A The CrossOvers zenekar 2014-ben alakult és az egyik legsokszínűbb hangszeres, és más művészetek összekapcsolására létrehozott összművészeti műhely; a zenekar alapító tagjai Ötvös Gábor zongoraművész-zeneszerző és Szimicsevics Judit fuvolaművésznő. Az alapítás óta eltelt években számos vendégművész megfordult a zenei formációban. Az együttes repertoárja saját művekből, illetve más zeneszerzők híresebb műveinek újragondolt átirataiból áll.
Évek óta egy nagyon sikeres formációként működik a The Crossovers. Hogyan találtátok meg egymást?
Szimicsevics Judit: Hosszú volt az út. Én nem zenész családból származom, de a zene szeretete mindig nagyon fontos része volt a családunk mindennapjainak. Éppen ezért édesanyám már egész kiskoromban elvitt a kispesti zeneiskolába, ahol furulyázni, majd fuvolázni kezdtem egy nagyon kedves fiatal fuvolatanárnőnél. Tízévesen aztán új tanárom lett, aki szakmailag egy olyan komoly színvonalat hozott az életembe, hogy a segítségével az országos fuvolaversenyen már első helyezést értem el. Ezek után adott volt az út a Bartók Béla Konzervatóriumba, ahol megint csak az ország legjobb tanáránál tanulhattam.
Bár több hazai és külföldi versenyt megnyertem, a Zeneakadémiára sajnos nem jutottam be. Ezt akkor egy nagyon komoly mélypontként éltem meg, de a főiskolán tárt karokkal vártak. A fuvolatanárom Elek Tihamér lett, aki az Operaház szóló fuvolistája volt. Mellette nemcsak szakmailag, de emberileg is rengeteget fejlődtem. Olyan szoros kötelék alakult ki közöttünk, hogy a mesterhangszerét is én örökölhettem meg, amire azóta is nagyon büszke vagyok. Ekkor tanultam meg, semmi nem történik véletlenül.
Később a Zeneművészeti Egyetemet is elvégeztem, ahol Csetényi Gyula lett a tanárom, mellette a tanításba is belekóstoltam. Huszonötévesen olyan tanítványaim voltak, akik alig voltak valamivel fiatalabbak nálam. Hatalmas kihívás volt. A tanítás mellett zenekarokban zenéltem, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar ösztöndíjasa lettem – majd férjhez mentem és édesanya lettem. Teljesen tudatos döntés volt, hogy a két gyermekem születésekor öt évre kivonom magam a zenélésből. Akkor kezdtem el a a Kispesti Alapfokú Művészeti Iskolában tanítani, amikor a gyerekek elérték az óvodás kort. Gábor velem egyidőben érkezett az intézménybe – a közös utunk pedig kezdetét vette.
Ötvös Gábor: A zene gyerekkorom óta elkísért mivel a családomban szinte mindenki zenész, hétévesen kezdtem zongorázni, nyolcévesen pedig már saját kis darabokat improvizáltam. A napi gyakorlás mellett mindig szakítottam időt a szabad játékra, saját kis darabjaimra.
Judithoz hasonlóan én is Zeneművészeti Egyetemen végeztem, a diploma megszerzéséig pedig számtalan műfajban kipróbálhattam magam, ami mindig az alkotással és a zeneszerzéssel volt összefüggésben. Sokat tanultam, tudatosan megannyi impulzusnak „tettem ki magam”, faltam az információkat, mígnem négy-öt évvel ezelőtt, Judit kíséretében, végre megtaláltam a saját zenei stílusomat. Az elektromos gitártól kezdve a fagotton és a hegedűn keresztül a trombitáig, rengeteg hangszerre írtam már zenét, de Judittal és a fuvolával találtam meg a legnagyobb szabadságot.
Miért volt egyértelmű, hogy együtt akartok dolgozni?
Szimicsevics Judit: Sok zenekarban fuvoláztam már, ám amikor Gáborral kezdtem el dolgozni, szakmailag új hatások értek. A virtuozitás és a zenei szabadság, amit a közös munkánk során érzek, minden új darabnál inspirál. Gábor egyetlen levegővételemből tudja, merre viszem tovább a zenét.
Ötvös Gábor: Még a horoszkópunk is passzol. A Szűz nagyon jól kezeli a szeleburdi Vízöntőt, aki hajlamos a fellegekben járni. Biztosan tudom, ha Judit nincs, most nem tartanánk ott, ahol. Ahogy minden művész életében, úgy az enyémben is voltak és vannak kudarcok, megannyi falba ütközöm, néha kételkedem, de ez visz előre.
Crossover zenei stílusban alkottok. Ez egészen pontosan mit takar?
Ötvös Gábor: Különböző zenei stílusok keveredését takarja, ahol a műfaji határok elmosódnak. Legyen szó jazzről, filmzenékről, arab vagy magyar folkról, az izgalmas átfedés különleges zenei hangzásvilágot teremt. Ez a műfaj nem behatárolható, nem olyan mint mondjuk a Guns N’ Roses vagy a Scorpions, ahol a pop- glam-rockos, dallamos stílus mindig adott.
Szimicsevics Judit: Ez a fajta zenei megközelítés klasszikus alapokon nyugszik, és magas szintű hangszeres felkészültséget igényel. Sokszor homlokegyenest ellentétes hangzásvilágú és stílusú művek váltogatják egymást a koncerteken.
Hogyan születik meg egy crossover mű?
Ötvös Gábor: Vukán György zeneszerző mondta mindig: „Nem én írom a zenét, az fentről jön!” Spirituális emberként én is ugyanezt vallom és érzem. Amikor valamilyen hatás ér, legyen az egy színházi előadás, egy film, egy beszélgetés, már indulnak is a dallamok a fejemben. Arra is volt példa, hogy egy darab hazafelé a metrón, fejben született meg, és mire hazaértem, csak papírra kellett vetnem.
Szimicsevics Judit: Bevallom, nem értem, Gábor hogyan csinálja.Úgy gondolom,ez Isteni adottság. Amit ő „fentről” kap, azt nekem „csak” el kell játszanom. Azért mondom, hogy „csak”, mert a fuvolázás számomra olyan természetes már mint a levegővétel. Harmincöt éve van a kezemben a hangszer, biztos vagyok abban, amit tudok. Természetesen fejlődni mindig lehet: például, amikor visszahallgatom a régi koncertfelvételeket, gyakran érzem, ma már másképp csinálnám, de el kell fogadni, olyan, hogy tökéletes, nincs,viszont törekedni kell rá.
A koronavírus okozta krízist hogyan éltétek meg?
Ötvös Gábor: Nagyon megviselt bennünket, hatvan napra teljesen le kellett állnunk. Voltak nehéz hetek, amikor őrjöngeni tudtam volna, hiányoztak a próbák, a nyüzsgés, nem szeretem az ingerszegény állapotot, mégis arra törekedtem, hogy ez az energia az alkotásban teljesedjen ki. Sienna Cole írónő Reményszimfónia című könyvéhez készített nagy sikerű könyvlemez után elkészítettünk egy újabb könyvzenét, ami ősszel fog megjelenni. Ez hatalmas löketet adott a karantén alatt.
Szimicsevics Judit: Számomra a karantén nagyszerű dolgokat is hozott, a családommal eltöltött közös idő olyan volt, mint a gyerekek születését követő öt év. Az egész azonban egy szempillantásnak tűnt, hiszen kétgyermekes anyukaként és tanárként az egész napom be volt táblázva. Amikor nem a gyermekeimmel tanultam, akkor tanítottam. A zenéléssel a karantén idejére sem álltam le: tudatosan gyakoroltam, illetve a házban, ahol lakom, rengeteg a gyerek, akik közül sokan zenélnek. Klarinétművész férjemmel és a szomszédokkal kitaláltuk, hogy karanténkoncertet szervezünk az udvaron. Az ötletnek akkora sikere lett, hogy még a sajtóba is bekerültünk. Ez nemcsak nekünk felnőtteknek, de a gyerekeknek is hatalmas inspiráció volt. A zene feltölti az ember lelkét – és ha esetleg jönne az a második hullám, mi biztosan megint zenélnénk.
Bár minden bizonytalan, látjátok, hogy mit hoz a jövő?
Ötvös Gábor: Ha lecseng a krízis, szeretnénk egy nagyobb koncertet adni, tervezünk egy saját lemezt és egy újabb könyvzenét – de addig is nagyon várjuk az augusztus végét, ekkor lesz a Barock klippremierünk, ami egy nagyon izgalmas – barokk és rock – fúzió, amihez megnyertük a Stiffler Mamája rockzenekart.
Ezzel a műfajjal a fiatalokat is meg lehet szólítani?
Ötvös Gábor: A zenei műfajok dallamos, populáris megközelítése miatt a fiatalok körében is elég nagy tábort tudunk megszólítani – ami célunk is.
