Második nagylemezed a Flow címet viseli, és azt írod a köszöntőben, hogy a bátor, szeretetre méltó és rendkívüli nőket ünnepled az albummal. Az üzenet koncepcióban áll a dalokkal?
Természetesen minden mindennel összefügg. Vagy mindennel is, ahogy viccesen szokás ma mondani. Az általad említett szöveg angolul van írva, és a jelzők kezdőbetűi is a „flow” szót írják le. Flow, mert sokan hívnak így a Flórából adódóan. Flow, mert a lemez dalait zenei motívumok úsztatják egymásba. Flow, mert számos alkalommal éltem át a Csíkszentmihályi Mihály által definiált flow-élményt a lemez készítése közben. Az album dalai pedig női sorsokat mesélnek el: akik élvezik az életet, akik altatják a gyermeküket, akik fülig szerelmesek, aki csábítanak, akik szakítanak, vagy akiket bántalmaz a párjuk.
Változatos sorsok, könnyed dalok és egészen szívfacsaróan komolyak, és akkor még nem is beszéltünk a nyelvi sokszínűségről. Énekelsz magyarul, franciául, angolul és olaszul is. A személyiséged is ilyen?
Szerintem az élet ilyen. Minden érzelmet meg kell élni a maga teljességében, mert sokat tanulunk közben magunkról. A következő lemezem is hasonlóan sokrétű lesz, de valahogy a Flow-t is egyben tartja valami „je ne sais quoi” (megmagyarázhatatlan rendkívüli dolog). Nem azt érzed, miközben hallgatod, hogy mi ez a katyvasz, és ki valójában ez nő, mert nem vész el sem a tartalom, sem a személyiség közben. Mint ahogy vannak napok, amikor felhőtlenül boldogok vagyunk, és van, hogy gondokkal küzdünk. A filmekben sem ugyanolyan zenét tesznek a különböző jelenetek alá, ahogy te sem azt a számot hallgatod, ha süt a nap és sétálsz az utcán, vagy ha valami bánat ér.
A nők helyzete kiemelten foglalkoztat téged, különböző kampányokat szervezel, és megmozdulásokban veszel részt. Mi ebben a motivációd?
Leginkább az, hogy 2018-at írunk, és végre sokkal nyíltabban beszélünk a nemek közti egyenlőség kérdésköréről. Sokan félreértik és szélsőségekben gondolkodnak. Pedig a kulcs véleményem szerint ott van, hogy a fiatal lányok, és a nők több lehetőséget kapjanak, hogy kibontakoztathassák képességeiket. Hogy tanulhassanak, és elismerjék az általuk elért eredményeket. Vezetőkké válhassanak, ha éppen azt érzik hivatásuknak, és megbecsült szerepük legyen a családban is. Az egyenlőség nemcsak a nők ügye, ebben a férfiaknak is jelentős szerepük van. Mikor Indiában jártam koncertezni, Új-Delhi főterén egy kivetítőn ment egy kisfilm homokban játszadozó gyerekekről. Egyszer csak ráközelít a kép egy kislány arcára, és a következő felirat jelenik meg: ne úgy tekintsük rá, mint aki majd csak a házimunkát képes elvégezni.
Végzett jogász is vagy, amely tudásanyag biztosan segít neked abban, hogy az érzelmek mellett objektíven tanulmányozd a témát. Várható a közeljövőben újabb figyelemfelhívás a részedről?
Természetesen igen, a következő lemez is e köré összpontosul majd. De addig is tervben van néhány kisebb kampány, amely elsősorban a fiataloknak szólna. Ha az ő gondolkodásuk már ebben a korban formálódik, felnőttként egy jobb szemléletű világot teremthetnek maguk köré.
Nem sok hazai előadó építi ilyen tudatosan külföldön a karrierjét, mint te. Miért döntöttél úgy, hogy az európai piacot célzod meg elsődlegesen?
Először is a nyelv miatt. Valahogy úgy érzem, és a visszajelzések is azt igazolják, hogy a francia nyelvű dalok állnak nekem a legjobban. Akkor érzem magam leginkább otthon a színpadon vagy a stúdióban, ha franciául énekelhetek. Ez pedig egy markáns indok arra, hogy miért nem itthon lettem előbb ismert vagy, hogy miért a francia Eurovízió nemzeti döntőjében indultam, és nem a hazaiban. Aztán időközben az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mivel az internet által ennyire kinyílt a világ, a lehetőségeink is megsokszorozódnak, természetesen amellett, hogy sokan is szeretnénk élni ezekkel a lehetőségekkel. Nekem annyi a szerencsém, hogy mindig nagyon tudom, hogy mit akarok. Mások befolyása nélkül. Így történt az is, hogy most Európa-szerte cikkeznek a videoklipemről Ira Loscóval, aki egy máltai énekesnő. Kinek jut eszébe itthon egy 420 ezer fős lakosságú szigetország előadójával énekelni?! És mégis bejött.
Hogy jutott eszedbe ez a közreműködés?
Adott volt egy dal a Flow-n, ami egy szerelmi háromszögről szól. Angol nyelvű dalnak szántuk, ezért eljátszottam a gondolattal, hogy nem hazai előadóval éneklem lemezre. Mindenképpen egy dögös pophangra volt szükségünk, amely kontrasztos az enyémmel. Ekkor jutott eszembe, hogy 2016-ban, mikor néztem az Eurovíziós Dalfesztivált, nagyon tetszett a máltai produkció. Az ilyen benyomások nem véletlen fészkelik magukat az ember fejébe. Úgyhogy megkerestem a menedzsmentjét, ők pedig egyből igent mondtak az együttműködésre. Az külön szimpatikus volt, hogy Ira is érzékeny társadalmi témákra. LMBTQ nagykövet és az anti-bullying kampány egyik arca, amely arra hívja fel a figyelmet, hogyan bántják vagy közösítik ki egymást a fiatalok az iskolában, közösségekben, és a változás érdekében mit lehet tenni egymás elfogadásáért. Ira egyébként nemrég énekelte Jason Derulóval az egyik hivatalos foci vb dalt, most pedig épp a máltai X-Faktort zsűrizi. Ő ott egy szupersztár. A kettőnk fúziója pedig megmozgatta az európai médiát.
Ennek tükrében mik a terveid a jövő évre nézve?
Még az elején vagyok annak az útnak, amit kamaszként kitűztem magam elé. Idén vagyok 10 éve a pályán, most kezd beérni a munkám. Még tudatosabb vagyok, van rálátásom bizonyos dolgokra, amiket elmondásokból nem tudsz csak úgy leszűrni, mert meg kell tapasztalni. Minden szempontból fejlődni és tanulni szeretnék. Éneklést, márkaépítést, mindent, amit ez a szakma jelent. Az első lemezzel léptem egy lépcsőfokot. A másodikkal még egyet. Most a harmadikra való fellépés a cél.
