A művészeted a végletekig redukálja a formákat, színeket és a tartalmat. Mindig is absztrakt, letisztult módon gondolkoztál?
A pályám elején még voltak kidolgozottabb, realisztikusabb munkáim, de aztán viszonylag hamar rátaláltam mind az analóg, mind a digitális technikák terén az absztrakt, összegző, tömör kifejezésmódra. Én kódrendszerekben gondolkozom, nálam minden színnek, formának és kompozíciónak többletjelentése van.
Úgy gondolom, az élet alapvetően lehetne egyszerű, csak mi hajlamosak vagyunk túlkombinálni – ezt a filozófiát pedig az alkotófolyamatban is alkalmazom. Szerintem elég, ha csak referenciapontokat vázolok fel a grafikáimon, amik az aktuális, kortárs jelen befogadójában majd aktiválódnak és beindítják az asszociációs láncokat.
A kódrendszeredet viszont sok más alkotóval szemben Te aktívan kommunikálod is.
Mint a legtöbb absztrakt formákkal dolgozó művész, én is megkaptam számos alkalommal a befogadóimtól, hogy „ilyet én is tudok csinálni”. Többek között ezért is fontos számomra, hogy kommunikáljam és felfedjem azt az összetett szimbolikát, amivel a munkásságom dolgozik. A „kódolás” egyébként nagyrészt következetes, aki egy kiállításomon már felfejtette a rendszert, az egy másik sorozatomnál is tudja alkalmazni.
Szeretném, ha a nézőim látnák, hogy mi az a munkafolyamat, ami egy-egy első ránézésre esetlegesnek és egyszerűnek tűnő alakzat mögött van. Éppen ezért jelenleg is egy olyan köteten dolgozom, mely azt szeretné bemutatni, hogyan működik ez a tervezési folyamat, hogyan lesz például egy Budapest-térképből egyenes vonalakkal határolt, egyszínű sokszög. A sorozat alapját képező kódrendszer részletes és mindenre kiterjedő kidolgozása, majd a rendszerbe foglalt szimbólumok bemutatása egy összefoglaló kötetben. A szín és formai szimbólumrendszer dekódolása, megfejtésének bemutatása, a munkafolyamatom és a módszertanom ismertetése.
Az a tapasztalatom, hogy akinek nincs szorosabb kapcsolata a vizuális kultúrával, az élből elutasítja a kortárs képzőművészetet, úgy érzi, nem neki szól. Mit tanácsolnál azoknak, akik eddig még nem mélyedtek el a kortárs képzőművészetben, hogyan fogjanak neki a felfedezésnek?
Mindenekelőtt legyenek nagyon nyitottak. Csak úgy mélyíthető a vizuális kultúránk, ha megvan bennünk a kellő kíváncsiság és értelmezésre való hajlandóság. Szerintem ez igenis fejleszthető terület. Tulajdonképpen azt mondanám, az értelem az esztétikát is képes formálni.
Nagyon erősen szinesztetikus a gondolkodásmódod. Inspirált már József Attila hangjáról szóló Faludy-idézet, Szekszárdról (Forrai Ferenc szülővárorsa – a szerk.) szóló versekben és novellákban megjelenő színek vagy éppen a Négyszögletben a visegrádi országok író-költőinek munkái is. Van kedvenc irodalmi alkotásod?
Hogyan tudnék választani közülük? Tényleg rengeteget olvasok és inspirálódok az irodalmi alkotásokból, mindegyik olvasmányélmény hozzám tesz valamit, nincs kedvencem. Inkább az érdekel, hogy mit nem olvastam még… (mosolyog)
Egyébként az egyik legújabb sorozatomban, az Átkötésekben kicsit jobban felszínre kerül, hogy mit olvasok: ebben a jelenleg is folyó sorozatban olyan köteteknek tervezek védőborítót, melyek nagy hatással voltak rám. Hogy csak a hazai kortársakat említsem, például Závada Péter, Simon Márton, Babiczky Tibor és Dragomán György kötete is kapott már „átkötést”.
Nem csak inspiráció, hanem szerves része is az alkotásaidnak a szöveg, a szépirodalmi mű.
Igen, már régóta használom kézzelfogható, tárgyi valójában, konkrétan a grafika részeként az engem inspiráló szövegeket. Némelyik írógéppel kerül a képeimre, míg máskor nyomtatott részleteket komponálok bele a grafikákba. Vannak visszatérő szövegek is, szekszárdi kötődésem miatt például Babitstól a Szekszárd 1915 nyarán többször is megjelent már alkotásaimban, de mindig másképpen. Tulajdonképpen a sorozatok változásait és kapcsolódásait is végigkövethetjük ezeken.
A Négyszögletben a Visegrádi négyeket mutatod be. Honnan jött a téma?
A véletlen sodort ehhez a témához, a Design Hét felhívására kezdtem el gondolkozni a Visegrádi négyeken, majd 2016-ban a Lengyel Intézetben mutattam be a vizsgálódás munkafolyamatait és első eredményeit. Legfőképpen az országok kapcsolódási pontjai és különbözőségei kezdtek el érdekelni. Varsó, Prága, Pozsony, Budapest: négy várost mutatok be négy színen keresztül, egy metszeten. (Na, jó, igazából ehhez kapcsolódik az 5. szín is, a fekete, mely a színek összességének „nemszíne”.) Azért lett Négyszöglet a neve, mert az esztétikámhoz híven a négy város négyszögesítését végeztem el, illetve ezek közös halmazát ábrázoltam a grafika eszközeivel.
A Budapestet bemutató része a V4-sorozatnak már február óta aktívan fut. Hogyan lehet megfogni a saját otthonod, Budapest lelkületét? Hova került a fókusz?
A Négyszöglet–Budapest sorozaton, – melyet jelenleg online is követhet a nagyérdemű – egy nagy szerelem hatása érezhető. Ez a nagy találkozás végigkíséri a sorozat budapesti történeteit. Teri és Feri (a művész korábbi, szerelem ihlette sorozata a Teri és Feri címet viselte – a szerk.), Buda és Pest egyesülnek, elválaszthatatlanok, de a Duna mégis távol tartja őket egymástól, hidakat építenek, távol maradnak, de maradnak… Fontos számomra ebben a sorozatban Buda, a Gellért-hegy, a Duna és „a város csendje” is. Eddig mintegy 16 magyar szerző műve által inspirált grafika jelent meg a HYPEANDHYPER-en, Jókaitól egészen Simon Mártonig, de további 48 szerzőhöz kapcsolódó alkotás áll még publikáció előtt.
Mik a további terveid a sorozattal?
A Négyszöglet – Budapest sorozat 60–70 elkészült rajza a szerzők születésnapján publikálásra kerül a HYPEANDHYPER online magazinban. Az utolsó rajz 2020. áprilisában fog megjelenni. (A sorozat publikálása a magazinban idén márciusban indult útjára.)
2019. októberében az addig megjelenő részeket egy kiállítás keretében mutatom be, ahol a teljes sorozatról is sok információt tudhatnak meg a látogatók. A kiállítás pontos időponjáról, részleteiről a közösségi felületen tájékozodhatnak az érdeklődők.
Ezen túl jelenleg folyamatban van egy ösztöndíj elbírálása is. Sikeres ösztöndíj esetén célom a visegrádi országok kultúrájának és és irodalmának a feltérképezése, megismerése, kutatása, majd ezeket a benyomásokat összefoglalva a Négyszöglet sorozat kompozícióiban szeretném megfogalmazni. A sajátos kódnyelv segítségével megrajzolt képeket, országonként egy-egy kiállítás keretében tervezem bemutatni.
Negyedik állomásként pedig a hazámat bemutatva egészülne ki, válna teljessé a sorozat, aminek a befejezéseképp egy nagy összefoglaló, mind a négy országot bemutató kiállítást tervezek. Végül ezt a több éves folyamatot – tervezés, dokumentáció, kiállítások – egy könyv formájában összegezném. A teljes folyamat így 3–4 évet ölelne át.
Forrai Ferenc munkáit keresd a forraiferenc.hu weboldalon!
Fotó: Bodnár Zsófia
