Benéztünk az Oscar láncfüggönye mögé

2018. március 01. |

Kigurították tegnap a 90. Oscar vörös szőnyegét a Csillagok sétányán, Los Angeles-ben. Megnéztük a helyszínen, hogy hogyan zajlott az ominózus esemény, van-e lényegi változás a jubileumi dizájnban és hogy milyen a hangulat a vörös szőnyegen és környékén dolgozó szakemberek körében. Egy ismert arccal is összefutottunk.

Az első és legfontosabb történés Los Angelesben, hogy a tegnapi napon sikerült hibátlanul tető alá hozni a vörös szőnyeg-kigurítást a Hollywood Boulevard-on. A ’tető alatt’-ot nem csak képletesen értem: a szervezők ma már nem bízzák a véletlenre, hogy az időjárás kegyes hangulatában lesz-e a nagy napon. A 2014-es emlékezetes elázás (ami után az egész vörösszőnyeget le kellett cserélni) óta átlátszó tetővel borítják be a Hollywood Boulevard kinti, 274 méteres szakaszát. Ez már négy éve határozza meg a helyszín távlati látványát, de a látványtervezők idén nem változtattak a Dolby Színházhoz vezető hatalmas bejárat dizánján sem. Több emelet magasságból ereszkedik alá az arany és ezüst színekben csillámló láncfüggöny, ami a turisták első számú foto-spotja ezen a héten Hollywoodban, lekörözve a Kínai Színház előtti legendás első sztár kéz- és láblenyomatokat. Az impozáns függönyből egy hatalmas háromszög hiányzik, ami azon túl, hogy különleges árnyékot vet az épület belseje felé, az Akadémia szimbólumát (a háromszögben álló Oscar-szobrot) is megtestesíti. A kulisszák mögé pillantva láttam letéve egy hatalmas, 3D-s, fehér betűhalmazt, amiből már sejthető, hogy valahol fel lesz állítva maga az Oscar-felirat is. Ez mindenképpen újítás. Ezen kívül azonban minden a megszokott rendet mutatja, a szőnyeget amint kigurították, gyorsan le is fedték egy jó vastag fóliaréteggel, hogy megóvják a négy napnyi forgalomtól. A dizánjban a lényeg valószínűleg a kiegészítőkben lesz, amik a következő napokban kerülnek majd a helyükre.

Jelenleg a vörös szőnyeg főszereplői az ördögi ügyességgel működő technikusok, akik közül van aki a hídon szerel, van, aki veszélyesnek tűnő munkagépen egyensúlyoz, van, aki szőnyeget cipel a vállán a Governors Ballnak helyet adó bálterem felé. Daniel-t az egyik fénytechnikust szólítottam meg, aki éppen egy ülőtrapézt szerelt magára, hogy egy lámpa miatt kapaszkodjon a szédítő magasságba. „Nagyon szeretem ezt a munkát. Csak pár éve, nem túl hosszú ideje dolgozom az Oscaron, egyébként szabadúszó vagyok. Járom az országot egész évben és a legérdekesebb eseményeken szoktam dolgozni. Évközben sok a sportesemény, nyáron a fesztiválok. Az idei Super Bowl-on azt hittük megfagyunk! A valahai leghidegebb Super Bowl volt. De az Oscar kiemelkedik a rangsorban, nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek.” Daniel azt is elárulta, hogy nem közvetítőcég alkalmazza őket, hanem egyenesen az Akadémia. Aztán becsatolja magán az utolsó kapcsot és elindul felfelé. Utána szólok, hogy azért vigyázzon magára, de félútról mosolyogva lekiált, hogy ne aggódjak érte, semmi különöset nem csinál. Hát nem is tudom, elnézve, hogy három emelet magasan egy kötélen lógva egy sok ezer wattos lámpát szerel.

Az épületkomplexumot és a Hollywood Boulevard-ot egyébként elárasztották a világ minden tájáról érkező tévéstábok, a liftbe alig lehet beférni a hatalmas produkciós ládáktól és kameráktól. (Magyar tévécsatorna stábjával is sikerült összefutni.) Aztán a láncfüggönynél ismerős arcba botlok: Hollywood nagykövetébe, aki tavaly adott nekünk részletes interjút és most barátként üdvözölt, miután befejezett egy televíziós interjút. Gregg töretlen népszerűségek örvend, egészen biztos vagyok benne, hogy statisztikailag sokkal több interjút a világ tévétársaságainak az Oscar-hét alatt, mint bármelyik Hollywood-i szupersztár. Tavaly megjósolta Deák Kristóf kisfilmjének az Oscar-ját, most is drukkol Enyedi Ildikó filmjének. Gregg állja a sarat, a sok interjút, de nekem elárulja, hogy alig áll a lábán, olyan fáradt, pár napja érkezett vissza Svájcból, a barátnőjétől és a mellényzsebéből váratlanul meglep egy svájci csokival. A jelenetet az ukrán tévé boldogan rögzíti. Kérdezem Gregget, hogy milyen a hangulat az idei Oscaron. A fülemhez hajol és azt súgja, az Oscar már sosem lesz olyan mint ezelőtt… „Tudod Harvey Weinstein…”

És végül néhány érdekes adat az évfordulós díjkiosztóról. Jelenleg megközelítően 100 munkagép dolgozik a helyszínen, az Oscars produkciós telecast irodában 250 ember van műben. A Dolby Színházban 60 teremőr vizsgálja majd a jegyeket és felügyeli a rendet. A tavalyi Oscart csak az Egyesült Államokban 33 millióan nézték meg, ez a szám az Akadémia statisztikája szerint világszerte több száz millió nézőt jelent. Idén kilencvenkét ország nevezett idegennyelvű filmet, ilyen számok ismeretében különösen elképesztő bravúr, hogy Enyedi Ildikó, Testről és Lélekről (On Body and Soul) című filmjének drukkolhatunk az emlékezetes, jubileumi Oscaron.

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra