Hogyan estél szerelembe a festéssel?
A festés gyerekkorom óta jelen van a mindennapjaimban. Nálunk mindenki barkácsol a tesómtól kezdve a szüleimig. A szakmaválasztásnál is elsődleges szempont volt, hogy legyen egy kicsit műszaki, kicsit mérnöki, kicsit növényvilág – én alapvetően tájépítészetet tanulok. Szerintem ebből jött, hogy úgy éreztem, nem minidg számítógépen kell megtervezni mindent, ugyanazok a dolgok szépen tudnak kézzel is viselkedni. Azt vettem észre, hogy amikor az iskola kezdett nagyon sűrű lenni, ha csak én és a festék vagyunk, és elkezdek valamin dolgozni, az megnyugtat és rendbe jövök. Aztán néhány évvel ezelőtt egy barátnőmnek volt esküvője, aki tudta, hogy én nagyon szeretek barkácsolni, festeni, és megkérdezte, hogy mi lenne, ha én készíteném a dekorációt. Akkor még az egészet én terveztem. Nagyon szerettem, mert a növényekért oda meg vissza vagyok, végre mehettem virág nagykereskedésbe, és én választhattam ki, hogy mi hogy legyen, nem pedig nekem mondták meg. Ahogy elkezdtek érkezni a menyasszonyok, rájöttem, hogy nem lesz arra kapacitásom, hogy mindent én csináljak, hogy nekem az bőven elég lenne, ha csak a festéssel foglalkoznék.
A munkáid Dor’ Art Design néven futnak. Mikor kezdtél el márkaként működni?
A Dor’ Artot először ketten csináltuk, de ez csak az első esküvőig volt így. A társam is Dóra volt, és hogy ne legyen veszekedés a névből, kitaláltuk a Dor’Artot. Ez a bizonyos esküvő két éve volt, akkor kezdték el mondogatni az emberek, hogy tök jó, amit csinálok. Hiába mondtam, hogy csak lefestek egy virágot meg ezt odaírom, azt odaírom, de rájöttem, hogy nem mindenkinek egyértelmű, hogy mi illik össze. Én nyilván érzem ezt, mert tanultam színtant, érzem, hogy mi finom és mi nem. Most azokat készítem én az esküvőkön, ami papír, mert minden más annyi energiát igényel, hogy arra most nincs kapacitásom. A papírt csak megfestem, megszerkesztem és kiküldöm, ez persze ad egy keretet az egész esküvő hangulatának, de a véghajrában már nem én ragasztgatok meg vágom a virágot hajnalban.
Mennyi idő, amíg összeraksz egy esküvőt?
Ez attól függ, hogy a pár mennyire kacifántos. Először találkozom velük, és elmondják, hogy mit szeretnének, de nyilván mindenkinek más a lelkivilága, más az elképzelése. Valaki azt mondja, hogy kéket szeretne, de a kéknek millió meg egy árnyalata van. Utána elkezdek gondolkodni, hogy milyen irányokban lehet elindulni. Festek verziókat, ők pedig terelgetnek, hogy mi tetszik nekik. Jópárat megfestek, mire belövik, hogy mi legyen. Az is előfordul, hogy hoznak mintát, de azt mégsem kéne teljesen lemásolni, ezért egy kicsit változtatok. Ha csak ezzel foglalkozom, akkor egy hét alatt összerakok mindent. Utána már a nyomdán múlik.
Van olyan motívum, ami közel áll a szívedhez?
Most éppen zöld korszakom van, mert szerintem az egy álomszín – mindenféle árnyalata. Valószínűleg az is a szakmámból jön, hogy a zöldet mindenhova el tudom képzelni. Érdekes, hogy ha magamnak festek otthon, akkor virágmotívumot nem is festek, csak zöldet, mert az nagyon megynugtat. Úgy érzem, egyre tisztulok, változom. A zöld és a levélminta nálam mindig verhetetlen.
Az elmúlt két évben volt kedvenc munkád?
Volt! Nagyon érdekes, ott sem kellett virágot festenem. Ez most télen történt, nagyon kicsi esküvő volt Mátraszentistvánon. A leányzó konkrét elképzeléssel érkezett, nem akart virágot. Ültetőkártyákat készítettem, amiket egyesével festettem meg, és igazából csak a színekkel játszottam, az acélszürkét és a kéket kevertem, a sötét alapra mindenkinek ráírtam fehérrel a nevét és kétfajta mintát, fagyöngyöt és tűztövist rajzoltam.
Kaptál valaha kivitelezhetetlen felkérést?
Éppen Németországban voltam szakmai gyakorlaton, és az illetőnek másnapra kellett volna a meghívó, mert New Yorkba akarták kiküldeni. Nem értette, hogy ez nem így megy, ehhez le kéne ülni beszélgetni. Azt nem is vállaltam be, de kifejezetten rossz élményem soha nem volt.
Mennyire tudod mindezt összeegyeztetni a sulival?
Januárban diplomáztam az alapképzésen, és most kezdtem el a mestert, ezért fél éve csak magamnak festek, de semmiképpen nem szeretném abbahagyni. Kiskoromban egyszer olvastam egy könyvet, ami egy esküvőszervezőről szólt, élesen él bennem egy-egy mondat belőle, azóta az esküvő jelen van a mindennapjaimban. Érdekes, mert amúgy nem vagyok egy nagyon romantikus, rózsaszín felhős hölgyemény, de úgy gondolom, ez mégis egy gyönyörű pillanat az ember életében.
Ezek szerint elképzelted már a saját esküvődet is?
Ezen is szoktam gondolkodni, folyamatos változásban van a dolog. Tudni kell, hogy én néptáncos vagyok, ezért eddig egy jó nagy, három napos esküvőt terveztem, amin majd jót bulizunk, de most ott tartok, hogy hatvan fő, és tényleg csak azok legyenek ott egy icike-picike kápolnában, akik nekem fontosak, és csak zöld legyen! Persze ez még biztosan változni fog.
Te dekorálnád vagy kiengednéd a kezedből?
Semmiképpen sem engedném ki a kezemből, bár félek, hogy ebbe bele fogok fáradni, de nem akarok semmi extrát. Hála Istennek állíthatom, hogy olyan barátnőim vannak, akik ugyan olyan kreatívak, mint én, úgyhogy együtt biztosan össze fogjuk majd hozni.
Mennyire követed az esküvői trendeket?
Szeretem követni őket. Sokszor azon gondolkodom, hogy a természetes vonal azért tetszik nekem, mert ez a trend vagy tényleg ez tetszik? Nagyon érdekes, hogy most a suliban éppen egy kastély kertet kell terveznünk, és ott a fő szempont, hogy esküvőket is lehessen oda szervezni. Pont azon gondolkodtam, hogy nem biztos, hogy a nagyon romantikus, régi vonalat kellene visszahozni, mert a mai igények a természetesség és a letisztultság, amit sokkal könnyebb megemészteni és a sajátunknak érezni. Annyira fel van gyorsulva minden, egész nap bent vagyunk a városban, én szívem szerint kirohannék a mezőre. De jó, hogy itt van nekem a Dor’ Art. Csak bedugom a fülembe a zenét, legyen az jazz, komolyzene vagy népzene, és festek. Nagyon hálás vagyok, hogy erre rátaláltam.
