Szakértők szerint a kijárási korlátozások megsokszorozhatták a kapcsolaton belüli erőszakos esetek számát, ám pontos adatok még nem állnak rendelkezésünkre, ugyanis az áldozatok egy részének pont az összezártság miatt nincs lehetősége segítséget kérni.
Az Összezárva című rövidfilm olyan társadalmi és magánéleti kérdésre hívja fel a figyelmet, mint hogy: tényleg jól ismerjük a hozzánk közelállókat? Tudjuk, hogy a barátaink hogyan viselkednek otthon, a zárt ajtók mögött? Tudjuk, hogy kire hogyan hatott a mostani kötelező összezártság? Egyértelmű, hogy kiből tör ki a brutalitás a négy fal között? Tudjuk, hogyan reagálnánk, ha szembesülnénk egy barátunk agressziójával?
A Sallai Ervin és Nyitrai Márton rendezésében készült Összezárva című kisfilm rávilágít a közöny és az erőszak jeleit észlelők passzivitásának veszélyeire. „Sajnos sokkal több családban fordul elő erőszak, mint azt gondolnánk. Tudjuk, hogy ez egy létező probléma, de nem foglalkozunk vele eleget: sokszor szemet hunyunk felette, mivel minket úgysem érint, nem a mi dolgunk, nem tudunk mit tenni ellene. Sok esetben pedig a rokoni kapcsolatok gátolják meg, hogy feljelentést tegyünk. Ezzel azonban csak tovább rontunk a helyzeten: beszélni kell róla, hogy segíthessünk; nem szeretném, ha megúsznák az elkövetők a tetteiket” – mondta Nagy Zsolt színművész.
A társadalom nagy része nem szívesen beszél a kapcsolaton belüli erőszakról. A férfiak közötti baráti beszélgetésekben pedig talán még ritkább, hogy előkerüljön ez a téma. „Az a tapasztalatom, hogy mi, férfiak sokkal nehezebben nyílunk meg, ha a magánéletünkről van szó, és sokkal ritkábban beszélünk az érzéseinkről. Nem osztjuk meg másokkal azokat a dolgokat, amik hatással vannak a mindennapjainkra, így a kapcsolati erőszak is ritkábban kerül szóba, pedig fontos téma, hiszen a bántalmazás semmilyen körülmények között nem elfogadható” – mondta Vajda Milán, az Örkény Színház színművésze, rávilágítva, hogy a film címe nem csupán a kijárási korlátozások miatti összezártságra, hanem a társadalom összezárására is utal.
Azok, akik észreveszik a problémát, sokszor nem tudják, mi a helyes lépés vagy nem mernek cselekedni. „Megnehezíti a helyzetet, hogy mindannyian ugyanabban a félrenéző társadalomban szocializálódtunk, ahol bebújhatunk az „ő életük-ő dolguk” kifogás mögé. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, érdemes azt mérlegelni, hogy mi az, amire automatikusan reagálunk: abban a pillanatban, hogy bántalmazó viselkedés tanúi leszünk, amitől félelmet, tehetetlenséget, haragot élünk meg, dolgunk van vele, mert a részévé váltunk. Mindent, amit ezután teszünk már magunkért is tesszük – mondta Bóta Tímea tanácsadó szakpszichológus. – A barátok, ismerősök kapcsolati erőszak esetén »híd« funkciót tölthetnek be – megtartják/elbírják az áldozatot és elvezethetik a szaksegítséghez. Mivel a bántalmazó kapcsolatban élő számára a bántalmazás sokszor a normális élet részévé válik, a környezetnek nagyon fontos szerepe van abban, hogy visszajelezzen, hol a határ, ki mit tehet és mit nem, és ezzel elkezdhetik felülírni ezt a normalitást.”
Olvastad már?
Az alkotók célja, hogy a sokkoló filmmel felhívják a figyelmet a párkapcsolati erőszakra, hogy minél többen beszéljenek erről a – sokszor tabunak számító – témáról, és ami a legfontosabb: az érintettek merjenek segítséget kérni. Ezért is tették mindenki számára elérhetővé a teljesen privát kezdeményezésre készült rövidfilmet.
Az alkotók arra biztatják a bántalmazást elszenvedőket és azokat is, akik kívülről tapasztalják azt, hogy kérjenek segítséget a megfelelő fórumokon: https://www.segelyszervezet.hu/hu/szemelyestanacsadas
