Mészáros Bélával egyébként sok helyen lehet találkozni: a tévében hétköznap esténként a két családja között vergődő, folyton hazugságokba keveredő mintaapát játssza, a Katona József Színház oszlopos tagjaként drámában, krimiben és zenés produkcióban egyaránt brillírozik, de a széles vásznon is időről időre feltűnik. Július 30-tól például a Pesti Balhé című akció-vígjáték főszereplőjeként, amelyben társaival egy furcsa festményt próbál belopni egy nívós műkincs-árverésre. A várva várt filmről, az elmúlt hónapok pozitív hozadékairól és az ismertség múlandóságáról is beszélgettünk.
A márciusi kényszerleállást követően, a napokban újrakezdődtek a Mintaapák forgatásai. Könnyű volt visszarázódni?
Az elején nagyon furcsa volt. Bevallom, nehéz volt a ráérős, kényelmes állapotból visszaállni a pörgésre. Az első napokban sokkal jobban el is fáradtam, mint amennyire egyébként szoktam, de mostanra visszajött a régi lendület. A stábtagok nagyon hiányoztak, jó volt velük újra találkozni.
Nem teljesen ugyanaz a szereplőgárda fogadott, mint akikkel márciusban abbahagytátok. (Kovács Patrícia, Szabó Kimmel Tamás és Klem Viktor távozott a sorozatból – a szerk.) Ez mennyiben nehezítette meg az újrakezdést?
Ez nem volt befolyásoló tényező, elvégre ez egy kicsi szakma. Száraz Dénessel például egy osztályba jártunk a Színművészetin, barátok vagyunk. Makranczi Zalánnal és Kamarás Ivánnal még nem dolgoztam együtt, de ismerjük egymást. Szávai Vikivel pedig a BÚÉK-ot és a Csak színház és más semmit is közösen forgattunk. Ahhoz persze, hogy a csapat összeszokjon, kell valamennyi idő, de jó úton haladunk.
Vannak új biztonsági és egészségvédelmi előírások, amiket be kell tartanotok?
A forgatás újrakezdése előtt minden stábtagon végeztek koronavírustesztet. A stúdióban ajánlott a maszkviselés, de nyilván a díszletben, amikor a kamera forog, már sem ezt, sem a kétméteres távolságot nem tudjuk betartani.
Hogyan viselted a kényszerszünetet?
Az első négy napban sehol nem találtam a helyemet. Előtte általában reggel hattól este hatig forgattam, esténként sokszor volt előadásom, annyira benne voltam szeptember óta a mókuskerékben, hogy hirtelen nem is tudtam mit kezdeni a rengeteg szabadidővel, ami rám szakadt. El kellett telnie két hétnek, hogy magamhoz térjek, de utána rettentően élveztem, hogy végre van elég időm azokra, akik fontosak nekem. Meg mint nagyon sokakból, belőlem is karanténkertész lett. Sok időt töltöttem Pilisvörösváron a nővéremnél, tök jól rendbe raktam nála mindent, kihasználtam a csendet és a nyugalmat. Mindennap megvettem a Nemzeti Sportot, és az első betűtől az utolsóig kényelmesen kiolvastam. A barátnőm nem is értette, hogy miről olvasok benne, amikor nincsenek is sportesemények. (Nevet.)
A zenészeket, a színészeket és az előadóművészeket különösen rosszul érintette a karanténhelyzet. Azért van szerinted pozitív hozadéka az elmúlt hónapoknak?
Az én életemben egyértelműen az volt, hogy a szeretteimmel több időt tudtam tölteni. És annak is örülök, hogy a Föld fel tudott lélegezni. Focirajongóként sajnálom ugyan, hogy sok meccs és bajnokság elmaradt, de legalább annyival kevesebb műanyagszemét keletkezett.
Tavaly, amikor a Pesti Balhét forgattátok, senki nem gondolta volna, hogy ilyen furcsa körülmények között lesz a premier. Ráadásul ez lesz az első magyar film az újranyíló mozikban. Izgulsz, hogy kiemelt figyelmet kaptok, vagy hogy hányan nézik majd meg?
Egyre többektől hallom, hogy mennének már színházba, moziba, vágynak már a kultúrára. Szeretném, ha minél többen megnéznék a filmet, de izgalom nincs bennem – ez egy rajtam kívül álló dolog.
A filmben Marcellt, a sikeres, ámde boldogtalan mérnököt alakítod. Mit érdemes tudni még a karakteredről?
Volt öt jó barátom, akikkel együtt nőttem fel, de aztán eltávolodtam tőlük. Anyám korán meghalt, apám nevelt szerény körülmények között, neki akartam bebizonyítani, hogy lesz belőlem valaki. Így lettem építészmérnök, és bekebelezett ez a világ – amúgy ezekből a dolgokból, amiket most mondtam, nem is minden jelenik meg a filmben, ez csak egy általam kitalált háttértörténet, hogy jobban bele tudjam képzelni magam Marcell helyzetébe. Szóval próbálom megvalósítani az álmaimat, de nem tudok kiteljesedni benne, és amikor újra találkozom a bandával, rájövök, hogy velük vagyok igazán önmagam. Tök jó jellemfejlődés van benne, mert Marcell folyamatosan bontja le a maga köré épített falakat, és visszatalál a valódi énjéhez.
Az előzetes szerint ennek a bandának tinédzserként elég sok csínytevése volt. Te balhés gyerek voltál?
Egyáltalán nem voltam az. Vagy legalábbis nem emlékszem rá, hogy az lettem volna – a szövegeken kívül szinte mindent elfelejtek. (Nevet.)
A Pesti Balhé a Másnaposok szellemében készült, te azonban egy interjúban az Ocean’s Elevenhez hasonlítottad.
Ezt még azt hiszem, a forgatás előtt mondtam, és azért, mert nagyon különböző karakterekből áll a brigád, plusz a fordított képrablás tervezgetéséről is az Ocean’s Eleven jutott eszembe. Igaz, mi George Clooney-éknál jóval szerencsétlenebb figurákat alakítunk. (Nevet.)
Kalandos lehetett a forgatás: kutya, kígyó és kecskebékák is szerepelnek a filmben.
A kígyó a levesből mászott ki, de attól kevésbé ijedtem meg, mint amikor egy szupermenő elektromos autóval majdnem karamboloztam…
Egy éven belül ez a második filmes főszereped, napi sorozatban szerepelsz és az ország egyik legjobb színházának társulati tagja vagy – kell ennél több?
Ez tényleg egy irtó szerencsés időszak, hálás is vagyok érte. Gondolom, vannak is szép számmal olyan emberek, akik szerint most a csapból is én folyok. Amúgy nem is vágyom egyébre, csak hogy újra legyenek színházi előadások, próbálhassak új darabot.
Mire számítasz, ősszel egy hagyományos színházi évad indul majd?
Csak remélni merem, biztosra ezt egyetlen színházi dolgozó sem tudja most mondani. Augusztus közepén elindul az első próbafolyamatunk, hogy októberben lehessen premier. Ha bármilyen okból kifolyólag nem lehet előadásokat tartani, akkor azt félretesszük, és előveszünk egy másikat – a lényeg, hogy munka nélkül nem leszünk, próbálni fogunk.
Ahogy már említettem, a televízióban, a mozikban és színházban is lehet veled találkozni, a közösségi médiában viszont nem. Hogyhogy?
Három évvel ezelőtt töröltem magam a Facebookról, mert elegem lett belőle, úgy éreztem, hogy csak felesleges időtöltés. Először csak a születésnapomat rejtettem el, aztán szép fokozatosan tűntem el. Talán azért is, mert túl sok Black Mirrort néztem. (Nevet.)
Pedig mintha mindenki annyira jelen akarna lenni minden felületen – most különösen.
Engem ez az egész nem érdekel. Ahogy az sem tud izgatni, hogy ismert vagyok-e vagy sem. Úgyis elfelejtenek majd, mindenkit elfelejtenek. Az influenszervilágtól meg pont próbálom távol tartani magam. Az interjúkkal is úgy vagyok, hogy filmek, előadások kapcsán szívesen nyilatkozom, de csak azért, hogy magamat toljam, na azt nem.
Az elmúlt években többször nyilatkoztad, párszor már felmerült benned a gondolat, hogy elszerződj a Katonából, ahol az egyetemi gyakorlatod óta dolgozol. Most éppen hogy állsz ezzel a kérdéssel?
Már az első pár év után voltak, akik azt kérdezgették tőlem, hogy miért nem megyek el máshova… Az elmúlt 17 évben volt, amikor azt éreztem, hogy jobb lenne menni, talán máshol jobb szerepeket kapnék, aztán eltelt egy kis idő, mégis maradtam, mert akkor meg jobb szerepeket osztottak rám. Alapvetően nagyon szeretem ezt a társulatot, az ízlésvilágát, és az egyéb színészi feladataimnak köszönhetően így is elég változatos az életem.
Fotó: Czvitkovits Judit
