Marie Claire Olvasói Klub – Szöllősi Mátyás: Illegál

2020. szeptember 25. |

Kéthetente pénteken Juhász Anna mesél nektek épp aktuális olvasmányáról, legyen az könyv, novellás- vagy verskötetet.

Két történet, két kisregény. Ez az Illegál, és persze számtalan emlék, érzés, döntés. És család, elvárások, haldokló apa, szerelem és csönd. És eső, félhomály, elharapott hangok, zavaros tekintetek. Bűn és a feloldozás vágya. Az Illegál amennyire sűrű, annyira kiérlelt és beérkezett szöveg, egy olyan világ tükre, amit érzünk, látunk, amiben élünk, de még mindig nem realizálunk eléggé.

A két történet: a Vendégjáték és az Illegál főhősei harmincas férfiak, életükben megtorpanásokkal. A múlt terheivel – legyen az a saját hang és élet megtalálása egy család elvárásokkal teli hálójában, vagy egy fiatalkori, másokkal közös szenvedély, a graffitifestés egy felejthetetlen éjszakája –, és stagnáló vagy szünetelő párkapcsolatokkal. A Vendégjáték fiatalembere többgenerációs ügyvédcsaládból származik, elhivatott, de élete tele van elvárásokkal, és egy átmenetileg szüneteltetett kapcsolattal – az első oldaltól érezzük, hogy nála valami nem kerek. Az Illegál főhősének életében főszereplő volt az alkotás és a festés, de egy végzetes este után nemcsak a társaság bomlott fel, de ő is, mintha kicsit meghalt volna. Az ügyvéd hirtelen jött munkájáról, az exgraffitis múltbéli útjáról szól a könyv, és természetesen ezer szállal a családról, a döntésről, és arról, mit tudunk és mit lehet lezárni. Ezeknek a férfiaknak a tükrében éljük át a cselekményeket, és utazunk időben, térben, a fővároson belül több kerületben, de ki is mozdulunk: a vonat száguldásával, majd peronok mellett például Pincehelyre. Apropó: Szöllősi Mátyás a Budapest katalógussal jó ideje járja, fotózza a várost, a lakóit, és mutatja be nekünk történeteit. Néha az az érzésem, a két kisregény főhőse a katalógusból lép elénk, és mutatja be a Rómer Flóris utca és a Vérmező-Márvány utca történetét. Szöllősinél a látás, a fénykép- és filmszerű megjelenítés a levegő: az ő világában hangosan dobog a szív, pulzál a vér, erős és metsző helyzetek, képek és erős vágyak vannak – a másik emberre, a megértésre, a közös életre. Mindkét történetben visszatérően szürke az ég és esik az eső, és valami elmulasztott vagy elszalasztott helyzetből evickélnek ki a szereplők. Ez az érzés adja az alap atmoszférát, amiből megismerünk egy-egy múltbeli eseményt: az első történetben egy tegnapi házibulit a zongorista fiú végzetes tettével, a másodikban egy évtizeddel korábbi graffitis kalandot Pincehelyre, amiről a főhős szerint „elengedhetetlen újra érvényt szerezni”. Egy vers lüktet bennem: „Átfordultak a tájak, / és a legszűkebb kör maradt csupán, / és a fordulások oly tájba álltak, / hogy nem utazom ezután.” Tandori Dezső sorai, ezt mormolom, ahogy a kötetben utazom a vonaton az Illegál szereplőivel, és ahogy ülök velük a Tik-Takban az italjaik mellett. Felmerül bennem, van-e határ egy-egy említett, végzetes cselekedetnél. Hogy valós-e az állítás, amit a zongorista magának mond: nem kellett volna felmennie az emeletre, el kellett volna indulnia korábban, nem kellett volna bemennie a villába már az elején. Vajon mi hiszünk saját belső hangunknak, hogy hol a határ, felismerjük ezeket a helyzeteket, ahonnan úgy tűnik, még van visszaút? S ha másképp döntünk, a tényleges tragédiák, amikre Szöllősi rámutat, nem történnek meg? Mert itt a valódi rémület és bűn nem az, amit a zenész elkövet, hanem mindaz, ami kiváltja: a gazdag társaságon uralkodó közöny, az erőszak, a lenézés és a kihasználás, amiből a zongorista srác végül kitör. Amúgy mindkét történetben erős nagyon az „ott kellene lennem valakivel, de máshol vagyok”-érzés: az ügyvéd a barátnője vagy az apja helyett a kihallgatáson van, az exgraffitis Enikő, a párja helyett B.-vel, a régi haverral, a régi emlékekkel tölti az időt. Ezek a helyzetek (is) teremtik azt a feszültséget, ami a kötet kétszáz oldalán végig nem múlik, és amivel az író korábbi novelláiban is találkozhattunk. Szöllősi Mátyást először versei által ismerhettük meg, majd 2016-ban, négy éve jelentette meg első prózakötetét Váltóáram címmel, amiben kilenc feszes, sűrű novellával találkozhattunk. Azzal az összetéveszthetetlen hanggal, amiben a cselekmény mellett éppolyan fontos szereplő a környezet, egy természeti elem, egy utca, egy kert, egy város. Ahogy új kötetében is.

Az Illegál kötet két történetében tehát drámákat látunk, sorsfordító eseményeket és törvénytelen dolgokat: van itt kirekesztettség, drog, szexuális zaklatás, számos törvénytelenség. Olyan, mintha végzetes dolgoknak kellene történni, hogy észrevegyük, miben élünk. Mindkét esetben meghatározó egy közúti baleset, amikkel mintha megmutatná a szerző, hogy ha nem változtatunk, nagy baj lesz. A Vendégjátékban a főhős üt el egy idős embert, és ezzel a szereplővel számomra az életben megbúvó transzcendens szál jelenik meg: ki ez az idős úr, miért tud ennyire pontos kérdéseket feltenni, honnan és miért termett a fiatal ügyvéd autója előtt? Az Illegál történetében a főhős, aki a Vérmező melletti iroda ablakán kibámulva pillant meg egy rettenetes balesetet, egyben meglát valakit a múltjából, amivel elindul az emlékezés és egy beszélgetés is. És ülhetünk az ügyvéd fiúval a Gyorskocsi utcai vallatóban vagy az exgraffitisekkel a Tik-Takban, mindig csörög a telefon, mindig jön egy értesítés, üzenet, valahogy mindig megakasztja az eseményeket a mobilra figyelés: ha válaszolunk, mi lesz, ha nem válaszolunk, mi lesz. Ez is nagyon valóságos szál, amit nyomasztó látni: a mobilunk keretezte valóságunk teljesen átszövi az emberi kapcsolatainkat. Egy elmulasztott éjszakai telefonnal indul a Vendégjáték, és egy elkésett éjjeli, esőáztatta telefonnal végződik az Illegál: elsőben a halál, másodikban az új élet üzenetét kapjuk meg, és a köztes oldalakon pedig egy lehetőséget: hogy a felvillantott, filmkockaszerű epizódokban ismerős vagy ismeretlen fullasztó, akár eufórikus élményeikből vágyhatunk „arra a nyugalomra, amit csakis az a fajta őszinteség képes megadni, ami szinte már önzőség.” De nem az. Tartsunk efelé.

#marieclaireolvas #Mcolvasóklub #közösségvagyunk

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

3 lélekmelengető mesekönyv a hideg napokra hideg idő

3 lélekmelengető mesekönyv a hideg napokra