Az összes fonál, amit élete során, csodálatos kreációi megalkotásához felhasznált sem lett volna elegendő ahhoz, hogy összevarrják a bonyolult művész, Alexander McQueen lelki sebeit.
Ian Bonhôte és Peter Ettedgui kivételesen szép dokumentumfilmjében, amely december közepén került a magyarországi mozikba, Alexander McQueen életét, karrierjét, művészi fejlődését követhetjük. Aki azért válhatott minden idők egyik legnagyobb divatkreátorává, mert futurisztikus, álomszerű, rebellis és bizarr fantáziájának világát ruhatervezői tehetségének köszönhetően bámulatos módon tudta megmutatni közönségének.
Az alapos, 111 perces moziban fejezetekre osztva, a legelső bemutatkozásoktól egészen a korai haláláig kísérhetjük végig a dizájner életútját, az alkotók kiemelik a fontosabb magánéleti és szakmai állomásokat, beiktatva olyan nosztalgikus hangulatú képsorokat is, amikről azt hihetnénk, hogy régi videokazettákról származnak. Az első lépésektől, a kísérletezésektől kezdve ismerjük meg McQueen alkotói időszakait, a nyugtalanító, feledhetetlen divatbemutatókon át egészen addig az ellentmondásos pontig, amikor a Givenchy tervezője lett.
Érzelmileg persze azok a legerősebb momentumok, amikor néha bepillantást kapunk az intim szférába. Barátok, munkatársak, partnerek emlékeznek, és teszik lehetővé, hogy komplex képet kapjunk Alexander McQueen személyiségéről, a gyerekkori traumáktól az elismerés iránti vágyig, a korai évek rémes szegénységétől a roppant meggazdagodásig – és kábítószer-függőségéig –, egészen az édesanyja temetése előtti napon elkövetett öngyilkosságig.
Finom eszközökkel dolgozó, érzékeny film, az alkotók figyelmét nem kerülték el az apró részletek sem: az aláfestő zene Michael Nyman többé-kevésbé ismert darabjaiból áll össze és ad hozzá rengeteget a filmhez, miután McQueen épp Nyman (és Sinéad O ’Connor) zenéjét hallgatta leginkább végtelennek tűnő munkaórái alatt.
És a pillanat, amikor garantáltan libabőrős lesz a néző? A tervező 13. kollekcióját mutató képek, amint Shalom Harlow tehetetlenül kering egy platformon, miközben robotkarok festéket fröcskölnek monumentális ruhájára. Olyan képek ezek, amelyeket – természetesen Alexander McQueennel együtt – sosem szabad elfelejtenünk, sem azoknak, akik a divatot kreálják, sem az egyszerű rajongóinak.
