Egy századelőn élő női fotós életművét mutatja be a Néprajzi Múzeum

2020. május 10. |

A Néprajzi Múzeum a karantén előtt is zárva volt költözés miatt, már akkor is online volt kapcsolatban a közönséggel. Most is igyekszik tovább erősíteni a digitális jelenlétét, és minél több érdekes válogatást, online tartalmat létrehozni és megosztani. A fotóarchívum muzeológusa, Gebauer Hanga egyik kutatási területe Alföldy Flóra fotográfus munkássága. Az 1900-as évek elején élt női fotós munkáit most először nálunk láthatjátok.

1905. május 18. fontos nap volt Zombor életében. A helyi lapok beszámolója szerint délelőtt, fényes ünnepség keretében leplezték le a város vértanú szülöttének, az Aradon kivégzett Schweidel József tábornoknak a szobrát.

Ez a nap azonban nemcsak magyarság-, had- és várostörténeti szempontból volt jelentős, hanem a fotózás – az ekkor nagyon népszerű és fontos szerepet betöltő amatőr fotózás – történetének szempontjából is. Az emlékmű felavatása után került sor az Országos Műkedvelő Fényképészeti Kiállítás megnyitójára, ahol a századforduló Magyarországának jelentős amatőr fotósai mutatták be felvételeiket. Budapest és Nagyvárad után Zombor volt a harmadik város az országban, ahol ilyen jelentős, országos hatáskörű amatőr fényképészeti kiállítást és pályázatot hirdettek.

Két évvel később, 1907-ben egy 25 éves fiatal nő 33 fényképet ajándékozott a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak. A felvételek túlnyomó többsége Zomborban készült, de néhány kép erejéig megjelenik Ada, Felső-Roglatica, Óbecse, Apatin, Pécs és Fiume is. A fotók leltárba vétel után a fényképgyűjtemény raktárába kerültek, készítőjük hamarosan elhunyt, és több mint száz évig nem fordult feléjük különösebb figyelem.

Olvastad már?

Fotókiállítás Dél-Amerika lelkéről

Fotókiállítás Dél-Amerika lelkéről

Kuba, Kolumbia, Ecuador – Dél-Amerika lelke című fotókiállítás nyílik a Hadikban. Egy meghitt, elzárt és szerethető világot ismerhetünk meg Szűcs Péter, a Peter's Planet Travel bloggerének képein keresztül.

Az ajándékozó ugyanaz az Alföldy Flóra volt, aki a zombori kiállításon egyedüli nőként harmadik helyezést ért el 24 díjazott között. A Nemesmiliticsi Alföldy család legidősebb gyermekeként, majd dr. Késmárky Béla ügyvéd feleségeként, mind a kellő tanultságot, műveltséget, érdeklődést biztosító szellemi környezet, mind a fotózás költséges felszereléséhez szükséges anyagi feltételek adottak voltak Alföldy Flóra számára, hogy rövid élete során kibontakoztathassa tehetségét fotózás terén, és egyikévé válhasson azon kevés délvidéki fotográfusnőnek, akiknek látásmódján keresztül, több mint 100 évvel később, képet kaphatunk a 20. század hajnalának bácskai mindennapjairól.

Alföldy Flóra munkásságáról és életéről kevés adat áll rendelkezésünkre. Jómódú családba született, azonban gyenge egészségi állapotú volt már kora ifjúságától fogva. 1908-ban feleségül ment a vonzó ügyvédhez, Késmárky Bélához. A családi visszaemlékezés szerint 1910 és 1912 között három gyermekük született, amelyből egy maradt életben. 1912 szilveszterén ő maga is meghalt. Temetése másnapján férje öngyilkos lett, nem bírván elviselni szeretett hitvese halálát. Köztiszteletben álló, a város közéletében aktív szerepet vállaló polgárok lévén, mindkettőjüket gyászolók százai kísérték végső nyughelyükre.

A fennmaradt fényképfelvételek és adatok tanúsága szerint a fiatalon, mindössze harminc évesen elhunyt Alföldy Flórára jelentős amatőr fotós tevékenységet folytatott a 20. század első éveiben. A Bácsország című folyóirat rendszeresen közölte felvételeit, de a helyi érdekeltségű lapokon túl országos médiumok (Budapesten kiadott Új Idők, Tolnai Világlapja) olvasói is többször találkozhattak fényképeivel.

A zombori Műkedvelő Fényképezők Egyesületének tagjaként Alföldy több éven keresztül járta Bácskát, és számos település hétköznapi és ünnepi pillanatait örökítette meg. Vidéken készült felvételein, ha csak egy-egy kép erejéig is, előtűnnek Bácska föld- és vízrajzi, illetve ebből következő gazdasági jellegzetességei, mintha a fotók készítője egy-egy jellemző képpel, vagy sorozattal be akarná mutatni ennek a vidéknek legfontosabb sajátosságait.

Felvételei résztvevő jelenlétének dokumentumai. Ez a jelenlét meghatározó munkásságában, ez ad személyességet, egyediséget képeinek. A fotós maga is részese mindannak, amit fotózik, részese az általa dokumentált mikrotársadalomnak.

Tiszai vízhordó leányok legényekkel, Óbecse, 1907 előtt

Majális. A zombori Sikara erdő mind a nemesség, mind a polgárság kedvelt kirándulóhelye volt, ahol előszeretettel rendezett az ifjúság tavaszi és nyári mulatságokat. Zombor, 1907 előtt

Német asztaltársaság. A felvételek mindegyike kültéren készült, modelljei az utca embere a koldusoktól a vidéki parasztságon át a városi nagypolgárságig. Zombor, 1907 előtt

Láboskereskedő. Kedvelt helyszínei voltak a vásárok, amelyből Zomborban évente négy országos került megrendezésre, illetve minden kedden és pénteken a népes heti vásárokon fotózhatta a csipkeárusokat, láboskereskedőket, kofákat, és egyéb árusokat. Zombor, 1907 előtt

Teknőárusító cigányok, Zombor, 1907 előtt

Forrás: Néprajzi Múzeum

További tartalmak a Néprajzi Múzeum honlapján, a Facebook-oldalon vagy az Etnotube csatornán találsz.

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra