Marie Claire Olvasói Klub – Kiss Noémi: Balaton

2020. október 09. |

Kéthetente pénteken Juhász Anna mesél nektek épp aktuális olvasmányáról, legyen az könyv, novellás- vagy verskötetet.

Micsoda nagyszerű felfedezés, amikor a kortárs magyar szépirodalom polcaira egy, a Balatont büszkén címéül választó könyv kerül. Egyszerű, tiszta, őszinte gesztusnak érzem. Mindannyiunknak van balatoni élménye, emléke, valamilyen kitörölhetetlen pillanata, amely visszahozza a családot, a gyerekkort, az utazást vagy a szerelmet. A magyar irodalom bővelkedik balatoni versek, novellák és nyaralók terén. Szeretem ezeket a történeteket, szeretem elképzelni Ady Endrét és Jókai Mórt Balatonfüreden, Illyés Gyulát Tihanyban, vagy a papámat Nagy Lászlóval, Karinthy Cinivel, Nemes Nagy Ágnesékkel bulizni Szigligeten. Olvasok róluk, még irodalmi utat is vezetek Füred környékén. Mégis, már nagyon hiányzott nekem egy olyan kötet, amely az én gyerekkoromat, az én Balatonomat mutatja be, azt a világot, ami ismerős, ami egy picit a miénk is volt. Az nektek is felvillan, amikor a Balaton-parton a leégett bőrünket tejföllel keni be az anyukánk? Vagy az, ahogy a német turistákat nézzük a kemping mellett? És megvan a nádas melletti tiszta, sekély víz, és az első Zimmer frei felirat? Nekem ez mind a gyerekkorom, az első balatoni élmények, és szeretek is nosztalgiázni, de óvatosan bánok ezzel. A kor történeti hátterét elválasztom a gyermeki énem személyes élményétől – és erre Kiss Noémi Balatonkönyve is lehetőséget ad, ám ez a kötet sokkal több a retró képek felvonultatásánál.

olvasoi-klub-kissnoemi-balaton

A tizennégy novella tökéletesen épül egymáshoz, és szembesít nemcsak a múltunkkal, de a mával is, ezzel a szabálytalan, megváltozott világgal. Szíven üt már az első történet. „Ember nélküli part” – írja a szerző, és akarva-akaratlanul előttem nem a téli vízpart jelenik meg, amelyről ő ír, hanem az elmúlt fél évben megismert, sokszor kihalt, járvány sújtotta, ember nélküli táj. Különös aktualitást adott neki idén nyáron ez a járvány: nincs szabadság, nem utazhatunk. Negyven éve ugyanígy volt, akkor rendszerbeli és gazdasági okai voltak, ma a pandémia adta a kényszert. Mindemellett a könyv szembesít a nyolcvanas évek szocialista, rendszerváltó világával – privát történetekkel, amelyekben nem kevés tragédia bújik meg, elvágyódás, maradás, titok és menekülés.

Szóval ennek a könyvnek amellett, hogy utazhatunk vele – időben és térben –, az igazi ereje az emberi sorsok bemutatásában van. Klári néni portréjában, aki a legszebb nő volt a családban, és akinek „szenvedélyéről igazából senki sem beszélt. Ahogy a sírásairól és a mágikus kacagásairól sem”. A Keszthelyen nyaraló ikrek anyjának bemutatásában, aki „összegömbölyödve feküdt a kádban”. Látunk barátnőket balatonszabadiban, látunk nagyapát a stégen Balzacot olvasni, látunk hullát, talált kislányt, focistát tuját ültetni, és négy fiatalt Tihany felé vitorlázni. Embereket, akiknek sokszor küzdelmes életük van, és nem egyszer boldogtalanok. Mellbevágó a harmadik, Piócákcímű novellában egy mondat: „Ha lány vagy, senki vagy, úgy nagyon el lehet bújni.” Ez a gondolat végigkísér az egész köteten, akkor is, ha a történetet egy lány meséli, és akkor is, amikor általa megismerek más női hősöket: anyákat, nagyanyákat, szomszédot, kabinba bevonszolt fiatal lányt – csupa olyan nőt, akik ezekben a lakótelepi vagy Balaton-parti elbeszélésekben kiszolgáltatottak, akitet megcsalnak, akik isznak, akik elkeseredettek… Igen, ez is egy arca a könyvnek, ez a szembesítés és ez a mozaikszerű visszanézés, de a kötet éppen ettől a kontraszttól erős – hiszen nem ezt szoktuk meg, nem ezt az élményt keressük, amikor a balatoni emlékeinkben kutatunk. Mert ami ismerős, az úgyis kitörölhetetlen, és ezekben a novellákban is megvan: az ízek, az illatok, a nyaralók, az est hangjai, a nádas, a habzó víz, a sátorban összebújás és a bizalom. A gyerek bizalma a felnőtt, sokszor a nagyszülő felé. Mindez együtt.

A szerző, Kiss Noémi érzékeny alkotó, aki ebben a könyvében éppannyira kutatja saját emlékeit, foglalkozik utazással, határátlépéssel, mint a múlt és a jelen szabadságával. Ami nélkül nemhogy utazás, de írás sincs. Ősz van, itt az ideje értékelni, amit valaha kaptunk a Balatontól, és gondolkodni önmagunkról, a családunk és a titkainkról.

 

 

#marieclaireolvas #Mcolvasóklub #közösségvagyunk

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra