„hogy valami tegnap óta eszeget csöndesen / a mellkasunkból. De ilyenkor persze nem jön ki” – Simon Márton Türkiz belépője régóta bennem van, ahogy az Arról, hogy mi jó verse is (például „A sirályok éjszakánként a hidak felett” – de maga a vers címe mottó lehet az ünnepségnek, mert jó volt ott lenni), ezért külön boldog voltam, amikor a Libri irodalmi díjak átadóján ez a két szöveg elhangzott a szerző tomácsolásában – Henri Gonzo érzékeny kísérete mellett.
Összefoglalni egy év (a 2018-as év) termését és kiválasztani közel 150 kötetből ennyit nem könnyű feladat. Nekünk, olvasóknak annál izgalmasabb – útmutató verseskötettől drámakötetig, tényirodalomtól nagyregényig – mit jó, ha olvasunk, milyen világokat jó, ha megismerünk, hol tart ma a magyar irodalom.
Egyre inkább érezhető, hogy ma már az irodalom nem tankönyvbe és iskolai órára bezárt tantárgy, hanem velünk élő és lüktető forrás, az íróknak igazi rajongótábora van, népszerűek az Instagramon, követőik vannak. Szerda este is megtelt a BMC, hogy a közönség a tíz döntős könyvből részleteket halljon és kiderüljön, kik kapják a díjakat. Mégis többről szólt ez az este, mint a díjakról. Egy párbeszéd volt ez könyv és olvasó, szerző és előadó között (az írók mellett Szirtes Ági, Lázár Kati, Máté Gábor és Novkov Máté olvasott részleteket), együtt voltunk, egymásra hangolódva. A Fran Palermo énekesével, Henri Gonzóval Simon Márton, Kemény István előadása gyönyörű volt, szünet kellett azután, hogy „mert most már / Nílus is maradsz: / a sós vízig kitartó / el nem párolgó / mindig újra váratlan / meglepetés egyszeri véletlen / csoda.”
A közönségdíjas, Krusovszky Dénes és a Libri irodalmi díj nyertese, Szvoren Edina
Az esten jól megfért egymás mellett több generáció és megannyi műfaj, reflexió családra, hagyományra, szerelemre, a minket körülvevő világra. És jó volt együtt látni a magyar irodalom jeleseit. Hogy mit ad egy este tele verssel, zenével, drámával, prózával? Megmutatja, jó ma itthon élni, részesének lenni és figyelni különböző hangokat, érzéseket, indulatokat, hisz bennünk, a mi életünkben is ezek kavarognak: mit kezdünk az örökségünkkel, hogy legyünk sikeresek, hogy dolgozzunk fel kudarcot és hiányosságot, mit kezdünk a szerelemmel. Az átadón nem tudott ott lenni Dragomán György, Pintér Béla, Takács Zsuzsa és Barabási Albert László – akivel nálunk nemrég jelent meg interjú, itt a kreativitásról azt mondta: „Hiszem, hogy mindig azt kell éreznünk hogy nincs elég tapasztalatunk. Ha mindig ugyanazt csinálom, akkor az már nem kihívás, megszűnök kreatívnak lenni.”
A Libri irodalmi díjat és közönségdíjat negyedik alkalommal adták át, az elmúlt hónapokban óriásplakátokról, poszterekről néztek ránk a szerzők, könyveik installációjával találkozhattunk a Könyvfesztiválon, a Facebookon. Jelen voltak, bent voltak, bekerültek az életünkbe, figyeltünk rájuk. És olvastuk őket. Külön öröm, hogy egyszerre szakmai zsűri és a közönség is dönthetett: ez megmutatja, hogy mi, olvasók valóban közösség vagyunk, együtt dönthetünk és együtt gondolkodhatunk számunkra fontos könyvekről szakemberekkel – idén 21.000 ember szavazott a tíz könyv egyikére. A Libri irodalmi díjat Szvoren Edina kapta Verseim című novelláskötetéért, őt a zsűri két tagja: Károlyi Csaba és Szilágyi Zsófia méltatta, míg a Libri irodalmi közönségdíjat Krusovszky Dénes nyerte Akik már nem leszünk sosem című nagyregényéért, őt Beck Zoltán és Bálint András laudálta.
A 10 döntős könyv:
Barabási Albert-László: A képlet, Dragomán György: Rendszerújra, Kemény István: Nílus, Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem, Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy, Pintér Béla: Újabb drámák, Simon Márton: Rókák esküvője, Szilasi László: Luther kutyái, Szvoren Edina: Verseim, Takács Zsuzsa: A Vak Remény
Szerző: Juhász Anna Fotó: Mudra László
