Augusztus 17-én fellépsz a Hétrétországon, Őriszentpéteren, mennyire áll közel hozzád a környék?
Játszottam ott már több alkalommal, ahhoz túl messze van, hogy kirándulni járjunk oda, de nagyon szépnek tartom a környéket. Magam is természetkedvelő vagyok, szeretek sétálni az erdőben, fák között. Közel áll hozzám ez a környezet, hiszen ilyen helyen is élünk. Van három lovunk is, bár én nem lovagolok, nem jó kockáztatni, ha véletlenül elesnék a lóval, a hegedülés is veszélybe kerülhetne.
Hogyan lettél zenész, miért választottad éppen ezt a szakmát?
Ez a kifejezési forma ment a legjobban, ha kicsit jobban tudtam volna írni, akkor lehet, hogy író lettem volna. Érzékeny gyerek voltam, talán innen a fogékonyság, különböző falvakban, tanyákon éltem, nagyobb városokba, például Szabadkára csak később kerültem. A népzenét már gyerekkoromban magamba szívtam, valószínűleg ez is befolyásolt a későbbiekben, de a mai napig sokféle zenét hallgatok, most a 21. században kiapadhatatlan a választék.
A zenélés melyik részét szereted jobban, az alkotási folyamat vagy inkább a koncertezés, a fellépések hangulata áll közelebb hozzád?
Ez nehéz ügy, van amikor a kettő keveredik a rögtönzés miatt, bármilyen körülmények között születhetnek nóták. Van amikor azt élvezem, hogy fellépek, van amikor pedig inkább azt, hogy otthon vagyok.
A Volosival való közös munka mitől működik ilyen jól, miben egészítitek ki egymást?
Van ebben egy kelet-európai vonal, az azonos helyről származó emberek jól meg szokták érteni egymást, de az igazi lényeg, hogy jó figurákról van szó. A lengyel és a magyar népzenében vannak hasonlóságok, például a kíséretek használata vagy az azonos ritmusok. A lengyel népi-klasszikus vonósbandával tavaly óta dolgozunk együtt, az első közös koncertünk szeptemberben Varsóban volt, októberben pedig az Akvárium Klubban a Budapest Ritmón léptünk fel.
Tizenhét éves korodban már Dresch Mihállyal játszottál, időközben pedig számos kiváló zenésszel kapcsolódtál össze, hosszabb-rövidebb időre.
Dresch Mihályt először én kerestem meg, később pedig ő hívott, hogy játsszam a Quartett számait. A szóló játék az alap, de sokat zenélek különböző emberekkel, most Veszprémben sem egyedül léptem fel, három formációval játszottunk együtt. Balázs Jancsival is többször koncerteztünk, illetve most Porossal is van már egy koncertanyagunk, de eddig még nem kaptunk meghívást erre.
Inkább rendelésre szeretsz dolgozni vagy az a jó, ha nem vagy időkorlátok közé szorítva?
Néha jó a kényszer is, ha egy meghatározott időpontra kell valaminek elkészülnie. Jó a szabadság de nem mindig előny a korlátlanság sem, mert elkalandozik az ember és elhúzza az időt.
A Folk projektet nem tervezed folytatni?
Van egy-két népdal ami még mindig feldolgozásra vár, de ez a projekt eleve úgy is indult, hogy nem folyamatosságban gondolkodtam vele. Alapvetően most elsősorban a saját nótákat szeretném játszani, de népdalokkal is nagyon sokat turnéztunk már.
Mit gondolsz a mai népzeneoktatásról?
Nem a kedvencem ez az oktatási rész, én sosem tanultam például a citerajátékot iskolai keretek között, sokkal lazábban, ugyanakkor koncentráltabban sajátítottam el a tudásom. A suliban tanult népzene távol áll tőlem, ezt inkább autentikus formában javasolnám, de persze mindenkinek más működik jobban.
Milyen terveid vannak a közeljövőben, készül új album?
Külföldi kiadók is folyamatosan keresnek, illetve idén vagy jövő tavasszal készítünk egy albumot. Szeptember környékén szeretnénk csinálni egy lemezt Volosival, utána pedig tervezem, hogy a gitár-hegedűs duót kibővítjük egy zenekarral, illetve turnézok még Balázs Jancsival is.
A Hétrétországon már többször felléptél, melyik formációval érkezel most és mivel készülsz idén?
A gitár-hegedűs duóval lépünk fel, ez lesz az ötödik vagy hatodik alkalom, hogy ebben a formában állunk színpadra. Játszunk majd új dalokat is, Sidoo Attilával, a Besh-o-Drom zenekar egyik alapítójával közösen zenélünk majd.
Szerző: Sárosi Kinga Fotó: Hajdú András, Bácsi Róbert, Raffai Zsófia
