden egyes alkalommal izgul a koncertjei előtt. Te hogy vagy ezzel?  

Erre van is egy konkrét példám. Amikor Andrea Bocellivel énekeltem szörnyen izgultam előtte. Egy héttel a fellépés előtt úgy néztem ki, mint aki beteg, sápadt voltam és fáradt az izgalomtól. Akkor találkoztam Szulák Andreával akinek elmondtam, mennyire izgulok. Ő pedig azt felelte, hogy ‘Élvezd, Édesem, éld át minden pillanatát, ne foglalkozz semmi mással!’ Onnantól kezdve, mintha elvágták volna a félelmemet, végig fülig ért a szám, nagyon boldog voltam, hogy ott állhattam Bocellivel a színpadon. Néha elég egyetlen mondat, ami megváltoztat mindent. Érdekes még, hogy a két kislányom közül az egyikük akár ma is kiállna az Arénába verset szavalni tízezer ember elé, a másikuk viszont nagyon izgulós. A tanárainak négyszemközt felel, mert nagyon fél az emberek reakcióitól. Pedig sokat beszélgettünk vele erről. Megkérdezte tőlem, hogy ‘Anya, mit csináljak?’ Elkezdte foglalkoztatni a dolog és próbálja megoldani, felülemelkedni rajta.

Már nincs egy hónap a koncertig. Hogyan telnek a napjaid?

Az elmúlt húsz évben nemcsak szerető közönségem lett, hanem egy csapatom is, akikkel együtt dolgozom. Mindenki tudja, mi a dolga egy koncert megszervezésében. Most a fények tervezése és a dalokhoz passzoló díszlet kitalálása zajlik, a zenekar pedig gyakorolja azokat a dalokat, amiket már nagyon régen játszottunk. A fellépő ruháim is készülnek, amelyeket újra Bódis Boglárkával, az Elysian tervezőjével álmodunk meg. Lesz egy kis kamarazenekar is a koncerten. Két hét múlva kezdődnek a próbák, ahol minden nap végig énekelem a koncert dalait. Mindegy, hogy például az Olyan, mint te című dalt négyszázszor énekeltem el, még ma is ugyanúgy elpróbálom koncert előtt. Egyébként nem csak a hangomat, a fizikumomat is edzem. Amíg az időjárás engedi, futok a szabadban és igyekszem nem megfázni, mert az a legrosszabb, ami egy énekessel történhet.

Mi az, ami szerinted elengedhetetlen egy jó koncerthez?

Egy kényelmes cipő (nevet). A fizikai erőnlét mit sem számít, ha fáj a lábad a koncerten. Három órát nem lehet kibírni egy kényelmetlen cipőben. Hátul pántos cipőben nem lehet járni a színpadon, ezzel ellentétben ideális választás a nyitott orrú lábbeli, mert nem nyomja össze a lábujjakat. Innen indul minden. Ha megvan a tökéletes cipő az már fél siker.

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Kiborultak a Twitterezők a Jeffrey Dahmer-sorozaton Evan Peters

Kiborultak a Twitterezők a Jeffrey Dahmer-sorozaton