Ritkán találkozunk nyugdíjas számítógép-virtuózzal. Ön hogyan ismerkedett meg a digitális világ rejtelmeivel?
Igazából a férjem ötlete volt az egész, 13 évvel ezelőtt. Ő tanácsolta, hogy vegyünk egy számítógépet, mert ott könnyebben tudom majd vezetni a számlákat és egyébként is nagyon hasznos dolog. Fogalmam sem volt, hogy működik egy PC, de megmozgatta a fantáziámat. Elmentem egy ingyenes tanfolyamra és rájöttem, hogy ezt nagyon könnyen meg tudom tanulni, úgyhogy beadtam a derekam.
Ma már két gépünk is van, egy a férjemnek, egy pedig nekem. Sokat játszunk együtt ezeken, a kedvencünk egy olyan puzzle, amelyben saját képeket lehet kirakni. Szoktunk egymásnak adni feladványokat, hogy mondjuk én kiválasztom a képet, és ő csak összekeverve látja azt. Aztán amíg lemegyek vásárolni, addig ő megoldja. Már kiraktunk így vagy ötszázat.
Hogyan tanulta meg a gép használatát?
Bújtam a könyveket, órákat töltöttem a könyvtárban, a legfontosabb dolgokat pedig ki is jegyzeteltem, ezek még ma is megvannak. Az elején azt sem tudtam, mi az az XP, vagy mi fán terem a Windows. Aztán az unokaöcsém megmutatta főbb dolgokat, még e-mailcímet is csinált nekem. Persze épphogy csak leveleztem valakivel, de az alapokat megtanultam.
Miben változtatta meg az életüket a számítógép?
Rengeteg dologban. Mindent megtalálok a neten. Mindig is imádtam a nyomozós filmeket, amelyekben az interneten találják meg a megoldást, most meg én is olyan vagyok, mint ezek a szereplők. Kinézem a tévét az áruházban, aztán a neten megkeresem, hol a legolcsóbb.
Amikor megvették az első gépet, akkor egyből be is kötötték a netet?
Az már eleve volt, az akkori Matáv, a mostani Telekom adta a számítógéphez. De az még nagyon kevéske kis internet volt, betárcsázós. Aztán nyertem ADSL lehetőséget, és egy hónapig ingyen használhattam. Akkor tanultam meg a netezést. Még egy oklevelet is kaptam érte.
És hogy jött a képbe a videózás?
Nagyon régóta filmezünk. Volt egy kameránk, azzal a festéstől kezdve a lakásfelújításig mindent megörökítettünk, aztán visszanéztük kazettáról az emlékeket. A számítógéphez járt egy filmkészítő program, és persze mindenképpen ki akartam próbálni. Az unokaöcsém azt mondta, hogy ez nekem túl bonyolult lesz, ráadásul angol volt. De felkutattam a magyar változatát, és használni kezdtem. Nem is volt olyan nehéz. Ezzel még címet is tudok szerkeszteni, effektusokat is használhatok. Gyakran kell használnom a Photoshopot, mert azzal még szebb anyagokat készíthetek.
Megtanulta a Photoshopot is?
Persze! A könyvekben minden benne van, így az is. Bármit meg lehet tanulni magunktól, csak egy kis akarat, meg egy kis sikerélmény kell hozzá. Óriási dolog volt például lementeni egy levelet, órákig kellett tanulmányozni hozzá a dolgokat, de végül rájöttem. Az ilyen sikerek után már nyitottabb az ember és könnyebben ráérez mindenre.
Nyugdíjas évei előtt nem ismerkedett a számítógéppel, mondjuk a munkahelyén?
Pont akkor mentem nyugdíjba, amikor elterjedt a számítógép, szóval nem tudtam megtanulni. Én gyártmányszerkesztő voltam a Ganznál, vonatokat terveztünk. Még külföldre is, Új-Zélandtól kezdve Tunéziáig mindenhova gyártottunk, de a csuklós villamost és a kisföldalattit is mi készítettük. Kívül-belül megterveztük őket, akkor még papíron. PC-n ez könnyebb lett volna, de sajnos erről lemaradtam.
Azért ez nem egy tipikusan női szakma…
Dehogynem, nagyon sok nő dolgozik ezen a területen, sőt többen vannak, mint a férfiak. Én egyébként közgazdasági technikumot végeztem, de mivel nehéz volt vele elhelyezkedni, ezért elvégeztem egy rajztanfolyamot. Elkerültem a Ganzba, jött a gépipari technikum, és végül ezen a pályán maradtam.
Jolcsi néni akkor ezzel is példát mutat, a fiatal lányoknak különösen. Nyugodtan mehetnek műszaki pályára és sikeresek lehetnek így is.
Igen, és ez fontos is nekem. Idősen is igyekszem jó példát mutatni. Sok idős állítja azt, hogy semmi nem érdekli. Hát engem meg minden érdekel! Sosem szabad abbahagyni a dolgokat, elveszíteni a lelkesedésünket, kíváncsiságunkat. Az áruházban is megnézek minden elektromos dolgot, még ha nincs is rájuk szükségem, legalább fogalmam legyen róluk.
Készített egy oktatóvideót is, amelyben az internetezést tanítja időseknek.
Szeretném megmutatni másoknak, hogy nem olyan nehéz dolog az internetezés. Én lélekben sokkal fiatalabb vagyok, amióta használom. Nem kell kinyitnom már a lexikont és mindenről azonnal értesülök. Talán más idős is kedvet kap ehhez a videóim által, a fiatalok meg megérthetik, hogyan is gondolkodik a nagymamájuk. Az ötletet egyébként a Telekom adta, ők kértek fel erre a videóra, én pedig nagyon örültem neki.
A példamutatás biztosan sikerült, nemrég egy barátom azt mondta, hogy Jolcsi néni az ő hőse. Mások is vannak ezzel így, nemhiába van ennyi követője.
A YouTube-on több mint 4000 feliratkozóm van, a Facebookon pedig 220 ismerősöm. Közülük olyan negyvenet ismerek, a többiek csak bejelöltek. De születésnapjukon mindegyiknek küldök egy-egy videót, a nőknek rózsásat, a férfiaknak koktélosat. Nagyon szoktak neki örülni, és ők is mindig üzennek az ünnepeken. Jólesik, hogy ennyien szeretnek.
Nemrég levitte Önt a Telekom Orosházára, ahol a helyi nyugdíjasokkal játszottak, aztán lelátogattak a Siófoki PlayIt-re is. Milyen volt közelebb kerülni a gaming világához?
Nagyon jó érzés volt együtt lenni velük, hisz olyanok, mint én. Nagyon kedvesek és szívesen tájékozódnak mindenről. És mind olyan kitartóak. Siófokon az volt a legszebb, hogy a szülők együtt játszottak a gyerekeikkel. Ezt kellene továbbvinni, mert ha a szülők már a kisgyerekekkel is együtt mókáznak, a kicsikbe eleve bele lenne oltva, hogy anyuval is lehet így játszani.
Szerző: Mechiat Zina
