Cannes-ba, a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró filmfesztiváljára kijutni önmagában is nagy dolog. Ha ez valakinek rögtön az első rövidfilmjével sikerül, az egyenesen szenzáció. Beleznai Márkkal ez történt, nevét érdemes is már most megjegyeznünk: a 27 éves rendező a Budapesti Metropolitan Egyetem képalkotás alapszakának mozgóképkultúra és média szakirányán készült másodéves vizsgafilmje, az Agapé az idei cannes-i filmfesztivál Cinéfondation programjában versenyez.
Mióta kiderült, hogy a vizsgafilmed szerepel a cannes-i filmfesztivál Cinéfondation válogatásában, amelybe a világ filmes képzést nyújtó egyetemeinek a hallgatói nevezhetik diploma- és vizsgafilmjeiket, hatalmas az érdeklődés körülötted. Belejöttél már az interjúzásba?
Nagyjából igen, pláne, hogy a gyakran ismételt kérdésekre már megvannak a standard válaszaim. (Nevet.)
2000 alkotás közül válogatták be a legjobb 17-be a rövidfilmedet. Titokban, félve nevezted?
Nem csináltam belőle titkot, de nem is kürtöltem világgá. Úgy voltam vele, hogy miért ne, ezt is meg kell próbálni. Az operatőröm, Barna Máté és a vágóm, Kőváry Dániel tudta, hiszen velük elég szorosan együtt dolgoztam. Nevezni amúgy nem egy bonyolult dolog, néhány dokumentumot kell csak kitölteni.
Biztos beleégett az emlékezetedbe a pillanat, amikor kiderült, hogy beválogattak.
Pár hónappal ezelőtt történt, hogy jött az ominózus e-mail, így jó darabig ülnöm kellett ezen az örömön. Gyomorfekélygyanús helyzet volt, főleg azzal vegyítve, hogy nem tudta senki, milyen formában lesz megtartva a fesztivál. Amikor megjött az e-mail, még bőven nem hágott tetőfokára a koronavírus Európában, akkor a szervezők még azt mondták, hogy májusban – a megszokott formában – megrendezik. De közben már a média és a magánemberek is azt gyanították, hogy nem lesz.
Sokat szentségeltél, hogy pont abban az évben van pandémia, amikor te a cannes-i filmfesztiválra vagy hivatalos?
Nem szentségeltem, inkább csak szorongtam, és álmatlanul forgolódtam, hiszen azért ez egy fájó pont.
Erős a mezőny? Színesnek biztosan színes, hiszen van francia, indiai, szlovén és amerikai vetélytársad is.
Július elején derült ki számomra is, hogy kikkel versenyzem, a kategória sajátosságából adódóan pedig az esélylatolgatás elég nehéz: mindenki fiatal, a pályájuk elején járnak, nincs mihez viszonyítani. Persze rákerestem a nevekre, de sajnos megnézni nem is tudtam az alkotásaikat, mert csak az előzetesek és a plakátok elérhetőek.
Mit tudsz, pótolják ősszel a fesztivált?
Bennfentes infóim nincsenek, én is csak a cannes-i filmfesztivál honlapjáról tájékozódom. Az ott található sajtóközlemény szerint ősszel szeretnének tartani egy kisebb fesztivált a kisfilmeknek és a vizsgafilmeknek, tehát a mi szekciónknak is, aminek nagyon örülök. Óriási élmény lehet ott lenni, pláne úgy, hogy a saját filmemet vetítik. A nagyjátékfilmeknek nem tartanak vetítést, az a tippem, hogy azért, mert azok lassan forgalmazásba kerülnek. És amúgy azt se bánom, hogy ősszel – ha lesz – nem lesz körülötte akkora felhajtás, mint az előző években, így közelebb is fog állni az én vérmérsékletemhez.
Beszéljünk az Agapéról! A 16 perces rövidfilm először szeptemberben, a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon lesz látható, de a trailerből annyit már tudhatunk, hogy egy fiatal srác és egy negyves nő kapcsolatát mutatja be.
A történet maga nem, de az érzelmek valósak benne. A saját magam által és az ismerőseim által megélt sztorikból gyúrtam össze.
A fiú filmőrült, gondolom, ezt a szeletet magadból vetted.
Igen, illetve moziban dolgozik, ahogy én is – a Cirkó-Gejzírben vagyok mozigépész.
A film női főszereplője Gryllus Dorka. Hogy sikerült egy ilyen nagy nevet megnyerni az első kisfilmedhez?
Csukás Sándor, aki az operatőrtanárom volt a Metropolitan Egyetemen, meghívta Dorkát egy beszélgetésre, amelyen az operatőrömmel mi is részt vettünk. Nem voltunk sokan, így elég családias hangulatú beszélgetés alakult ki. Bennünk már akkor megfogalmazódott, hogy Dorka ideális lenne a film női főszerepére. Ott, a beszélgetésen még nem mertük megkérdezni, de utána megkerestem, elküldtem neki a forgatókönyvet, és örömmel vállalta.
Főszereplő még egy bicikli is.
Egyébként az az én biciklim. A másodéves vizsgafilmünk elkészítéséhez szabad kezet kaptunk, ez volt az első alkalom, hogy azt csináltunk, amit akartunk, a megkötés annyi volt csupán, hogy a központi motívuma egy bicikli legyen. Én nem is bántam, hogy van egy ilyen kapaszkodó, szeretem, ha van egy korlát, amire rá tud csavarodni az agyam.
Az agapé szó jelentése szeretet, méghozzá tanulható szeretet. Miért ez lett az alkotásod címe?
Ebben a filmben többféle szeretet is keveredik, a szeretet különböző fajtái egyszerre vannak jelen. Az agapé tűnt számomra a legtágabban értelmezhetőnek a nyolc görög szó közül, amely mind a szeretetet fejezi ki. Amúgy is nagyon szimpatikus, hogy ilyen sok szavuk van a szeretetre. Nekünk csak kettő van. Ugyanazt használjuk, ha ízlik ez a limonádé vagy finom egy hamburger, mint akkor, ha egy ember iránt táplálunk gyengéd érzelmeket. Egyébként amíg írtam a forgatókönyvet, nem volt címe, aztán a forgatókönyv fejlesztésének az egyik pontján jött ez az ötlet, akkor még csak munkacím volt, de mivel a végső vágásig sem jutott ennél jobb az eszünkbe, így maradtunk ennél. Nem bánom, szerintem tök találó.
Ez a másodéves vizsgafilmed volt, most diplomáztál. A karanténhelyzetben tudott egyáltalán diplomafilm készülni?
Nem tudtam diplomafilmet készíteni, de forgattam helyette egy kisebb portréfilmet, végül ezzel diplomáztam. Az egész évfolyam kényszermegoldásokhoz folyamodott, főleg karanténfilmeket forgattak. Én inkább a dokumentumfilmek irányába indultam: van a Cirkó-Gejzírben egy kedves törzsvendégem, Kádár László, aki egy nyugdíjas filmrajongó. A járvány alatt terjedt Facebookon egy poszt, hogy nagyon nehéz helyzetben van, és hogy bármilyen segítségnek nagyon örül. Felhívtam, dumáltunk, és eszembe jutott, hogy én talán úgy tudnék rajta segíteni, ha csinálnék róla egy portrét. Ugyanazokkal a srácokkal, akikkel az Agapét készítettük, forgattunk róla egy kisfilmet. Szóval ezzel diplomáztam, és a diplomafilmtervem forgatókönyvével. Ez egyébként elérhető a YouTube-on is.
Diploma pipa, merre tovább?
Két helyre jelentkeztem: az ELTE-re és a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de majd meglátom, mi lesz. Amikor beadtam a jelentkezéseket, még nemhogy cannes-i jelölés nem volt, de a Friss Hús válogatásában sem voltam benne. Rettentően örülök, hogy az Agapé ekkorát robbant, de ettől még nem érzem magam baromira tapasztaltnak – valószínű, hogy nem árt nekem, ha tanulok még egy kicsit. Aztán az se biztos, hogy tanulni iskolában kell…
24 évesen kezdtél el filmezést tanulni, mit tanultál előtte?
Van egy közgazdász diplomám a Budapesti Gazdasági Főiskoláról, szóval állítólag közgazdász vagyok, de azért ez elég sértő az igazi közgazdászokra nézve. (Nevet.) A főiskola után egy évet dolgoztam ebben a munkakörben, de nem is éreztem magam otthonosan benne. Akkortájt készítettünk néhány félamatőr – vagy inkább nagyon amatőr – videoklipet az Agapé zeneszerzőjével, Obbágy Mátéval. A forgatás nagyon megtetszett, bejött, hogy csinálunk valamit, ami mozog és van hangja. Ez ihletett meg arra, hogy gyorsan pályát módosítsak.
Bár gondolom, a filmek iránti rajongásod mélyebben gyökerezik.
Persze, gyerekkoromtól fő elfoglaltságom volt a filmnézés, állandóan tévéztem. De érdekes módon az, hogy ezzel foglalkozzam, nagyon sokáig nem jutott eszembe.
Karantén alatt is biztos jó sok filmet, sorozatot néztél. Mit ajánlanál nekünk?
A portréfilm elkészítésén kívül a karantén számomra egy elég motiválatlan időszak volt. Benyomtam a Netflixet vagy az HBO GO-t, és amit felajánlott, azt elindítottam. Viszont így találtam rá például a Dark című sorozatra, ami elképesztően szépen van kivitelezve. Egyedül a horrorokat mellőztem.
Nagyon magasra tetted a lécet az Agapéval, ez motiválóan vagy inkább bénítóan hat rád a folytatást illetően?
Az a célom, hogy továbbra is megüssem ezt a színvonalat, és ez rengeteg motivációt ad. Számomra ugyanis nem volt egyértelmű, hogy az egyetem elvégzése után rendezéssel fogok foglalkozni. Úgy voltam vele, hogy ha van rá lehetőségem, akkor persze. De még csak azokból sem lesz mindig filmrendező, akik rendező szakon végeztek. A cannes-i jelölés megnyitott előttem néhány lehetőséget, úgyhogy igyekszem élni velük.
Vannak már újabb filmterveid?
Első körben a diplomafilmemet szeretném leforgatni, de a továbbiakra még nincs konkrét terv.
Mintha a rövidfilmek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenének, szerinted mi ennek az oka?
Én azért fogyasztok rövidfilmeket, mert rettentően érdekel, hogy mi történik a kortárs rendezőkkel, főleg az én kortársaimmal, ők pedig egyelőre még leginkább kisfilmeket készítenek. Örülök, ha úgy látod, hogy a kisfilmek egyre népszerűbbek, hiszen ez egy önálló műfaj. Nem csak arra jó, hogy a fiatal rendezők bemutatkozzanak, és aztán tovább fussanak az áhított nagyjátékfilm felé. Szomorú, hogy mozis forgalmazásba nem kerülnek rövidfilmek, pedig annyi elképesztően jó magyar alkotás készül évről évre – a filmforgalmazók helyében én mazsoláznék belőlük!
Fotó: CJ
