Farkas Róbert: “A színpadon nincs fáradtság, a közönséggel együtt éljük át a zenét”

2019. október 04. |

A Budapest Bár október 24-én a Magyar Nemzeti Cirkusszal közös produkcióra készül, ahol a zenekar ezúttal Kiss Tiborral, Frenkkel, Behumi Dórival, Keleti Andrással, Rutkai Borival és Kollár-Klemencz Lászlóval lép fel. Az izgalmas cirkuszi produkciókkal színesített koncert kapcsán Farkas Róberttel, a Budapest Bár alapítójával beszélgettünk.

Te már 14 évesen a 100 Tagú cigányzenekarban játszottál, igaz, hogy kisgyerek korodtól kezdve arról álmodoztál, hogy bekerülhess a zenekarba?

Igen, amikor megalakult a 100 Tagú Cigányzenekar, 8-9 éves lehettem, így még kisgyermekként láttam a tévében, hogy milyen szépen muzsikálnak, nagyon szerettem volna már akkor velük játszani. Édesapám brácsán játszott, a Száztagú cigányzenekarnak volt az egyik brácsa szólamvezetője, amikor végül bekerültem, én voltam a 101. zenész. Pár év múlva aztán én lettem az egyik vezető prímása a zenekarnak, akkor 18 éves voltam.

Rengeteg koncertet adtatok külföldön is, nemcsak kiváló zenészekkel dolgoztál de bejártad a világot is.

Igen, nagyon sokat utaztunk, a legelső koncertem Párizsban volt egy háromezer fős teremben. Nagyon sok felé jártunk, Franciaországban, Brüsszelben, Amerikában és Ázsiában is koncerteztünk, előfordult, hogy két hónapot is folyamatosan külföldön töltöttünk. Volt nyári, őszi turné, ilyenkor sok időre eltűntem, iskolába sem nagyon tudtam járni. A 100 Tagú Cigányzenekar után tanultam csak tovább, miután leérettségiztem, fel is vettek a Zeneművészeti Főiskolára. Amikor  lediplomáztam, már nem mentem vissza a 100 Tagú Cigányzenekarba, egyrészt mert közben már nagyon sok helyen játszottam, a Besh o droMban, a Kistehén Tánczenekarban, a Romano Dromban és még sok más zenekarban is, nagyon sok műfajba belekóstoltam.

Mikor érezted úgy először, hogy már eleget tanultál, szeretnél egy saját zenekart alapítani?

Eljött az a pont, amikor úgy éreztem, hogy kellenek új zenei hatások, szerettem volna több stílust is elsajátítani. Amikor bekerültem a Besh o droMba, egy ideig még a 100 Tagú Cigányzenekarban is játszottam, de mivel felvettek a főiskolára, már nem fért bele, hogy hónapokra elmenjek turnézni. A főiskola végén pedig már egyértelműen éreztem, hogy egyik zenekarba sem szeretnék visszamenni.

Idén nyáron Balatonlellén volt egy különleges  cirkuszi koncertetek, ami olyan jól sikerült, hogy Budapesten is megismétlitek.

A cirkusz ötlete még anno onnan jött, hogy amikor Balatonlellén járunk, mindig találkozunk Tóth Balázzsal, aki nagyon jó barátja a zenekarnak. Az ő fejében merült fel, hogy mivel a Magyar Nemzeti Cirkusz állandó nyári helyszínén vasárnaponként nincs előadás, milyen jó lenne, ha fellépne ott a Budapest Bár. Mi ezt továbbgondoltunk és azt találtuk ki, hogy nemcsak fellépnénk ott, hanem összekötnénk a cirkusz produkcióit a mi zenénkkel.

Hogyan áll össze majd az este programja?

A balatonlellei koncert alapötletét visszük tovább, lesz egy íve az egész produkciónak, a vizuális élmény is erősebb és ifj. Richter József cirkuszigazgatóval is sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan lehet a Budapest Bár dalokat a cirkuszi attrakciókkal harmóniában előadni. A Budapest Bár és a Cirkusz között alapvetően nagyon jól működik a kémia. Megnéztük egymás produkcióit, ötleteltünk, lelkesedtünk, a balatoni előadás napján pedig tartottunk egy nagyon intenzív próbát – és ebből megszületett a csoda. Én legalábbis rettentően élveztem, de ahogy elnéztem, a közönség is megőrült. Idősebb Richter József Kossuth díjas cirkuszművész szerint pedig “hatalmas öröm volt látni ezt a két csapatot, hogy milyen lendületes, világszínvonalú produkciót hoztak össze néhány hét alatt.”

A Budapest Bár az első pillanattól kezdve a feleségeddel (Gáncs Andrea, a zenekar menedzsere) közös projekt volt, hogy jött az alapötlete a zenekarnak?

A Budapest Bár előtt korábban már volt egy kvártettem, velük dolgoztuk fel a Halálos tavasz című dalt, amit amikor elkészült, hazahoztam és hajnal 3-kor felébresztettem Andit, hogy hallgassa meg milyen jó. Neki is nagyon tetszett és ő javasolta, hogy csináljuk ezt meg énekesekkel. A 20-as, 30-as évek zenéi engem mindig is érdekeltek, akkoriban rengeteg kávéház volt Budapesten, ahol többnyire élőzenét és cigányzenét játszottak. Leginkább kuplékból és sanzonokból állt a repertoárjuk, így nekem a cigányzenéről elsősorban ez a zene jut az eszembe, nem pedig a kelet-németek “pirosabroszos” világa. Végül 2007-ben alapítottam meg a Budapest Bárt, az első fellépésünk a Katona József Színházban volt, ahol egyből dupla, teltházas előadással indultunk.

Az énekesek között volt olyan, aki azt mondta, hogy már az ő fejében is megfordult, hogy a 20-as, 30-as évek zenéivel foglalkozzon?

Persze, Szűcs Krisztián a Szívemben bomba van című dalt már előadta a Zöld Pardonban Lovasival és Frenkkel, illetve Kiss Tibi is mondta, hogy gondolkodott abban, hogy előveszi ezt a korszakot. Amikor megkerestem őket, mindenki örömmel vállalta a felkérést, bár akkor még az volt a terv, hogy csak egy albumot készítünk.

A Budapest Bárban a legnagyobb nevekkel dolgoztok együtt és úgy tűnik, hogy nemcsak a közönség, hanem ti is nagyon élvezitek a közös munkát, mi a titka annak, hogy hosszú ideje ilyen sikeresen működik a zenekar?

A titok az, hogy a muzsikánk nagyon könnyen emészthető, nagyon szórakoztató és olyan élményt ad, amit a közönség többször is szeretne átélni. Önmagában az, hogy 12 énekesünk van, amiből általában 5-6 énekessel játszunk alkalmanként, biztosítja azt, hogy minden koncert más lesz. Mindenki különböző egyéniség, akik ugyanakkor harmóniában vannak és kapcsolódnak egymáshoz a színpadon. Több generáció is szereti a zenénket, sokan kíváncsiak arra, hogy milyen az, amikor Lovasi vagy Kiss Tibi nem a saját dalait énekli, hanem a Budapest Bár színeiben lép a színpadra.

Milyen számodra egy jó koncert?

Az a jó koncert, amikor a közönséget el tudjuk varázsolni, el tudjuk velük felejtetni a hétköznapokat. Szokták mondani a Budapest Bárra, hogy olyan, mintha egy wellness hétvégére jönnének mert kikapcsol, én is elfelejtem, hogy mi lesz holnap mert csak az adott pillanatra koncentrálok és hagyom, hogy  a hatalmába kerítsen. A színpadon nincs fáradtság, a közönséggel együtt éljük át a zenét.

Infó: budapestbar.hu

Fotó: Ruthe Zuntz, Váradi Tamás

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Juhász Anna nagykövetként az olvasásért irodalmár

Juhász Anna nagykövetként az olvasásért